Ipar: Az amerikai ipari vállalatok általában magasabb profitmarzsot és tőkehatékonyságot élveznek, mint az európaiak, de az összevethető headline értékeltségek elfedik a stabil piaci helyzet által kínált előnyöket élvező, piacvezető európai iparvállalatokban rejlő, szelektív lehetőségeket.

Az európai fundamentális mutatók javulnak, de az értékeltségek nem követik őket

Európa értékeltsége abszolút értékben is alacsonynak tűnik, de még inkább annak mondható az amerikai piachoz viszonyítva, amely egy évtizede élvezi a mutatók javulásának, a megacap technológiai vállalatokba koncentrálódó nyereségnek és támogató politikai háttérnek az előnyeit. Globális perspektívából nézve az átlaghoz való visszatérés kockázata vitathatatlanul inkább az amerikai értékeltségeket érinti, mint az európaiakat.

Az érzékelt és a valódi helyzet közötti különbséget Európában semmi nem illusztrálja jobban, mint a pénzügyi szektor. A globális pénzügyi válságot követő több mint egy évtizedben az európai bankok strukturálisan gyengék voltak: túlzott adósságokkal megterhelt mérlegek, gyenge minőségű eszközállomány, rendszeres szabályozói beavatkozások, osztalékkorlátozások és krónikusan alacsony sajáttőke-hozamok jellemezték őket. Sok befektető szemében ma is változatlanul ezek határozzák meg az ágazatot.

A fundamentumok azonban jelentősen megváltoztak. A tőkemegfelelési mutatók mára körülbelül duplájára nőttek a globális pénzügyi válság előtti szinthez képest, a mérlegkockázatokat megszüntették, a hitel/betét arány normalizálódott, a költségszerkezetet a fiókhálózatok leépítése és a digitalizáció révén racionalizálták. Ami a legfontosabb, hogy a jövedelmezőséget már nem elsősorban a tőkeáttétel vagy az egyszeri kereskedési nyereség hajtja, hanem a strukturálisan magasabb nettó kamatbevétel és a javuló működési hatékonyság.