Ne értsük félre: a közvetlenség, a természetesség, a megközelíthetőség mind-mind vonzó tulajdonságai egy vezetőnek, amelyek bizalmat és lojalitást eredményezhetnek. Olyan erények ezek, melyet – ha személyiségtípusától távol is áll – tudatosan kell egy vezetőnek gyakorolnia. Ha ugyanis ez sikerül, akkor a munkahelyi légkör kötetlen sallangmentessége jó táptalaja lehet a kreativitásnak és meglepő módon a személyes felelősségvállalásnak is. Ez a légkör ugyanis a kölcsönös tiszteleten és elismerésen alapul, ahol mindenki tudja a szerepét.

A vezető túlzott közvetlensége, a láthatatlan - de a munkatársak számára is érezhető - határ nyilvánvaló átlépése mögött, az okok széles skálája húzódhat meg a tapasztalatlanságtól, a megfelelési vágyon át, a manipulatív szándékig.

A túlzott közvetlenség arcai

• A vezető beavatja a munkatársakat olyan témákba és problémákba, amelyek nem tartoznak rájuk.

Ennek két hátulütője lehet, egyrészt a munkatársak szerepzavarba kerülnek és később kéretlenül olyan kérdésekben véleményt szándékoznak nyilvánítani vagy döntést befolyásolni, amely nem tartozik a kompetenciájukba. Emellett óvatlanul a vezető azt is kockáztatja, hogy nem látják munkatársai őt kompetensnek, illetve alkalmasnak a vezetésre.

• A félreértelmezett „nyitott ajtó politika”.

Az a vezető, akihez bármikor bármivel be lehet menni – ha mást nem csinál rosszul egy dolgot biztosan, a saját munkáját rosszul szervezi. (Emellett például, komoly teret enged annak, hogy a munkatársak valahányszor elakadnak, ahelyett, hogy maguk akarnának megoldást találni a problémájukra, azonnal szaladnak a főnökhöz és így valójában a vezető fog dolgozni helyettük, vezetői szintre felhozva a lejjebb delegált döntéseket.)

• A magánélet megbeszélése

Mindig nehéz kérdés, mit és mennyit osszunk meg magunkról. Az egymás magánéletének olyan mélységig való ismerete, amely egy sokat látott családterapeutát is zavarba hozna, később nemtelen pletykák és bántó személyeskedések alapja lehet. (Az etikett szerinti egyik alapvető tabu társalgási téma éppen, a magunk és mások magánélete.)

• Mégis a félreértelmezett közvetlenség egyik jól felismerhető és nem szerencsés jele, ha egy munkahelyen mindent, mindenféle stílusban ki lehet mondani. Amikor az egymásnak, illetve a vezetőnek való humoros és kevésbé humoros „beszólások”, a sikamlós történetek, a pikáns megjegyzések, a mások kárára való élcelődések mindennaposak.

Tudnunk kell, hol a határ ahhoz, hogy megőrizzük a tekintélyt. Kép:Fotolia

Mi az ok?

Sokan hajlamosak azt hinni, hogy a túlzott közvetlenség oka, a széles körben elterjedt tegeződében rejlik.

Vitathatatlan, mivel a tegeződéshez az a képzet társul, hogy csak azzal tegeződünk, akivel közelebbi ismeretségben (meghittebb viszonyban) vagyunk, csakugyan kelthet olyan illúziót, hogy a tegeződés a bizalmaskodásra, a keresetlen stílusra is feljogosít. Ami, természetesen nem igaz.

A tegeződés önmagában, nem jogosít fel semmire (különösen manapság nem, amikor boldog boldogtalan a megismerkedés után szinte azonnal tegeződik). A tegeződés csak egy társalgási stílus, amelynek éppen úgy megvannak a játékszabályai, mint bármely másik kommunikációs stílusnak és jól tegeződni – különösen egy alá-fölérendeltségi viszonyban – finom arányérzéket kíván mindkét féltől.

A tegeződés nem jelenti, hogy megváltozik a pozíciónk vagy a szerepünk, mint ahogyan azt sem, hogy az udvariassági fordulatokat, gesztusokat vagy olyan varázsszavakat minta kérem, köszönöm, ne kellene éppen úgy használni, mint például magázódáskor.

Tegeződve is ki lehet jelölni finoman, ám egyértelműen a határokat, és ki is kell!

Mi a következménye a vezető túlzott közvetlenségének?

A tisztelet megfakulása, a felelősségi körök elmosódása, a személyes számon kérhetőség nehézkessé válása és feszültebb helyzetekben könnyebben hangzanak el meggondolatlanságok, repkedhetnek a nyomdafestéket nem tűrő, egymást sértő kifejezések.

A túlzott közvetlenség másik nagy buktatója, hogy a legritkábban egyoldalú, vagyis a vezető ilyen viselkedésére, a munkatársak hasonló viselkedése a válasz. Nemcsak a vezetővel, de egymással szemben is, és ez – ne legyenek illúzióink - nem tesz jót a munkahelyi légkörnek.

Talán elsőre meglepőnek tűnik, de a munkatársak szeretnek „felnézni” a vezetőjükre. Szeretnek büszkék lenni, nemcsak a munkájukra, de a csapatra is ahol nap mint nap dolgoznak, ezért is nehéz megtalálni megfelelő egyensúlyt. A legnyitottabb vezetőnek, sem egyenlőnek kell lennie, hanem – Artúr király mintájára – elsőnek kell lennie, az egyenlők között.

Ha egy vezető belecsúszott ebbe a hibába, jogos lehet a kérdése, módjában áll-e változtatni rajta? Mivel ez egy rossz szokás, amely gyökeret is ver addigra, mire a vezető felismeri ezt a gyengeségét, következetességgel és fegyelmezett munkával ismét megfelelő irányba állítható a hajó orra, azonban itt igaz sajnos: Róma sem egy nap alatt épült fel.

Érdemes hát vezetőként is megszívlelnünk a mondást: Légy udvarias mindenkihez, barátságos sokakhoz, bizalmas -  kevesekhez.

dr. Erdős Zsuzsanna etikett tanácsadó és coach www.erdosetikett.hu