Alig van ma olyan Budapesti 25-40 év közötti nő, aki ha megteheti, hogy egyedi készítésű ékszereket vásároljon, ne találkozott volna valamelyik vásáron a Vadjutka kreációival. Ismerős lehet a WAMP-ról, a szomszéd lánytól, akinek remek a fülbevalója, vagy valamelyik női magazinból is, mert Jutka híres. Magyar körülmények között, de ő maga már egy igazi brand, és most elárulja nekünk, hogyan is épített e fel mindezt közgazdasági végzettség és háttértámogatók nélkül, egymaga.
Az ékszerkészítő, mint szakma nem igazán a szülők megtestesült vágyálma, ha van egy okos gyermekük. Ez a te gyerekkori álmod volt, hogy drótokból, bizsukat készíts? (A Vadjutka ékszerek között ma már vannak nemesfém ékszerek is).
Nem egyáltalán nem ez volt az álmom. Fotóriporter szerettem volna lenni. Havas Henrik újságíró iskolájába (JATE-kommunikáció) jártam egész addig, míg a fotóriporteri szak meg nem szűnt, így átkerültem az írott sajtó szakra és újságíróként aztán évekig a hvg.hu-nak dolgoztam. Mivel a tantárgyak közt nekem nagyon megtetszett a szociológia így elvégeztem azt is.
Mikor készítettél először ékszereket?
Még a gimi alatt hobbi gyanánt drótból fülbevalókat hajtogattam az apukám pincéjében talált drótból. Noha a fülbevalóknak sikere volt, én akkor felhagytam ezzel a „karrier lehetőséggel”. 10 évvel később tért vissza az életembe, amikor tévézés közben készítetem láncokat: nagyjából úgy, mint akik kötögetnek; hát én nyakláncokat csináltam. Mivel akkoriban még fémallergiám volt nem tudtam hordani őket, ezért elkezdtem eladogatni. Alternatív boltokban kaptak helyet a kezdeti „műveim”, de ez akkoriban egy hobbi volt, amolyan zsebpénz kereseti lehetőség.
Miután az újságtól eljöttem szociológusként egy közvélemény-kutatónál helyezkedtem el. Az ékszerkészítéstől, mint életvitelszerű feladattól ekkor még féltem, nem születtem vállalkozónak – ha egyáltalán van olyan, aki így jön világra – rettenetesen féltem a kiégéstől. Kommunikációs PhD-be kezdtem, és az egyik professzorom Horányi Özséb azt mondta mikor megszűnt az állásom, hogy szerez nekem egy ösztöndíjat, és fogjam fel úgy, hogy kapok három évet az élettől, hogy eldöntsem, mit akarok. Ez alatt mentem ki először a WAMP-ra és kezdődött az online értékesítés.
Ez már azért úgy hat, hogy kezdett komolyabbá válni számodra a dolog.
Ezen a ponton jöttem rá, hogy egy arcra van szükség, hogy engem keressenek, ne egy láncot. Így lett a Vadjutka márkanév, amit amúgy az egyik barátnőm műfordító édesapja aggatott rám még kamasz koromban. Aztán 2007-ben megalapítottam a Bt-met , és a mai napig ennek keretei között megy a vállalkozásom, de a vállalkozósdit folyamatában tanultam meg. Nem volt olyan fázis, vagy buktató, amit én kihagytam volna. Ekkor még semmit nem terveztem mega napi üzletmenetből, tekintettel arra, hogy én még ekkor is úgy viszonyultam hozzá, hogy ez egy hobbi.
Valahol valami csak történt, hogy mostanára éves terveid és Excel grafikonjaid vannak az eladott árukról, a keresletről és az egyes piacok teljesítő képességéről?
2008-ban csatlakoztam az etsy.com-hoz, ami három évvel korábban indult ekkor, ez a handmade movement termékek értékesítésére szolgáló oldal ez a mai napig, viszont a kezdet kezdetén még könnyebb volt észrevehetővé válni. Ott a szerkesztők nagyon nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy az oldalra felkerülő áruk tényleg minőségi küllemmel rendelkezzenek. Tanították, hogyan fotózzunk termékeket az oldalra a hirdetésekhez, hogyan írjunk hatékony termékleírást stb. Nagyon sokat tanultam tőlük. Az oldal hátterében volt egy rendkívül aktív közösség, ami engem szinte teljesen beszippantott. Két éven keresztül lógtam a neten és velük leveleztem cheteltem. Ez a fajta közösségi élet olyan volt mintha elvégeztem volna egy nyugat-európai művészeti és biznisz kollégiumot, ahol megtanították mi a hatékony marketing, és azt is hogyan kell egy terméket jól beárazni. Szügyig belezúgtam az etsy.com-ba. napi 4-5 óra közösségi életet éltem.
Most mennyire tartod magad professzionálisnak a saját vállalkozásod megtervezésében?
Szociológus is vagyok, és közvélemény-kutatóban is dolgoztam, ezért a statisztika nem áll távol tőlem. Van egy hatalmas Excel fájlom, amiben vezetem a bevételeket és a kiadásokat. Elemzéseket készítek. Grafikonok vannak a negyedéves forgalmakról, hogy azokat össze tudjam vezetni, de grafikonokat rajzolok az értékesítési csatornák használhatósága szerint is. Minden évre előre komplex tervet készítek, ami az előző évet értékelő összefoglalóból készül. Ugyanakkor semmi sincs kőbe vésve, fontosak ezek a tervek, de azt is megtanultam az évek során, hogy milyen fontos hallgatni az intuíciónkra.
Mi volt a 2014-es év fő célkitűzése?
A profiltisztítás. Ez meg is valósult, nem pont úgy, ahogy terveztem, de nagyrészt végigment a folyamat. Ami még megmaradt az majd szép lassan kikopik.
Mennyire vagy szigorú magaddal?
Két éve az etsy.com-os csapattal Berlinben voltam egy konferencián. Teljesen véletlenül beültem egy time management workshopra, most úgy élem meg, ez volt életem egyik legjobb döntése. Ott tanultam a fentebb már említett tervezést. Van általános oszlop, termékek oszlop, kollekció oszlop, sales, marketing oszlop, egyéb oszlop és személyes oszlop. Ezekben csoportosítom az adott év terveit. Megesik, hogy egy-egy terv csúszik egy évet, de az a fontos, hogy véghezvigyem őket. Rá kellett jönnöm, hogy én egy évben maximum két kollekciót tudok megcsinálni. Ráadásul borulnak a tervek, ha valami új kerül a fókuszba, az képes átrendezni a rangsort, de az a jó a listában, hogy a hátrébb soroltak is ugyanúgy ott szerepelnek a teendők között.
Ezt a rendszert saját magadnak adott határidőkkel tartod kordában?
Nem igazán, teljesen konkrét határidőim alig vannak. Talán az az egyetlen, hogy az esküvői kollekciónak el kell készülnie, március elejéig, mert akkor kezdődik az esküvői szezon. Saját magam főnökeként nem akarok ragaszkodni nagyon egzakt dolgokhoz. Ha nem azt hozza az élet, nem azt üzeni a külvilág, amit terveztem nem rokkanok bele. Nem történik tragédia, ha nem április 1-én, hanem július elsején készül el valami. Persze az más, ha van egy szerződéses határidő, azt tartani kell, minden körülmények között.
Mi az, ami szerinted legfontosabb egy jól működő vállalkozáshoz?
Nem fogok olyan divatos dolgot mondani, minta „google ranking”, ennél sokkal egyszerűbbek a dolgok és a maguk módján egyazon időben bonyolultak is. Ha előre akarunk jutni, ahhoz önismeret kell. Meg kell találni a saját megoldásainkat a saját vállalkozásunkra. Épp ezért nagyon örülök, hogy nem valamilyen üzleti iskolában alapoztam meg az életem. Lehet, hogy pár buktatót elkerülhettem volna, de mindig is olyan ember voltam, aki a saját tapasztalataiból tanul.
