Alkalmazottól megszabadulni sosem könnyű feladat, akkor pedig különösen nehéz, ha a szóban forgóember éppen családtag. Ebben a szituációban nehéz elkerülni, hogy éveken keresztül tartó családi vendetta alakuljon ki, ezért a legegyszerűbb, ha elkerüljük, hogy ebbe a helyzetbe kerüljünk, így nem kell attól tartani, hogy éppen a vasárnapi ebédre főzött lecsó felett borul ki a bili.
Megelőzés, egyes fázis: az alkalmazás
Viszonylag kevés azon családi vállalkozások száma, ahol olyan óriási kezdőtőkével indulnak, hogy el tudnak tartani egy lébecoló családtagot. Mivel az induló szakaszban elsősorban olyan emberekre van szükség, akik nemcsak elkötelezettek, de értenek is ahhoz, amit csinálnak, már a kiválasztásnál kerüljük a családtagokat, amennyire csak lehet. A családtagjaink ránk akarják sózni meg nem értett unokaöcsénket, aki nehezen talál munkát, vagy gyakorlatra van szüksége és szülőként sem biztos, hogy a legjobbat tesszük, ha felvesszük fiunkat, vagy lányunkat, csak azért, hogy a közelünkben legyen és „rajta tarthassuk a szemünket”. Az ilyen alkalmazottak ugyanis ártanak a cégnek, kivételezett státuszt élveznek a munkavállalói körön belül, így rombolják az egyébként hozzáértő munkatársaink morálját, hozzá nem értésük pedig kárt okozhat akkor is, ha a legjobb szándékkal viszonyulnak a munkájukhoz. Kerüljük el ezeket a helyzeteket, mert nemcsak az üzletnek ártunk, de előbb-utóbb szinte be van kódolva egy családi veszekedés is.
Megelőzés kettes fázis: világos elvárások
Ha nem tudjuk, vagy nem akarjuk elkerülni, hogy a kis Józsi anyagbeszerző legyen a cégünknél - mert úgy tűnik, tényleg ő a legjobb szakember, akit megkaphatunk -, akkor mindenképpen támasszunk világos elvárásokat vele szemben és ezeket szigorúan tartassuk is be, éppúgy, mint bármelyik másik alkalmazottunknál. Minél világosabbak az elvárásaink, annál egyszerűbben fog megfelelni nekik.
Megelőzés hármas fázis: visszajelzés
A családi vállalkozások egyik rákfenéje, hogy az alkalmazott családtagok, szinte soha nem részesülnek objektív visszajelzésben a munkájukat illetően. Márpedig, ha kirúgunk valakit, aki sosem kapott egyértelmű kritikát – és sosem volt alkalma reagálni rá – az teljesen érthetően igazságtalannak fogja találni az eljárásunkat. Ezért éppúgy értékeljük a teljesítményét, mint bármelyik másik alkalmazottunkét, sőt még jobb ha a családon kívüli, független alkalmazottunk, vagy cégtársunk teszi ezt. Így nem éri nagy meglepetés, ha mégis úgy döntünk, hogy mennie kell. (Itt olvashat néhány tippet, hogyan lehet jobb teljesítményre sarkallni egy lazsáló kollégát!)
Ne bánjunk a családtagunkkal kivételezetten, ha a széltől is óvjuk a munkatársak irigykedni fognak rá, ha túl keményen kezeljük, ő fog irigykedni más alkalmazottakra. Kerüljük el a megalázó helyzeteket, ne meséljünk a kollégáknak vicces családi történeteket, amelyeket kellemetlennek érezhet. Bánjunk vele éppúgy tisztelettel, de határozottan, mint bármelyik másik alkalmazottunkkal.
És ha már semmi sem segít….
Ne becsüljük alá a szituációt!
Ha már mindent megpróbáltunk, de a figyelmeztetéseink ellenére sem változott a családtag teljesítménye, vagy olyan hibákat vétett, amelyek felett nem tudunk elsiklani, akkor bizony el kell szánnunk magunkat a végső lépésre. (Bár van néhány dolog, amit mindig fontoljunk meg, mielőtt kirúgnánk valakit!) Viszont nem szabad alábecsülnünk a szituációt! Jogilag ugyan nem különbözik egy családtag kirúgása, a bármely más alkalmazottnak adott felmondástól, személyesen viszont sokkal mélyebben fog érinteni minket és bizton számíthatunk kellemetlen jelenetekre a családi összejöveteleken még évek múlva is. Ezért vegyük figyelembe az alábbi két tippet, hogy minimalizáljuk a károkat.
Beszéljünk a teljesítményéről és a családi kapcsolatunkról!
Ne söpörjük szőnyeg alá a problémát, nyíltan és őszintén mondjuk el neki, mi vezetett minket a döntés meghozatalához, ám azt is éreztessük vele, hogy a szakmai teljesítményétől függetlenül a családi viszonyunk nem változott, éppúgy szeretjük és tiszteljük, mint azelőtt. (Itt olvashat tippeket arról, hogy érdemes közölni a felmondást!)
Ajánljunk fel további segítséget!
A legjobb, ha azonnal másik állást tudunk ajánlani neki, ahol jobban kamatoztathatja tehetségét. (Ha nem tudjuk mihez ért, miután hosszú időn keresztül nekünk dolgozott, akkor lehet, hogy velünk van a probléma!) Ha ez nem megy, ajánljunk fel neki forrásokat, segítséget az átmenethez, akár jogi kötelezettségeinken túlmenően is, így nem éreztetjük vele egy amúgy is nehéz szituációban, hogy nem értékeljük, nem szeretjük. Ez a hozzáállás ugyan anyagilag nem feltétlenül kifizetődő, ám érzelmileg mindenképpen hasznos, hiszen elkerülünk vele egy komoly feszültségforrást a családon belül, ami minket is megakadályozhat abban, hogy jól végezzük a munkánkat.
