Országszerte tovább emelkedtek az albérleti díjak, az egyetemi ponthatárok kihirdetésével pedig újra megindult a lakáskeresési roham a felsőoktatási városokban. Ebben a helyzetben a gyors döntés csábító, ám a bérleti szerződés megkötését nem érdemes elkapkodni, mert ez később jogi viták forrása lehet. A bérbeadók továbbra is általában két- vagy háromhavi kauciót kérnek biztosítékként arra az esetre, ha a bérlőnek tartozása keletkezne vagy kárt okozna az ingatlanban. Ugyanakkor a legfontosabb biztonságot a közokirat jelenti. Hiába a jelentős összegű kaució, probléma esetén enélkül csak hosszadalmas és költséges pereskedéssel lehet rendezni a vitás helyzeteket.

Szóban nem lehet, és nem is érdemes szerződést kötni

Fontos tudni, hogy a szóban kötött bérleti szerződés érvénytelen, így mindenképp írásban kell megállapodni. Sokan tévesen azt hiszik, hogy egy internetről letöltött szerződésminta, esetleg két tanú aláírása már megfelelő biztonságot ad. Bár közjegyző vagy ügyvéd közreműködése nélkül is készíthető érvényes bérleti szerződés, az ilyen házilag szerkesztett dokumentumok gyakran nem rögzítik maradéktalanul a felek jogait és kötelezettségeit, ami később, egy vitás helyzetben komoly problémákat okozhat.

Az elmúlt években elterjedt gyakorlattá vált, hogy a bérbeadók birtokbaadás feltételéül szabják azt is, hogy a bérlő közjegyző előtt tegyen egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozatot. Ebben vállalhatja a bérleti szerződésben foglaltak teljesítését, így a bérleti díj, a rezsi és a közüzemi költségek megfizetését, valamint a bérleti jogviszony megszűnése után a bérleményből való kiköltözést határidőre. Ez a közokirat peres eljárás nélkül, azonnal bírósági úton végrehajtható, így a bérbeadó gyorsabb és költséghatékonyabb védelmet kap.