A törvényalkotó felismerte, hogy a gyakorlatban az ajánlattevők túl széleskörűen értelmezték az üzleti titok fogalmát, és olyan iratokat is üzleti titokká nyilvánítottak, amelyek nyilvánvalóan nem minősülnek annak. Ezt a gyakorlatot egyébként a Közbeszerzési Döntőbizottság is elfogadni látszott.
A közbeszerzési törvény eddig is egyértelműen határozta meg az üzleti titok fogalmát (utalt a polgári törvénykönyvben meghatározott fogalomra), a módosítás pedig érdemben nem változtat az elvi szabályozáson. A nehézséget éppen az említett gyakorlat okozta, és nem kizárt, hogy a jövőben is okozni fogja: az ajánlattevők szinte csak a felolvasólapot hagyják meg nyilvános iratként, a részvételi jelentkezés vagy ajánlat többi részét üzleti titokká nyilvánítják, függetlenül attól, hogy az egyébként nyilvános, akár közérdekűnek is minősíthető vagy az értékelési szempontok alapján értékelésre kerülő adatok részét képezi. „Ennek az is lehet az oka, hogy az egyes iratokon rögzített, üzleti titok tárgyát képező adatok fizikailag nehezen különíthetők el az ilyen minősítés alá nem eső információktól” – mondja Németh Sándor, a Szecskay Ügyvédi Iroda partnere. Ha az ajánlatkérő a bírálat során észleli, hogy ajánlattevő olyan dokumentumokat is üzleti titokká nyilvánított, amelyek valójában nem azok, akkor hiánypótlást kell elrendelnie.
Konzorciumok: együtt is, külön is
A közbeszerzési törvény szövege szerint a közös ajánlattevők vagy közös részvételre jelentkezők kötelesek maguk közül egy, a nevükben eljárni jogosult képviselőt megjelölni. A közbeszerzési eljárások gyakorlata azonban azt mutatta meg, hogy bár a közös képviselő a konkrét eljárás tárgyában tehet nyilatkozatot a konzorciumi tagok nevében, a tagok sokszor figyelmen kívül hagyják, hogy vannak bizonyos – az ajánlat, részvételi jelentkezés részét képező – nyilatkozatok, amelyeket a tagoknak külön-külön, törvényes képviselőjük útján kell megtenniük.
Konzorciumi munka referenciaként: csak a saját munka vonatkozásában adható referencia
Ki számít alvállalkozónak?
A törvény a Ptk.-hoz képest eltérően határozza meg az alvállalkozó fogalmát, és kiveszi ebből a körből mindazokat, akik nem klasszikus értelemben vett alvállalkozók, azaz akik tevőlegesen nem vesznek részt a közbeszerzési szerződés teljesítésében. A Ptk.-val ellentétben alvállalkozónak tekinti ugyanakkor azokat is, akik megbízási jogviszonyt létesítenek a nyertes ajánlattevővel a közbeszerzési szerződés teljesítése érdekében, de nem tekinti alvállalkozónak a gyártót, forgalmazót, alapanyag-, alkatrész- és építőanyag-szállítót, valamint az ajánlattevőkkel munkaviszonyban, illetve egyéb foglalkoztatási jogviszonyban álló személyeket sem. Németh Sándor szerint azonban olykor nehézségeket okoz annak eldöntése, hogy a teljesítéshez valamilyen mértékben hozzájáruló és az ajánlattevővel szerződéses kapcsolatban álló szállító/szolgáltató alvállalkozónak minősül-e, és mi minősül a teljesítésben történő közvetlen részvételnek.
A közbeszerzési törvény alapján továbbá, ha a pályázó alkalmasságát csak más szervezetekkel együtt – ezek bevonásával – tudja igazolni, akkor az ajánlattevő jogosult az ilyen szervezeteket is alvállalkozónak minősíteni, függetlenül attól, hogy a törvényi definíció alapján nem minősülnének alvállalkozónak.
Új gazdasági szereplő bevonása hiánypótlás során: a tilalom bizonyos esetekben tovább él
Tartalékkeret: csak „építési beruházás" minősítés esetén
A közbeszerzési törvény értelmében, ha a szerződés több, egymással szükségszerűen összefüggő közbeszerzési tárgyat foglal magában, az ajánlatkérő a meghatározó értékű közbeszerzési tárgy szerint köteles minősíteni a szerződést. A törvény ugyanakkor kimondja azt is, hogy amennyiben az építési beruházás megvalósítására irányuló szerződésben a felek tartalékkeretet kötnek ki, annak értéke nem haladhatja meg a szerződésben foglalt ellenszolgáltatás 10 százalékát.
Gyakorlati problémát okoz, hogy a közbeszerzési szerződést árubeszerzési szerződésként minősíti az ajánlatkérő, mert – jóllehet az elvégzendő feladatok építési tevékenységeket is takarnak – a beépítendő áru értéke meghaladja az építési tevékenység értékét. Ilyenkor az ajánlatkérő által készített szerződéstervezet jellemzően tartalmazhat tartalékkerettel kapcsolatos rendelkezéseket, annak ellenére, hogy a közbeszerzési törvény kógens jellegéből adódóan tartalékkeretet építési beruházási szerződés esetében lehet kikötni. Kovács Zoltán Balázs szerint amennyiben nem építési beruházási szerződésként minősített szerződésben tartalékkeretet kötnek ki, annak felhasználhatósága kérdéses, ami pedig az ajánlattevő oldalán is kockázatként jelenik meg, hiszen adott esetben pl. egy átalánydíjas szerződés teljesítése során végzett pótmunka ellenértéke nem számolható el.