A DuPont multinacionális vegyipari vállalatot főleg mesterséges műanyagok gyártójaként ismeri a világ. Ugyanakkor egyik leányvállalata élen jár a bioplasztik-fejlesztésben. Mike Saltzberg, a DuPont Biosciences bioanyagokért felelős igazgatója érdekes interjút adott a Sustainable Brandsnek, melyben felvázolta a bioműanyag-fejlesztés általános innovációs irányvonalait és azt, hogy hol áll most ez a tudomány.
Piaci igény
A fogyasztási cikkek nagy világcégei évekkel ezelőtt inkább csak a retorika szintjén hangoztatták, hogy ökobarát anyagokra váltanak. De nem változtatták meg az anyagbeszerzési prioritásaikat és szokásaikat. Ha extra költségbe került egy-egy zöld alapanyag megvétele a hagyományos, azaz környezetszennyezőbb matériához viszonyítva – márpedig többségében ez volt az eset –, vagy a bioplasztik használata körülményesebb volt, mint a mesterséges plasztiké, nem vették meg. Inkább dolgoztak a régi anyaggal tovább. Legalábbis így véli Saltzberg. (A Greenpeace be is szólt a Nestlének a csomagolásai miatt.)
Saltzberg azt tapasztalta, hogy a fogyasztási cikkeket gyártó multik ma már komolyan gondolják azt, hogy a környezetbarát alapanyagokból dolgozzanak. És ennek oka az, hogy a fogyasztók tudatossá váltak, tisztában vannak a mikroplasztik-szennyezés világszintű problémájával, és elvárják kedvenc termékeik gyártójától, hogy igyekezzen ökológiailag tudatos módon gyártani. Ha lehetséges, akkor minél kisebb arányban mesterséges műanyagból, növelve az újrafeldolgozható plasztik arányát a csomagolásokban. A gyapjú- és bambuszalapú csomagolásokkal már kísérleteznek.
A változást tehát a fogyasztók indították el. A tudatos vásárlók, akik már elég nagy számban vannak ahhoz, hogy kritikus tömeget alkossanak. Ezek az FMCG vállalatok (fast moving consumer goods: gyorsan fogyó fogyasztási termékek) úgy veszik fel a kapcsolatot a DuPonthoz hasonló vegyipari cégekkel, illetve azok szakosodott leányvállalataival vagy startupjaival, hogy kifejezetten olyan anyagokat akarnak beszerezni, ami segíti őket a fenntarthatósági céljaik elérésében. Ebbe beletartozik az is, hogy a műanyagfelhasználás bizonyos százaléka biológiailag lebomló legyen.
37 százalékban lebomló
A DuPont 2006 októbere óta – azaz tizenkét éve – szabadalmaztatott egy növényi rostokon alapuló bioplasztikot, melynek gyártását 2007 januárjában kezdte el, s azóta is tökéletesíti az előállítási folyamatot és a matériát magát. Az anyagot Soronának nevezik.
Nagyon úgy tűnik, hogy az innovációs verseny élvonalában vannak, már ha lehet hinni az ez irányú K+F-ért felelős szakembernek, aki nyilván hazabeszél. Igazából a DuPont már több mint húsz éve dolgozik biomatériákon.
A Sorona 37 százalékban növényi alapanyagokból áll. Fő alkotóeleme két kemikália, az egyik a monomer, ami nagyjából megegyzik azzal a vegyi anyaggal, amit a PET italospalackok előállításához is használnak. A másik anyag a bio-PDO, amit erjesztési folyamattal gyártanak.
Mit jelent ez? Fermentációval hozzák létre például a sört is: az élesztőgombához cukrot adnak, ami a cukor egy részét alkohollá változtatja. A cég által kidolgozott erjesztési eljárás ezt a természetes folyamatot másolja, csak itt kukoricából nyert cukorral dolgoznak. Így jön létre az említett bio-PDO. Ezt megtisztítják, és egy másik vegyi anyaggal kombinálják. Az így létrejövő reakció eredményezi a Sorona nevű polimert.
Saltzberg azt állítja, hogy a bioplasztik minőségi javulása nem jár drágulással. Az immár tizenkét éves innováció olcsó. Az anyag kedveltsége és ismertsége egyre javul, idén várhatóan 300 millió dollár értékben értékesít belőle a cég, ami 30 százalékos növekedést jelent az előző évi árbevételhez képest.
Újfajta italospalackok
A szénsavas üdítőitalok plasztik palackja mindig vastagabb, mint a nem szénsavasaké, mert képesnek kell lenniük belül tartani a szénsavat. A PET-palack viszont nem (pontosabban nem egészen) képes erre, ezért a szénsavas italt tartalmazó PET-palackokba egy vastag falat helyeznek. Ezek a palackok érezhetően vastagabbak.
A műanyaghasználatot viszont csökkenteni kellene, mert világunk fuldoklik a plasztikszemétben. A vastag PET-palackokat kiváltandó, a DuPont és az ADM mérnökei egy új közös megoldással álltak elő. A kukoricakeményítőből kivonja a fruktózt, és egy kémiai folyamat során – ami nem biotech-eljárás – létrehoz egy monomert, amit FDME-nek hívnak. Ebből létrehozzák a polimerek egy családját, a furan-polimereket, amiből italospalackokat készítenek.
Biomimikri
A DuPont kifejlesztett továbbá egy enzimpolimerizációs eljárást, mellyel poliszacharidokat (nagy molekulájú szénhidrátokat) dolgoznak be az anyagaikba. A poliszacharidok megújulók, és biológiailag lebomlók. Ezzel tulajdonképpen a természetet másolja a céges K+F. Amikor a természet cellulózt állít elő egy fában, a légkörből kivonja a szén-dioxidot, és napfényt és enzimeket használ arra, hogy ezeket átalakítsa cukorrá, majd polimerizálja a cukrot cellulózzá. A mérnökök tulajdonképpen a saját fejlesztésű enzimeikkel végzik el ugyanezt a folyamatot.
A beszállítók innoválnak
A másik érdekes adalék, amit Saltzberg elmagyaráz, az az innováció helye az ágazatban. Azt tapasztalta, hogy a fogyasztási cikkeket gyártó cégek nem igazán költenek környezetbarát anyagok fejlesztésére. Nyilván azért, mert a K+F-jüket más irányba koncentrálják: a termékeik fejlesztése tartozik az alaptevékenységükbe, a csomagolás javítása már nem. Ehhez külső partnerekhez fordulnak.
Ugyan nem említ márkákat, de nyilvánvalóan arra céloz, hogy a Unilever, a Procter & Gamble, a Danone, a Mondelez, a L'Oreal, a Mars, a Colgate-Palmolive nem fejlesztenek új csomagolást (amit némelyikük talán sietősen megcáfolna, ha PR-osuk olvassa ezt a cikket). Saltzberg úgy fogalmaz: „Nincs K+F kapacitásuk új anyagok készítésére, ezért le vannak ragadva a régi eszköztárnál, s ebből próbálnak új anyagokat létrehozni.” Pontosabban arról van tehát szó: nem elég merész és hatékony az innovációs képességük e téren. De ma már megkaphatják ezeket az új matériákat külső beszállítóktól.
(Sustainable Brands)
