Persze vannak emberek, akik az egész életüket úgy élik le, hogy mindig a biztos és kiszámítható utat választják – de biztosak lehetünk benne, hogy belőlük nem lesz sikeres cégvezető. Sőt, valószínűleg egy idő után semmilyen cégvezető sem, hiszen előbb-utóbb, szépen lassan csődbe mennek majd.
Egy vezető egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy mindig biztosra menjen. Szükség van a belső erőre és meggyőződésre, hogy szükség esetén az ismeretlenbe – na jó, a nem teljesen kiszámíthatóba ugorjanak. Ugyanis a kockázatvállalók azok, akik katalizátorként képesek működni, elég offenzívek ahhoz, hogy új dolgokat vigyenek be egy rendszerbe.
A kockázat ugyanakkor nem abszolút fogalom, van aki úgy éli meg, éppen a személyes kockázata csökken attól, hogy nem hagyja, hogy a világ irányítsa a sorsát, inkább minden szempontból a saját kezébe veszi azt.
Ha Ön nem született kockázatvállaló alkatnak, íme 7 tipp, amivel „rágyúrhat”
1. Kezdjük kisebb téttel
Fogjuk fel kísérletként a kockázatvállalást, így sokkal kellemesebb lesz. Ha elsőként apróságokban igyekszünk nem mindig a biztos út felé menni, tesztelhetjük, mit jelent, ha innovatívabbak vagyunk vagy éppen az érzéseinkre is hallgatunk a tények mellett. Mindezt úgy, hogy semmilyen drasztikus következménye nem lesz, ha esetleg bukás a vége.
Sokat segít a lelkünk megacélozásában a kockázatokkal szemben, ha egy adott helyzetben végiggondoljuk, mi lehet a legeslegrosszabb végkimenetele az adott döntésnek, ami elképzelhető. Általában rájövünk, hogy az sem a világ vége. És minél többet gondolunk a lehető legnegatívabb dologra, annál kevésbé tűnik ijesztőnek minden, ami ennél kevésbé rossz – és sokkal nagyobb az esélye.
3. Dolgozzunk ki többféle lehetőséget
Ha mindent egy lapra teszünk fel, feltehetőleg sokkal inkább lesz min aggódni, mint ha „több vasat tartunk a tűzben”. Adjunk magunknak minél több lehetőséget a sikerre, így sokkal optimistábbak lehetünk a tekintetben, hogy valami be fog jönni!
4. Legyen bátorságunk nem tudni valamit
A kockázat pszichológiai értelemben fontos eleme, hogy nem tudunk valamit. Ahhoz, hogy jobban viseljük, meg kell tanulnunk kezelni ezt.
Az üzleti életben (de máshol is) sajnos az eredményes cselekvéshez sokkal előbb kell döntést hoznunk mint, hogy minden apró részletnek utána tudnánk nézni, ellenőrizni, újból ellenőrizni és mérlegelni minden (elvileg) elérhető információt. Sok esetben pedig tényleg egyszerűen nem lehet mindent megtudni, ami a tökéletesen racionális döntéshez kellene. Képesnek kell lennünk arra, hogy így is döntést hozzunk és elinduljunk valamerre – azzal a megnyugtató tudattal, hogy később is bármikor változtathatunk az útirányon.
A kockázatvállalás képessége nem azt jelenti, hogy kockára tesszük az üzletet holmi homályos sejtés vagy megérzés miatt, amelyeknek a következményeit nem gondoltuk át. A belső félelmek tudatosítása és a velük való szembenézés lehetővé teszi, hogy sokkal pontosabban lássuk a dolgokat, kreatívabbak legyünk és határozottabban döntsünk.
6. Ne a végét nézzük
Az átfogó kockázatokat sokkal nehezebb kezelni. Ha csak a végeredményt nézzük, rengeteg rizikó tényezővel találjuk szembe magunkat, ami igazán félelmetes lehet. Érdemes a kockázatot is több kisebb darabra bontani, ahogyan már kezelhetők. Ahogy a hatékony cselekvési terv is konkrét, végrehajtandó tennivalókra bontja a komplex feladatokat, a kockázatot is kisebb és kezelhetőbb részekre bonthatjuk. Így kisebb és kevésbé súlyos döntésekkel juthatunk tovább.
7. Barátkozzunk meg az „elég jó”-val
Az egyik fontos dolog ami az embereket visszatartja a kockázatvállalástól az a hit, hogy ki kell várni, amíg tökéletesek lesznek a körülmények. Barátkozzunk meg a gondolattal, hogy az esetek nagy részében nem tudhatjuk, hogy lesznek-e valaha jobb körülmények (vagy több információnk), mint az adott pillanatban, amikor épp halogatjuk a döntést.
A cikk a FastCompany bejegyzése alapján készült.