Az alapvető emberismeret, hogy meg tudjuk ítélni, hogy mire készül a velünk szemben álló, a túlélés elengedhetetlen feltétele. Emberismerettel mindenki rendelkezik. Ha nem lenne így, már nem élnénk, ez alapvetés. Nagyon fontos viszont, hogy mennyire használjuk ezt a képességünket, hajlandóak vagyunk-e szembenézni a tényekkel, vagy netán a neveltetésből adódóan, kényelmességből, vagy tudja a fene, mi okból húzzuk halasztjuk az olykor nehéz döntéseket.
Amikor emberismeretet tanítunk, mindig elmondjuk, hogy a másik elfogadásának magas szintre fejlesztése egy nagyszerű, pozitív szint a mai társadalmunkban, mégis megvannak a maga veszélyei. Az egyik legfőbb veszélye, hogy az ember azokkal szemben is túlságosan empatikus és elnéző, akiket egy egészséges társadalom nem tűrne meg a tagjai között. Az ember nem szeret szembenézni azzal, hogy vannak rosszindulatú, bizalomra érdemtelen emberek, akiknek nem érdemes újabb és újabb esélyt adni, mert ahogy mondani szokták, „a gonosz akkor tud győzni, ha a jó emberek maradnak tétlenek!”.
Sajnos ragyogó példáit láttam már ennek a túlságosan elnéző hozzáállásnak ügyfeleim körében is. Egyikőjük esete különösen elszomorított, mert nagyon jó ember, aki sokaknak segített már az életben, de hozzáállása sok pénzébe és bosszúságába került.
Volt egy beosztottja, aki már több mint egy évtizede dolgozott vele. Mivel az értékesítési csapat teljesítménye eléggé hullámzóvá vált, elküldte az addigi értékesítési vezetőt, s helyette kinevezte őt a csapat vezetőjének, mondván, régi motoros, benne megbízik. Türelmesen várt, várt, de az eredmények nem jöttek. Minőségbiztosítási okokból minden telefonbeszélgetést rögzítenek, de sokáig nem elemezte ki, mit csinálnak rosszul. Aztán idővel eljött az a pont, amikor nekiült, hogy meghallgassa, mit rontanak el.
Ragyogó példa erre másik ügyfelünk, aki már a tanfolyam közben, amikor felismerte a rejtetten ellenséges elnyomó személyt, az alapján, amit tanult, még aznap felmondott neki, pedig a közvetlen helyettese volt, aki lentről „küzdötte” fel magát, s későbbi utódjának szánta-nevelte. Mikor elküldte, érdekes módon megváltozott a cégében sok minden. Megszűnt az erősen hullámzó teljesítmény, az emberek jobb hangulatban dolgoztak, többen megköszönték neki, hogy kirúgta azt az embert. A „kis szorgalmas” ugyanis azt tette míg ott volt, hogy adatokat gyűjtött arról, ki mit hibázott, mit rontott el, mi volt a kisebb-nagyobb vétke. Ezeket a hibákat azonban nem kijavíttatta, helyrehozatta, hanem óvatosan, hogy ő ne legyen támadható, segített eltussolni, majd később saját céljai elérésére zsarolta vele az embereket!
Szörnyű, amiket leírtam? Nehéz elhinni, hogy az ön környezetében is lehetnek ilyenek? Tudom, nem könnyű szembesülni vele, de sajnos, statisztikailag az emberek 2,5 százaléka ilyen. Ezek közül a butácskákkal nincs nagy gond. Azok, akik azt mondják önnek, „ te, úgy tennék valami gonoszat valakivel, csak semmi nem jut az eszembe... Segíts már, kivel toljunk ki...”. Erről, ugye, látjuk, hamar mit kellene tennünk vele, de mi van az intelligensebbekkel?
Ha az önök teljesítménye is erősen hullámzik, ha gyakran előfordulnak a csapatában betegségek, balesetek, ha úgy érzi, az emberei egy részével gyakran kell konfrontálódnia akár komoly ok nélkül is, ha tudja, munkatársai többre lennének képesek, de valami miatt mégsem termelnek eleget, nézze meg, milyen hatással van ez önre! Nem köti le a figyelmét? Nem veszi el az időt tényleges vezetői teendőitől? A családjától? Mennyire zavarja ez? Mindig is ilyen volt? Ön szerint a jelenlegi gazdasági helyzetben a dolog magától vajon jobb lesz? Nem kellene tenni valamit ezzel? Ha él még önben az az ideális kép, amivel indította vállalkozását, vezetői létét, akkor van remény! Itt olvashat arról, hogy mi a cégvezető igazi munkája a szervezetben!
Pál Zsolt Comline Budapest Kft.
