A válasz nem a köztudatban élő vezetői kompetenciákban keresendő, hanem azokban, amelyekben megjelennek mások is, és amelyek nagymértékben a beosztottakkal való interakciók minőségére irányulnak, mint az EQ, motiválás, delegálás, bizalom vagy éppen a kapcsolatépítés.
A vezetők sajnos sokszor elfelejtik, mit is jelent vezetni, és hogy mitől más ez a pozíció, mint bármelyik másik. A válasz pedig: a beosztottaktól. A kutatások szerint a humánorientált vezetők hatékonyabbak és jobban teljesít a csapatuk, ami azt jelenti, hogy nem elég csupán kiváló szakembernek lenni és az általános vezetői kompetenciákkal rendelkezni, a szociális képességeket kell a vizsgálat tárgyává tenni. Goleman szerint az IQ-hoz és a szakértelemhez viszonyítva az érzelmi kompetencia kétszer annyit nyom a latban. A szervezetben vezetői szinten egyre fontosabbá válnak az érzelmi intelligencián alapuló, személyes és szociális kompetenciák. Ugyanakkor kevésbé lényegesek a szakmai ismeretekhez és a hagyományos intelligenciához kötődő képességek. A modern EQ kutatók szerint az érzelmek szerepet játszanak a gondolkodásban, döntés-hozásban, csapatmunkában, vezetésben és más munkahelyhez kötődő viselkedésben.
Kinézni "a saját fejünkből"
Nagyon fontos továbbá, hogy a vezető kellő figyelmet fordítson a beosztottjai motiválására is, aminek első lépcsője, hogy megtalálja, mi az, ami a dolgozókat leginkább serkenti. Tévhit, hogy a saját motivátoraink a „jó motivátorok”, mégis hajlamosak vagyunk magunkból kiindulni, ha mások facilitásáról van szó. (Pedig sokszor egyszerűen egy jó kérdés lenne a motiváció kulcsa.)
Míg vezetői szinten elvárt a magas profitorientáció, hiszen, ezzel a hajtóerővel tud fennmaradni és profitot termelni a cég, addig egyáltalán nem biztos, hogy a beosztottakat a pénzzel lehet legjobban motiválni. Sokkal többet jelenthet olykor a szóbeli elismerés vagy egy jó csapat.
Mit hoz elő?
A statisztikai adatok szerint a vezetők 70 %-a pont azért bukik el, mert míg az állásinterjún a vezető jelölt képes nagyon jól teljesíteni és személyiségének normál körülmények közötti egészséges oldalát mutatni, így megkapja a pozíciót, addig a hétköznapokban a fokozott stressz és nyomás alatt aktiválódó személyiség árny oldala leleplezetlen marad. A jó vezetőt éppen ezért az különbözteti meg a többitől, hogy kellő önismerettel rendelkezik, tehát tisztában van személyiségének komfort zónán kívüli viselkedésével, és kontroll alatt tartja azokat, felismeri az érzelmek és szociális kompetenciák fontosságát, elegendő visszajelzést ad, valamint pontosan tudja, mivel motiválhatja legjobban beosztottjait.
