Magyarországon közkeletű tévhit, hogy a tőzsdére lépés a nagy cégek privilégiuma, pedig a tőzsdei forrásbevonás nemhogy csak a nagyvállalatok számára elérhető, éppen ellenkezőleg, főleg a kkv-król szól – azaz kellene szólnia.
„Talán meglepő, hogy az Európai Unióban a tőzsdei cégek több mint fele kisebb, mint 50 millió euró tőkeértékű, és a mai nagy, „blue-chipek” többsége is kicsiként kezdte: a Microsoft tőzsdére lépése idején kevesebb, mint ötven millió dolláros volt a bevezetési értéke” – mondta Tóth Attila, a Budapesti Értéktőzsde vezérigazgató-helyettese az M27 Absolvo által rendezett „Stratégiai befektetők, cégeladás, exit – 2015” című konferencián.
A kérdés most válik mindinkább aktuálissá: a Jeremie-alapok kifutásával ugyanis mind több kockázati befektető gondolkodik majd tulajdonrésze értékesítésében. A cégtulajdonosok pedig egy felvásárló stratégiai befektető (ami még mindig az exit leggyakoribb útja) helyett a tőzsdei források segítségével szerezhetik vissza tulajdonrészüket. Ahhoz, hogy ez működjön, a szakember szerint három dolog szükséges: befektetők, tőzsdére léptethető cégek és intézményrendszer.
Befektetők bőven vannak. „Csak a befektetési alapoknál több ezermilliárd forintnyi tőke van, aminek alig néhány százaléka van még lekötve értékpapírokban és az intézményrendszer is adott, csak használni kellene” – hangsúlyozta Tóth Attila. A magyar értékpapír piac bármennyire is fejletlennek tűnik a londonihoz képest, komoly előnyöket tartogat a magyar cégek számára. „Teljesen más egy százmillió dollár értékű cég láthatósága Budapesten, mint Londonban: ott a középmezőnyben van, itt a nagyobbak között lenne – nagyobb figyelmet, nagyobb hangsúlyt kapna, ez pedig akár az üzleti partnerekkel, akár későbbi befektetőkkel szemben folytatott tárgyalásokon előnyt jelent” – hangsúlyozta a BÉT vezérigazgató-helyettese.
Ugyanakkor Budapesten egy magyar papírnak mindig nagyobb lesz a likviditása, mint Londonban. Minden cégpapírnál ugyanis a likviditás alapja a lokális befektetők aktivitása, erre épül rá a külföldi befektetők érdeklődése. „Erre a legjobb példa a Nokia, amit a világ legnagyobb tőzsdéin is bevezettek, de a forgalom 60 százaléka Helsinkiben zajlott. Hasonló a helyzet a Mol esetén, amit a varsói tőzsdére is bevezettek, a forgalom 98 százaléka mégis Budapesten zajlik.
Ennek ellenére Tóth Attila tapasztalatai szerint a legtöbb cégvezetőnek az az első gondolata, hogy „ez minket sosem fog érdekelni, mert az csak az OTP-nek való”, mivel komoly tévhitek élnek a gazdasági szereplőkben a tőzsdére lépéssel kapcsolatban. Aggódnak például az átláthatóság miatt, hiszen a tőzsdei szereplőknek rendszeres időközönként közzé kell tenniük működési eredményeiket. Pedig ez egy nagyon fontos kontrollt jelent: csak azt kell közzétenni, amit amúgy sem lehetne titokban tartani és az átlátható működésnek komoly előnyei vannak: a partnerei is tudják, hogy megbízhatóan működik, hiszen a legfontosabb adatai nyilvánosak. „Volt olyan kibocsátó, aki a tőzsdére lépés után olyan külföldi partnerekhez is eljutott, akik korábban szóba sem álltak vele” - emelte ki Tóth Attila.
Komoly tévhit az is, hogy a cég irányítása nehézkesebbé válik. A tőzsdei befektető kellemes partner, hiszen hagyja, hogy a cégvezetés azt csinálja, amit akar, addig, amíg megfelel neki a cég által követett stratégia. „Ha viszont nem tetszik neki, akkor eladja a részvényeit és egy új befektető lép be a körbe. Ennél nagyobb függetlenséget nemigen kaphat egy befektetőtől a cégvezető” - hangsúlyozta a szakember.
De kinek jó?
A Piac & Profit kérdésére, hogy milyen cégeknek lehet reális lehetőség a tőzsdei bevezetés, Tóth Attila úgy vélekedett, hogy mivel a feltételek nagyjából ugyanazok, mint a kockázati, vagy stratégiai befektető keresésénél, jó néhány magyar kkv-nak reális eshetőség lenne az értékpapírok piacra dobása. (Hogy mit keresnek a befektetők egy cégben, arról itt olvashat részletesebben!)
„Most már sok cég indulásnál úgy kezdi, hogy a struktúra felépítésénél megfelelnek az átlátható működés szabályainak, ők bizonyítják, hogy nem kell szürkén működni ahhoz Magyarországon, hogy sikeresek lehessenek, és a transzparencia megteremtésével egyben teljesítették is az egyik legfontosabb tőzsdei kritériumot. Az igaz, hogy a magyar cégek világviszonylatban kicsik, de a globalizálódó világ segít abban, hogy ezekből is lehessen nagyon nagyot építeni” – vélekedett a Piac&Profitnak a BÉT vezérigazgató-helyettese.
Éppen ezért fontos a kisebb vállalatok számára is, hogy szem előtt tartsák: a tőzsdei forrásbevonás nagyon sokoldalú „fegyver” lehet számukra, olyan kapukat nyithat meg, amelyekre nem sok más finanszírozási forrás képes. A benne rejlő lehetőségek kiaknázása azonban csak jól átgondolt, hosszú távú szemlélettel lehetséges.
