A személygépkocsikkal kapcsolatos, idén év elején hatályba lépett változások közül talán a legjelentősebb, hogy az áfatörvényben megszűnt a személygépkocsi bérletére vagy lízingjére vonatkozó tételes áfalevonási tilalom. Vagyis ismét lehetővé vált a bérelt személygépkocsik utáni általános forgalmi adó (áfa) levonása, ehhez azonban igazolni kell, hogy a gépkocsi használata megfelel az ezzel együtt járó általános követelménynek, annak, hogy a cég azt adóköteles tevékenysége érdekében használja - olvasható Fekete Zoltán Titusz, az RSM DTM adótanácsadójának blogbejegyzésében.

A változás tehát előnyös ugyan a személygépkocsikat bérlők vagy lízingelők számára, ám a levonási lehetőséggel párhuzamosan az adott cég kénytelen az adminisztráció területén komoly többlet-kötelezettségeket felvállalni. Az utóbbi években ugyanis – több törvényi változás eredményeképpen – főszabály szerinti használat esetén minimálisra csökkentek a cégautókkal kapcsolatos adminisztrációs kötelezettségek. Amennyiben az adott vállalkozás nem kívánja levonásba helyezni az áfát, és megfizeti a cégautóadót is, semmilyen nyilvántartást nem kell vezetnie arról, hogy az üzleti érdekű használat mellett esetleg megvalósul-e magáncélú használat is.

Áfalevonás esetén ezzel szemben dokumentálni kell a személygépkocsik használatát, hiszen csak megfelelő dokumentáltság alapján igazolható teljes mértékben, hogy a gépkocsi bérletére adóköteles tevékenység végzése miatt került sor.

Érdemes azonban arra is figyelmet fordítani, hogy a levonási jog akkor is megilleti az adóalanyokat, ha az adóköteles tevékenység mellett a későbbi használatok során valósul meg – akár rendszeresen, akár rendszertelenül – az adóköteles tevékenységen kívüli használat.

Ez utóbbi esetben a cég választása szerint dönthet úgy, hogy megtérítteti a magáncélú használatot, de akár úgy is, hogy a személygépkocsi magánhasználatát ingyenesen biztosítja.

1. Amennyiben egy cég a magánhasználatot megtérítteti, a magáncélú használat miatt fizetendő térítés áfalevonásra jogosító gazdasági tevékenységnek minősül, vagyis a cégnek áfával együtt kell kiszámláznia a bérleti díjat a magánszemély felé, és a kiszámlázott díj általános forgalmi adóját megfizetnie a költségvetés felé.
2. Ha a cég úgy határoz, hogy a magánhasználatot nem térítteti meg, az áfa rendszerében a gépkocsi ingyenes használata – a korábbi levonási jogra tekintettel – adóköteles szolgáltatásnyújtásnak minősül. Ebben az esetben nem a levonási jog oldaláról történik meg a korrekció, hanem az ingyenes szolgáltatáshoz kapcsolódó adófizetési kötelezettség keletkezésével áll helyre az áfa rendszerének egyensúlya. A fizetendő adó alapja ez esetben a szolgáltatás érdekében felmerült kiadás lesz.

Összességében tehát, ha igazolható, hogy a cég az autót adóköteles tevékenységéhez szerezte be, bármely elszámolási módszer mellett dönt is, a teljes bérleti díj áfája levonható lesz. Ezt az sem befolyásolja, hogy a magánhasználattal arányos, vagy fix összeget számláz-e ki a magáncélú használat kapcsán.

Az üzleti és magáncélú használat körében azonban gyakran előbukkanó kérdés, hogy a munkavállalók munkahelyre történő eljutását miként kell minősíteni. Általánosságban a lakóhely és a munkavégzés helye közötti közlekedés munkába járásnak, és így magáncélú használatnak minősül. Más lehet azonban a helyzet a nagy gépjárműflottával rendelkező kereskedő cégek által foglalkoztatott üzletkötők gépkocsi-használata esetén.  Egy, az adóhatóság által még a kilencvenes években kiadott adózási kérdés az üzletkötők tevékenységére kimondja, hogy a lakóhely és az első felkeresett üzleti partner székhelye közötti legrövidebb távolság üzleti célú útnak minősül.

Egyrészt azonban ez az adózási kérdés sem ír az utolsó üzleti partnertől a lakóhelyig megtett útról, másrészt – bár nem helyezték hatályon kívül – az állásfoglalás meglehetősen régi. Azóta pedig nem született e témában nyilvánosan elérhető hivatalos állásfoglalás.

Tekintettel az említett adózási kérdésre, és arra, hogy az üzleti célt nem hivatalos szakmai állásfoglalások is megerősítik, meggyőződésem szerint elfogadható lehet az üzletkötőknek az üzleti partnerig és onnan lakóhelyükre történő utazását üzleti célú útnak tekinteni.