Az „EDR” (örvényleadási ráta) egy repülőgéptől független mérőszám, amelyet az útvonal turbulencia intenzitásának számszerűsítésére használnak. A levegő turbulenciája globálisan növekvő tendenciát mutat, mivel a felmelegedés erősíti a szélnyírást a jet streameknél.
A Julie Peasley által készített Turbli összeállítja a napi turbulenciát a repülési útvonalak mentén, és az átlagos intenzitást az örvényleadási ráta (EDR) 0-tól 100-ig terjedő skáláján (enyhétől a szélsőségesig).
A dél-amerikai Mendoza (MDZ)–Santiago (SCL) repülőtér vezeti a listát 24,684 átlagos EDR-rel, ezt követik a hegyvidéki útvonalak, mint például a Katmandu–Lhásza, az Albuquerque–Denver és a Christchurch–Wellington. Érdekes módon az SCL a világ legturbulensebb repülőtere. Az európai Nizza–Genf és az afrikai Durban–Johannesburg repülőtér is szerepel a listán.
Mit mutatnak az adatok?
A „leggöröngyösebb” útvonalak közül több nagyobb hegylánc– az Andok, a Himalája, az Alpok és a Déli-Alpok – felett vagy mellett halad, ahol az erős szél turbulens nyírást generálhat. Szigetekről szigetekre vagy szorosokra való átkeléseknél (pl. Wellington) szintén viharos átkelés lehetséges.
Miért nő a turbulencia?
Egyre több kutatás utal a klímaváltozás okozta turbulenciára (CAT). A melegebb levegő fokozza a szélnyírást a jet streameknél. Az Észak-Atlanti-óceánon a súlyos CAT éves időtartama körülbelül 55 százalékkal nőtt 1979 és 2020 között, és más forgalmas régiókban is jelentős emelkedés volt megfigyelhető.
