Az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió között tervezett szabadkereskedelmi megállapodás, a Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerség (Transatlantic Trade and Investment Partnership, azaz TTIP) kevés figyelmet kap itthon, pedig hosszú távon alapjaiban változtathatja meg a gazdasági környezetet. Mint minden kereskedelmi megállapodás esetén, ezúttal is kétirányú hatással kell számolni: új piacokat jelent, de érvényesül a kereskedelemelterelő hatása is, amennyiben az EU-n belül az európai termékeket és szolgáltatásokat amerikaival helyettesítik.
Az európai kis- és középvállalatok egy a bizottság által végzett felmérés szerint komoly akadálynak tekintik az Egyesült Államokkal való kereskedelemben az eltérő technikai előírásoknak való megfelelést. Bár ez kétségtelenül plusz terhet jelent, elképzelhető, hogy az akadály lebontása még több kárt okoz. Ma az európai országokon belüli eltérő szabályozás az egyik oka, hogy az uniós piac az amerikai exportőröknek sok esetben túl komplex, ami védi az itteni cégeket. Az egységesítés épp az amerikaiaknak kedvezhet.
Nem kell félnetek, jó lesz
A pozitív szemléletű nyilatkozók – például Sharon Freeman professzor, az Amerikai Kisvállalkozói Egyesület (AASEA) elnök-vezérigazgatója – szerint a TTIP óriási új piacokat jelent az exportáló kkv-knak, figyelembe véve azt is, hogy a megállapodás az EU-n belüli kivitelt is erősítheti. Mások viszont úgy vélik, az – alapvetően méretgazdaságossági okokból – olcsóbban termelő amerikai vállalatok még a bejáratott európai exportútvonalakat is felrúgják majd. A magyar cégeknek például komoly versenyt jelenthetnek német piacon is a tengerentúli exportőrök.
– A TTIP hatására változó német piac pedig minden valószínűség szerint a legnagyobb közvetett hatást gyakorolja majd a magyar vállalkozásokra – mondja Csehi Róbert, a CEU Center for European Union Research kutatója.
Mert bár az USA Magyarország legfontosabb exportpartnerei között van, és a teljes kereskedelmi többlet több mint negyedét az Egyesült Államokkal való kereskedés adja, a szakértő által a TTIP-től várt közvetlen, Magyarországot érintő hatások mégis csekélynek tekinthetők, főként a hosszabb távú és közvetett hatásokhoz viszonyítva. Sokkal fontosabb lesz számunkra, hogy mi történik a német piaccal, hiszen kereskedelmünk közel egyharmada Németország felé irányul, és még a legszélesebb körű megállapodás sem változtatna azon, hogy az európai egységes piac a legfontosabb a tagállamok számára.
A német kutatásokban felmerült legrosszabb forgatókönyvek szerint a kkv-szektor Németországban 160 ezer munkahelyet fog elveszíteni, a legjobb 100 ezer körüli növekedéssel számol. Az amerikaiak vizsgálták többek között a már létező NAFTA (Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény) hatásait, amelynek következtében az USA kkv-szektorának részvétele az exportban jelentősen visszaesett, éppen ezért az amerikai kkv-k nincsenek is elragadtatva a tervezett egyezménytől.
Magyarországon az összes akadály leépítése esetén a legpozitívabb forgatókönyv szerint 20–25 ezer új munkahelyre lehet számítani, de Csehi Róbert felvetése szerint kérdés, hogy ebből mennyi lesz a kkv-knál. Marginális jelentőségűnek várja a foglalkoztatásra gyakorolt hatást a Kopint-Tárki júniusi hatásvizsgálata is. Eszerint a TTIP miatt a nettó export 0,1 százalékos bővülésének hatása a teljes magyar nemzetgazdaságban megközelítőleg 0,16 százalékos GDP-bővülést eredményez. Nagy Márton, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke úgy nyilatkozott, hogy a legrosszabb forgatókönyv szerint 0,3-0,5 százalékos GDP-emelkedést vár a megállapodástól, Mikola István a Külgazdasági és Külügyminisztérium nemzetközi együttműködésért felelős államtitkára pedig Cecilia Malmströmmel, az Európai Bizottság kereskedelempolitikai biztosával tartott közös fórumán azt mondta, bár még azt sem lehet tudni, létrejön-e egyáltalán az egyezmény, Magyarországnak szüksége van szabadkereskedelmi megállapodásokra, hogy ne szoruljon ki a világ egy piacáról sem. Hozzátette, hiba lenne ezekre az egyezményekre (a TTIP-re és az Európai Unió és Kanada közötti, október végén aláírandó szabadkereskedelmi egyezményre, a CETA-ra) úgy tekinteni, mintha kőbe vésnénk őket. A változó világhoz lehet, és kell őket igazítani a megkötésük után.
Az EU-biztos kiemelte: a szabadkereskedelmi megállapodások segítenek, hogy alakíthassuk a gazdasági globalizációt, ne csak az elszenvedői legyünk. Hozzátette: a TTIP-től Brüsszel az európai kis- és középvállalati szektor fejlődését is várja, ezen keresztül pedig sok új munkahely teremtését, amire nagy szükség van Európában.
– A magyar tanulmányok között nagyjából annyi az egység, hogy az előrejelzések szerint senki nem fog nagyon rosszul járni. De arról nincs adatunk, hogy a magyar kkv-k versenyképessége az egyes szektorokban hogy áll az unió más tagállamaiban lévő helyzethez képest. Ennek alapján lehetne belőni, hogy melyek azok a szektorok, amelyekben várhatunk növekedést, erre maximum következtetni tudunk abból, hogy a korábbi években mely területeken koncentrálódtak a beruházások – mondja Csehi Róbert.
Verseny, az lesz
Az összes feltételezett pozitív hatás előfeltétele ugyanis a megfelelő versenyképesség elérése. A TTIP a vámok és nem vámjellegű korlátozások leépítésével rengeteg szektorban növelni fogja a versenyt.
– Hogy az EU gazdasági kohéziója biztosítva legyen, és minden tagállam nyertese lehessen a megállapodásnak, elengedhetetlen, hogy a versenyképesség növelése európai projektté váljon, aminek vannak is jelei az európai döntéshozatal szintjén – mondja Csehi Róbert, aki szerint az a gond, hogy a hazai legjobb szcenárió már egy, a mostaninál sokkal versenyképesebb és magasabb termelékenységű magyar gazdasággal, innovatívabb cégekkel számol. – A jelenlegi alacsony versenyképességi szint mellett viszont az új piac ellenére kiszorítási tényező lehet itthon a meghatározó, aminek következtében többet veszítünk, mint amennyit nyerünk – magyarázza a kutató. Vagyis a versenyképességi és hatékonysági mutatókat kell mindenáron javítani ahhoz, hogy jól jöjjünk ki a megállapodásból. Aki egy adott szektorban versenyképesebb, az fogja lefölözni a hasznot Európán belül.
Fontos ugyanakkor, hogy a TTIP nemcsak termékek, hanem szolgáltatások – köztük pénzügyi szolgáltatások – kereskedelméről is szól. Mivel pedig az amerikai befektetők a leginkább meghatározó közvetlen tőkebefektetők között vannak Magyarországon, ez meglendítheti a vállalati szektort. A Kopint-Tárki felmérése szerint a legrosszabb forgatókönyv szerint is 100 millió dolláros extra befektetésre lehet számítani.
Kérdés, hogy a tőkeszegény magyar kkv-k mennyire lesznek képesek bevonzani az amerikai tőkét ahhoz, hogy lépni tudjanak ebben a sokkal nagyobb versenyben. A tőke könnyebb beáramlása azonban mindenképpen a pró oldalt erősíti, és éppen ez az oka annak is, hogy a tőkeerős Németországban a többség nem támogatja a megállapodást.
Felkészülni, vigyázz
2013 óta eddig 14 tárgyalási forduló zajlott le, de még mindig vannak olyan nagy horderejű kérdések, ahol tapodtat se mozdult a felek álláspontja. Nemrég Sigmar Gabriel német gazdasági miniszter egy tévéinterjúban úgy fogalmazott, „a tárgyalások de facto meghiúsultak”, és bár ezt azonnal cáfolta az unió főtárgyalója, Ignacio García Bercero, egyelőre nehezen látni, hogy mikor válhat ténnyé a megállapodás. Most talán még elég idő áll rendelkezésre a nyugodt felkészüléshez. Annál is inkább, mert Magyarország szempontjából még a megállapodás életbe lépése után is csak évekkel jelentkező, közvetett hatások lehetnek igazán jelentősek. Mivel azonban a magyar gazdaság nem különösebben adaptív, fontos lenne mielőbb javítani a versenyképességet.
– A nemzeti kormányok egy oktatáspolitikán keresztül például sokat tehetnek a későbbi versenyképességért. Erre mindenképpen szükség lesz, mivel a TTIP hatására az állami megrendelések és más, bizonyos iparágakat védő mesterséges burkok legalábbis megrepednek majd – hangsúlyozza Csehi Róbert. – A keleti nyitás politikájával viszont – véli a kutató – a versenyképességhez szükséges többletet próbáljuk megspórolni, olyan piacok felé való nyitással diverzifikálni a külkereskedelmet, amelynek versenyképességi mutatói a miénknél is rosszabbak.
A CEU kutatója szerint a felkészülés része lehetne kiemelt stratégiai ágazatok létrehozása, nem másokat sújtó szankciók, hanem megfelelő ösztönzők beépítésével. Ha a stratégiai ágazatokba komoly invesztíciót tennének, akkor korlátozások nélkül, nyílt versenyben is meg lehetne védeni azokat, ehhez azonban legalább arra vonatkozó biztos tudás kéne, hogy melyek azok az ágazatok, amelyekben megfelelő komparatív előnyökkel bírunk.