Az állam a duális képzés bevezetésével egyre kedvezőbb feltételekkel, ösztöndíjjal terelné a fiatalokat a termelő munka irányába, és támogatja az ebben részt vevő cégeket is. Vajon a gazdaság szereplői egyenlő eséllyel képesek versenyezni a fiatal szakemberek megszerzéséért, és a hazai kkv-k hasonlóképpen profitálhatnak a duális képzés előnyeiből, vagy hátrányba kerülnek a tőkeerős, nagy cégekkel szemben, amelyek „lefölözik” a munkaerőpiac krémjét?
A kezdetektől máig
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) felmérése szerint az ezredfordulón a magyar gazdaságból több tízezer szakmunkás hiányzott, aminek elsődleges okát arra vezették vissza, hogy az oktatási rendszer alkalmatlanná vált a gazdaság szakemberigényeinek kielégítésére. Az MKIK 2005-ben a szakképzés megújítására és a munkaerő-piaci igényekhez illesztésére középtávú stratégiát készített, amelyben a duális képzés bevezetését, vagyis a gyakorlati oktatás arányának növelését tűzte ki célul. A stratégia fontos eleme volt, hogy a tanulók az iskolai tanműhelyek helyett vállalati képzőhelyeken sajátítsák el a szakma gyakorlati fogásait. Ehhez a nemzetközi gyakorlat – főként a német duális képzés – alapján fontosnak tartották a gazdasági szereplők részvételének ösztönzését, érdekeltségük megteremtését is. A stratégia megvalósítása, a szakképzés érdemi átalakítása 2010 után indult el, azt követően, hogy az elképzelés politikai megerősítést kapott: a kormány és az MKIK megállapodást kötött a szakképzés átalakításáról. A kamara arra kapott felhatalmazást, hogy olyan rendszert dolgozzon ki, amely képes összhangot teremteni a szakképzés és a gazdaság valós igényei között.
Az átalakítás első jelentős lépése 2012-ben az Országos Képzési Jegyzék (OKJ) megújítása, majd a megyei fejlesztési és képzési bizottságok (MFKB) létrehozása volt. Ezek javaslata alapján határozzák meg az egyes megyék szakképzési irányait és beiskolázási arányait, amelyet minden évben kormányrendelet rögzít. A három – támogatott, nem támogatott, korlátozottan támogatott – kategóriába sorolt szakmák közül a hiányszakmákat oktatják az állami forrásokat felhasználó szakképzésben, illetve olyan szakképesítések oktatása kap támogatást, amelyekre érzékelhető munkaerő-piaci kereslet van.
A képzési rendszer átalakítása kiterjedt a gazdálkodószervezetek szakképzésben való részvételének az ösztönzésére is. Ebben az egyik legfontosabb lépés 2012-ben a szakképzési hozzájárulás rendszerének megváltoztatása volt. A vállalkozások számára kedvezőbbé váltak az elszámolási és visszaigénylési feltételek, pályázati lehetőségek nyíltak a képzési eszközök fejlesztésére. A tanulószerződéses rendszerben több körben emelték a normatívákat.
Az erőltetett menetű átalakítás korántsem volt problémamentes, folyamatos „finomhangolást” igényelt, míg eljutott odáig, hogy 2013-ban a szakképzésben teljes körűvé vált a duális rendszer. A kormány a 2015-ben elfogadott „Szakképzés a gazdaság szolgálatában” című koncepciója megerősítette a korábbi irányt, és újabb elemekkel bővítette a duális képzés rendszerét. A szakiskolák és szakközépiskolák 2015-től a Nemzetgazdasági Minisztérium fenntartásába kerültek, feltételezve, hogy a közös – szakmai irányítói és fenntartói – struktúra elősegíti majd a szakképzési intézményrendszer hatékonyabb működését, szorosabbá teszi az intézmények közötti kapcsolatot, és gyorsabb, rugalmasabb reagálási lehetőséget teremt a gazdasági igények követésére. A kamara hatásköre fontos eszközzel, a garanciavállalással bővült. Lényege, hogy a tanulók gyakorlati képzéséről a szakiskola csak akkor gondoskodhat, ha a kamara nem tudja őt gazdálkodószervezethez, vállalkozóhoz tanulószerződéssel elhelyezni. A gyakorlati képzés minőségének javítására a 2015–2016-os tanévtől bevezették, hogy csak mestervizsgázott oktatóval rendelkező vállalkozás folytathat képzési tevékenységet.
Ahhoz, hogy a gazdaság szereplői – saját érdekükben – aktívan bekapcsolódjanak a képzési rendszerbe, lényegében rendelkezésre állnak a szervezeti és intézményi keretek. Az MKIK adatai szerint eddig országosan kilencezer vállalkozás – a működő cégeknek mindössze három százaléka – kapcsolódott be a tanulók gyakorlati képzésébe. A szakképzési rendszer teljes átalakítása várhatóan 2018-ra fejeződik be. Addigra az állami képzésben a jelenlegi 55 ezerről 70 ezerre kívánják emelni a duális rendszerben részt vevők számát, és ezzel összhangban a mostani kilencezer helyett 20 ezer gazdálkodószervezet bevonását tervezik a gyakorlati képzésbe.
A 2016–2017-es tanévben pedig egy újabb változással szembesülhetünk: elindul az átalakított szakközépiskolai és szakgimnáziumi képzés. Szeptember elsejétől már éles üzemben indulnak az új szakképzési intézmények - jelentette be Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter. Az átalakítással ezek az intézmények is érettségit adnak, így a remények szerint megszűnik a szakmunkás képzés zsákutca-jellege. Ez is része a szakképzési rendszer átalakításának amellett, hogy megszületett az új szakképzési törvény, létrejöttek a szakképzési centrumok, nagy hangsúlyt kapott a duális képzési forma elterjesztése, és megújult a gyakorlati képzések támogatása - mondta a miniszter.
A szintén sok vitát kiváltó átalakítás mögött sok szakértő véleményével ellentétben nemcsak névváltoztatás áll – szakiskolából szakközép, a szakközépből szakgimnázium –, hanem lényegi módosítás is: a 4+1 évfolyamos szakgimnáziumi képzésben az érettségit megelőző szakaszban a szakképzésre fordítható idő a korábbi összesen egy évről 1,5 évre növekszik. Az érettségit követően további egy év alatt pedig érettségire épülő emelt szintű („technikus”) szakképesítés szerezhető. A jelenlegi szakiskola szakközépiskolává alakítása pedig a hároméves szakmai képzést és a komplex szakmai vizsgát követően automatikus továbbtanulási lehetőséget nyújt az érettségi megszerzéséhez. Ebben az iskolatípusban tehát a képzés 3+2 évig tart majd.
A kutatók másképp látják
Az MTA Közgazdaság és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaság-tudományi Intézete és a Budapesti Corvinus Egyetem Emberi Erőforrások Tanszékének „Az érettségi védelmében” című tanulmánya viszont erős kritikát fogalmazott meg a szakképzési rendszer és a duális képzés bevezetésével kapcsolatban. A 2015-ben készült elemzés alapvetően nem ért egyet azzal, hogy visszaszoruljon az érettségivel járó vagy arra épülő szakképzés, és a tanulók az általános iskola után a szakma gyakorlati elsajátítására koncentrált képzésben részesüljenek.
A kutatók azt állítják, hogy az elmúlt húsz évben a középfokú szakképzés nem szorult vissza, hanem a szerkezete változott meg. Amilyen mértékben leépült a szakiskolai képzés, ugyanolyan mértékben bővült az érettségivel kombinált szakmai – szakközépiskolai – képzés. Adatokkal bizonyítják – és ezt a céges példáinkban nyilatkozók is igazolták –, hogy a munkaerőpiacon keresettebbek az érettségivel rendelkezők, és a szakmák nagy része ma már igényli is a magasabb tudásszintet. Ráadásul az érettségizettek 25 százalékkal többet is keresnek, főként éppen azokban a klasszikus ipari és szolgáltató foglalkozásokban (lakatosok, forgácsolók, hegesztők, ipari és építőipari szerelők), ahol a kormányzati és kamarai elképzelések szerint különösképpen nincs szükség középiskolai szintű, a teljes értékű érettségire felkészítő képzésre.
A tanulmány készítői – Hajdú Tamás, Hermann Zoltán, Horn Dániel, Kertesi Gábor, Kézdi Gábor, Köllő János és Varga Júlia – szerint a célként megjelölt duális képzést a reformerek teljesen félreértik: azokban az észak- és nyugat-európai országokban, ahol sikeres duális rendszerek működnek, a tanulók megfelelő alapképzés után lépnek a szakképzésbe, majd a munkaerőpiacra.
Az érettségit adó képzés tervezett visszaszorítása a felsőoktatásra is hat, szűkíti a merítési bázist, növeli az egyébként is meglevő felsőoktatási lemaradásunkat – állítják.
Osváth Sarolta
