A legújabb World Economic Outlook jelentés szerint tavaly a globális olajár átlagosan 50,92 dollár volt, idén 45,97 dollár, jövőre pedig 48,21 dollár lesz, vagyis továbbra is nagyon messze van a másfél-két évvel ezelőtti árszinttől. Az olajpiaci árcsökkenést leginkább Kína várt lassulása hajtja.

– A mai akár 27 dolláros olajár néhány éve még elképzelhetetlen volt, most viszont, úgy tűnik, az olajpiac visszaáll arra a trendre, amitől elszakadt 2003-ban, elsősorban a fejlődő piacok – lásd Kína – extenzív keresletnövekedésének mostanáig tartó beindulása miatt – mutat rá Ságodi Attila, partner, a KPMG infrastruktúra- és energetikai szektorokért felelős vezetője.

Az olajár csökkenésének hatására a hazai üzemanyagárak arra a szintre estek vissza – a csúcshoz képest 30-40 százalékkal –, amikor a lakosság és a gazdaság szereplői is növelik a fogyasztásukat akár ugyanolyan gazdasági környezetben is. A volumennövekedés nyertesei lehetnének az energiapiaci szereplők, de nem mindenki az.

– A kitermelésben részt vevőkre egyértelműen negatívan hat a csökkenő bevétel. Bár a finomítók és a kiskereskedők árrése elméletileg nőhet, az erős verseny ezt korlátozza. A verseny pedig éles annak ellenére is, hogy az utóbbi években a kiskereskedelemben már végbement számos konszolidáció, így például Aral, BP, Q8, Lukoil, Jet, Esso kutakat már nem találunk Magyarországon. A benzinkutak közül a körülmények még a nagyobb szereplők közül is többeket a hazai piac elhagyására késztettek – teszi hozzá a szakember.

Tartósan alacsony marad

Az egyre alacsonyabb olajár a feltörekvő piacoknak sem kedvez. A piaci folyamatok azonban egyelőre nem tudják megfordítani a csökkenő trendet, így év közben az OPEC soron következő ülése lehet az, ami újabb izgalmakat vagy fordulatot hozhat a kőolaj szempontjából.

– Az OPEC-tagállamok egy része akár már február–márciusban, egy rendkívüli közgyűlés alkalmával változtatna a jelenlegi stratégián – véli Kovács Mátyás, a K&H Alapkezelő szenior portfóliómenedzsere.

A Nemzetközi Valutaalap előrejelzése szerint az idei és a jövő évi globális növekedésre is visszafogó hatással lesz a nyersanyagárak csökkenése. Az olajpiac szereplői közül sokan jelentős pénzügyi befektetőként voltak jelen a globális gazdaságban, tőkéjük révén hozzájárultak adott országok – főleg Oroszország és az Amerikai Egyesült Államok –, illetve a kiszolgáló iparágak növekedéséhez. Ha a húzóerő eltűnik, gazdasági lassulás következhet be a világban: országok vásárlóereje, befektetési potenciálja és finanszírozási lehetőségei is gyöngülhetnek.

Kép:Wikipedia

– Oroszország, Brazília vagy az arab országok GDP-jének nagy részét is ez a szektor adja, illetve globális vállalatok is vannak, amelyeknek a növekedése függ az olajtól. Igaz, e cégek közül többen már erőteljesen igyekeztek diverzifikálni működésüket, és az olaj mellett a megújuló energiaforrásokra is hangsúlyt fektetnek. Hiszen ma nem rövid távú áresést látunk, mint a 2008-as pénzügyi válság kirobbanásakor, hanem tartós árcsökkenést – mondja Ságodi Attila, aki szerint az új befektetésekhez minden bizonnyal a jelenleginél magasabb árszintre lenne szükség. Kérdés, hogy milyen arányban oszlanak meg a befektetések a hagyományos és a megújuló energiahordozók között.

Előretör a zöldipar

A világ igyekszik csökkenteni olajfogyasztását, és egyre nagyobb hangsúly kerül a megújulókra, a villamos hajtású közlekedésre és a hatékonyabb és környezetkímélőbb elektromos autókra is. Az alacsony olajár elvileg nem kedvez a ma még lényegesen drágább megújulószektornak, de ezt ellensúlyozza a befektetések hosszú távra szóló logikája.

– A kockázatokat is figyelembe véve a megújulóenergia-ipar hosszú távon kedvezőbb hozammal kecsegtet, részben a költségek már tapasztalható csökkenése miatt, részben, mert a fogyasztók egyre inkább keresik és megfizetik a fenntartható környezetet megteremtő termékeket és szolgáltatásokat. Sok állam szabályozása is pozitívan támogatja a megújulók térnyerését – mutat rá a KPMG vezetője.

Európa számos országa igyekszik a tradicionális villamosenergia-termelést kiváltani a megújulókapacitások kiépítésével. Például Angliában, Németországban, Spanyolországban vagy a skandináv államokban a kormányok erre komoly ösztönzőket vezettek be, aminek a hatására ott jelentős megújulókapacitások épültek ki. Németországban az utóbbi években például 45 gigawattnyi – a németországi csúcsigény felét kitevő – napelemet telepítettek. Ezek mellett természetesen továbbra is szükség lesz az időjárástól is függetlenül rendelkezésre álló kapacitásokra – például nukleáris vagy földgáz alapú technológiákra –, de a megújuló energiák jelentős térnyerése már nem futurisztikus ábránd, hanem kézzelfogható valóság.

– Lényeges szempont, hogy a kormányoknak akkor éri meg igazán a megújuló-iparág erősödésére áldozni, ha az intézkedések a hazai ipar erősödését is segítik. A fellendülő hazai előállítás, a hazai vállalkozók – gyártók, szállítmányozók, kereskedők, szoftverfejlesztők stb. – helyzetbe hozása és a hazai munkahelyteremtés hosszabb távon nyereséget jelent a központi költségvetésnek is. Ha a megújuló energia termelését elsősorban importból fejlesztik, akkor gazdasági értelemben egyértelműen kevésbé éri meg a szektor állami támogatással való ösztönzése – mondja Ságodi Attila.

Magyarországon eddig nem volt bőkezű a megújulók elterjedését szolgáló ösztönzőrendszer. Amennyiben kialakulna egy ésszerű és kiszámítható támogatási modell, viszonylag gyorsan és nagyot léphetne előre az iparág.

– Az árak alacsonyak, így kisebb befektetéssel lehetne eredményeket elérni. De ma a hazai gazdaságpolitika, úgy tűnik, inkább a rezsicsökkentésre fókuszál, mint a megújulók elterjedésének ösztönzésére – véli a KPMG vezetője. – A megújulóenergia-iparban az értéklánc szereplői várhatóan növekedésre számíthatnak 2016-ban, köszönhetően a szemlélet érezhető változásának. Ezt a hullámot lovagolhatná meg Magyarország is, akár úgy, hogy ésszerűen irányzott támogatásokkal hozza helyzetbe az iparágban érintett vállalkozásokat.

Jelenleg Európában a villamosenergia-piaci ár 40 euró/megawattóra körüli árszinten mozog, ami messze alatta marad a 2009-et megelőző időszak 70-80 euró/megawattórás árszintjének. A megújulók támogatása, illetve a fogyasztás racionalizálása mellett az árak mérséklődését támogatta a liberalizáció miatt erősödő verseny is. Az alacsony árak mellett egyértelműnek látszik, hogy csak piaci alapon sem a megújuló, sem a hagyományos kapacitásokba való befektetés nem térül meg. Ezért mindenképpen szükség van, akár célzott, akár a vállalkozások versenyképességét növelő támogatások jelenlétére. Természetesen kihívás, de nem lehetetlen, hogy mindez az EU-s belső piaci és versenytámogató szabályok betartásával valósuljon meg.