A több mint 400 hazai vállalati döntéshozó körében végzett felmérésből kiderül, hogy
- a hazai vállalatok óvatosabban, de továbbra is alapvetően optimistán tekintenek 2026-ra: a cégek 44 százaléka árbevétel-növekedésre számít, míg alig 10 százalék vár visszaesést;
- régiós összehasonlításban a hazai cégek a legoptimistábbak: mind a cseh és a román piacon alacsonyabb a bevétel növekedését várók aránya, rendkívül magas bizonytalanság mellett;
- a bérköltségek továbbra is a legnagyobb üzleti kihívást jelentik, miközben egyre nagyobb hangsúlyt kap a produktivitás és a hatékonyság növelése is;
- a cégek csupán 26 százaléka tervez létszámbővítést, 12 százalék leépítést, míg 17 százalék nem pótolja a távozó munkavállalókat;
- 2026-ban a legkeresettebb munkakörök az IT, a mérnöki és a technológiai területekhez kötődnek, miközben a termelési és logisztikai pozíciók iránti kereslet csökken;
- a toborzás során az irreális fizetési elvárások minden eddiginél nagyobb problémát jelentenek, emellett tovább nőtt a tapasztalathiány súlya is;
- a HR-kihívások megoldásában a vállalatok egyre inkább képzésekben, tréningekben és IT/AI-rendszerek bevezetésében gondolkodnak
- 2026-ban a cégek 97 százaléka tervez béremelést, ugyanakkor az emelés mértéke tovább mérséklődik az inflációs nyomás csökkenésével;
- a home office terén nem várható érdemi változás, a kétnapos modell továbbra is domináns;
- az AI használata itthon is új korszakba lép: 37 százalék már aktívan támogatja és bővíti a mesterséges intelligencia alkalmazását, miközben nő a bizalom a technológia iránt.
Óvatosabb üzleti várakozások, kiegyensúlyozottabb kép
A hazai vállalatok 2026-ra visszafogott optimizmussal tekintenek: 44 százalék számít árbevétele növekedésére, miközben 35 százalék stabil árbevétellel számol. Mindössze a cégek tizede kalkulál bevétele csökkenésével, amely közel azonos a tavalyi értékkel (9 százalék).
A növekedést várók 69 százaléka 4–10 százalékos bővüléssel kalkulál, vagyis továbbra is a mérsékelt, fenntartható növekedés a legjellemzőbb forgatókönyv. Ugyanakkor 11 százalék bizonytalan, ami arra utal, hogy egyes szektorokban a gazdasági kilátások továbbra sem egyértelműek.
Régiós összevetésben ugyanakkor a magyar vállalatok várakozásai a legkedvezőbbek. Romániában mindössze a cégek harmada, Csehországban pedig kevesebb, mint kétötöde számít árbevétele növekedésére 2026-ban – igaz, utóbbi piacon így is meghaladják a 2025-ös értéket. Romániában 9 százalékkal csökkent 2025-höz képest azok aránya, akik növekedést várnak, ezek a cégek a bevétel stabilizálódását várók táborát erősítik, amely közel ezzel azonos mértékben nőtt. Mindkét piacon rendkívül magas, a hazai érték duplája a bizonytalanok aránya, igaz, némileg nálunk is nőtt azok száma, akik nem tudják mire számítsanak 2026-ban. Ez akár arra is utalhat, hogy a hazai vállalatok alkalmazkodása az elmúlt évek gazdasági sokkjaihoz előrehaladottabb, és bár az óvatosság erősödött, a tervezés kiszámíthatóbb pályán zajlik, mint a régió egy részében.
Ágazati bontásban az FMCG, a szolgáltató szektor és az élettudományok a legbizakodóbbak, míg az autóipar és az üzleti szolgáltató központok (BSS) körében visszafogottabb várakozások jellemzők. A feldolgozóiparban a növekedést várók aránya stabil, de az óvatosság erősödött.
„Kisebb mértékben az élelmiszeripar, gyorsuló mértékben a szolgáltató szektor és a gyógyszeripar számít emelkedő árbevételekre. Makrogazdasági szempontból jó hír, hogy az üzleti szolgáltató szektor és az IT ismét a létszámbővülés éllovasai lehetnek. Ennek a jelentősége az, hogy nem kis részben exportorientált iparágak, az átlagfizetések pedig jelentősen meghaladják a nemzetgazdasági átlagot” – mutatott rá Baja Sándor, a Randstad Hungary ügyvezetője.
Magas bérnyomás, növekvő költségek, fókuszban a hatékonyság
Az üzleti kihívások között továbbra is a bérköltségek jelentik a legnagyobb strukturális terhet: a vállalatok 70 százaléka sorolja ezt a legnagyobb kihívások közé. A 2026-os válaszok ugyanakkor azt mutatják, hogy a fókusz egyre inkább a teljes költségszerkezetre és a bevételi oldalt érintő kockázatokra helyeződik át. A működési költségek emelkedését 2025-höz képest jelentősen többen azonosítják kihívásként (52 százalék a korábbi 46 százalékhoz képest), de a legmarkánsabban azok aránya nőtt, akik a kereslet csökkenését tekintik üzleti kockázatnak (48 százalék) – ez 13 százalékos emelkedés a tavalyihoz képest.
Ezzel párhuzamosan a folyamathatékonyság és a produktivitás kérdését 2026-ban némileg kevesebben említették, mint egy évvel korábban, ami arra utal, hogy a vállalatok egy része rövid távon már végrehajtotta a szükséges hatékonyságnövelő lépéseket. Ugyanakkor ez a terület továbbra is meghatározó stratégiai alap marad, különösen a tartós bér- és költségnyomás kezelésében.
Csökkenő létszámbővítési szándék, több „csendes racionalizálás”
A létszámtervek 2026-ban visszafogott képet mutatnak: a cégek csupán 26 százaléka tervez bővítést. Ugyanakkor nőtt azok aránya, akik nem pótolják a távozó munkavállalókat (17 százalék), illetve 12 százalék leépítéssel is számol, míg 45 százalék változatlan létszámmal tervez.
A toborzási aktivitás leginkább az IT, az üzleti szolgáltató és az energetikai szektorban erős, míg a termeléshez, logisztikához és ügyfélszolgálathoz kötődő területeken csökken a kereslet. 2026-ra 4 százalékkal, 77 százalékra nőtt azok aránya, akik az üzleti növekedés miatt létszámbővítést terveznek.
2026-ban a mérnöki és IT/technológiai pozíciók iránti kereslet jelentősen nő, miközben a termelési, logisztikai és ügyfélszolgálati munkakörök iránti igény visszaesik. Ez a trend egyértelműen jelzi a magasabb hozzáadott értékű, digitális kompetenciákat igénylő szerepkörök felértékelődését.
„A nagyobb hozzáadott értékű műszaki állások iránti kereslet növekedése valószínűleg a fejlesztési központoknak köszönhető, hiszen a termelésben, logisztikában, beszerzésben dolgozók iránti kereslet megcsappant. Az értékesítők iránti igény is lefelé tendál, a marketinges szakmát sem ajánlanám a pályaválasztóknak továbbra sem. Jó hír a HR-eseknek: őket is többen keresik” – foglalta össze Baja Sándor.
A vállalatok többsége ugyanakkor továbbra is jelentős toborzási nehézségekre számít ezekben a pozíciókban, a szükséges munkatapasztalat prognosztizálható hiánya miatt.
Irreális bérigények és tapasztalathiány nehezítik a toborzást
A toborzás legnagyobb akadálya 2026-ban is az irreális fizetési elvárás, amelyet a válaszadók 89 százaléka jelölt meg – ez 6 százalékpontos növekedés az előző évhez képest.
A limitált vagy hiányzó releváns munkatapasztalat problémáját ugyanakkor kevesebben említették, mint egy évvel korábban (–8 százalékpont), ennek ellenére továbbra is a második leggyakoribb toborzási akadály maradt (69 százalék).
A nem megfelelő nyelvtudás (33 százalék), a home office iránti elvárások (33 százalék) és a munka-magánélet egyensúlyával kapcsolatos igények (24 százalék) szintén jelentős szerepet játszanak a toborzási nehézségekben.
Béremelés: általános, de visszafogottabb
2026-ban a válaszadó vállalatok 97 százaléka tervez béremelést, ugyanakkor a béremelések mértéke tovább mérséklődik. A leggyakoribb emelési sáv 6–8 százalék, mind a szellemi, mind a fizikai dolgozók körében.
2026-ban a mérnöki és IT/technológiai pozíciók iránti kereslet jelentősen nő, miközben a termelési, logisztikai és ügyfélszolgálati munkakörök iránti igény visszaesik. Ez a trend egyértelműen jelzi a magasabb hozzáadott értékű, digitális kompetenciákat igénylő szerepkörök felértékelődését.
„A nagyobb hozzáadott értékű műszaki állások iránti kereslet növekedése valószínűleg a fejlesztési központoknak köszönhető, hiszen a termelésben, logisztikában, beszerzésben dolgozók iránti kereslet megcsappant. Az értékesítők iránti igény is lefelé tendál, a marketinges szakmát sem ajánlanám a pályaválasztóknak továbbra sem. Jó hír a HR-eseknek: őket is többen keresik” – foglalta össze Baja Sándor.
A vállalatok többsége ugyanakkor továbbra is jelentős toborzási nehézségekre számít ezekben a pozíciókban, a szükséges munkatapasztalat prognosztizálható hiánya miatt.
Irreális bérigények és tapasztalathiány nehezítik a toborzást
A toborzás legnagyobb akadálya 2026-ban is az irreális fizetési elvárás, amelyet a válaszadók 89 százaléka jelölt meg – ez 6 százalékpontos növekedés az előző évhez képest.
A limitált vagy hiányzó releváns munkatapasztalat problémáját ugyanakkor kevesebben említették, mint egy évvel korábban (–8 százalékpont), ennek ellenére továbbra is a második leggyakoribb toborzási akadály maradt (69 százalék).
A nem megfelelő nyelvtudás (33 százalék), a home office iránti elvárások (33 százalék) és a munka-magánélet egyensúlyával kapcsolatos igények (24 százalék) szintén jelentős szerepet játszanak a toborzási nehézségekben.
Béremelés: általános, de visszafogottabb
2026-ban a válaszadó vállalatok 97 százaléka tervez béremelést, ugyanakkor a béremelések mértéke tovább mérséklődik. A leggyakoribb emelési sáv 6–8 százalék, mind a szellemi, mind a fizikai dolgozók körében.
11 százaléknál nagyobb béremeléssel csak elenyésző számú cég számol, miközben a munkavállalói elvárások továbbra is meghaladják a munkaadói terveket, így a bérfeszültség továbbra is jelen van a piacon. A bérfeszültséget tovább erősíti, hogy mind a fizikai, mind a szellemi munkavállalók bérvárakozásai érdemben meghaladják a vállalati terveket. A szakadék különösen a kék galléros szegmensben markáns, ahol a cégek döntően 4–8 százalékos emeléssel számolnak, miközben a munkavállalók 91 százaléka kétszámjegyűnél nagyobb növekedést tartana reálisnak. A fehér galléros pozíciókban inkább egy strukturált, de tartós eltolódás látható a magasabb bérigények irányába. Érdekes adat, hogy mindkét munkavállalói csoportban érdemi arányban jelennek meg a 20 százalék feletti béremelési igények – a fizikai dolgozók esetében kiemelkedően magas, 37 százalék ez az arány.
Mitől vonzó a munkahely 2026-ban?
A hazai vállalatok HR-döntéshozói továbbra is úgy látják, hogy egy munkahely legfontosabb vonzereje a versenyképes fizetés és juttatási csomag (95 százalék), ezt követi a munka-magánélet egyensúlya (77 százalék) és a rugalmas munkavégzés lehetősége (70 százalék).
A juttatások között továbbra is dominálnak a pénzügyi elemek, ugyanakkor egyre nagyobb szerepet kapnak az egészségbiztosítási megoldások, a wellbeing programok, valamint a képzések és mentorprogramok.
A wellbeing és készségfejlesztési juttatások terén 2026-ban egyértelmű erősödés látható. A képzések és tréningprogramok aránya 70 százalékról 79 százalékra nőtt egy év alatt, és az egyik legnagyobb növekedés a vizsgált elemek között. Ezzel párhuzamosan tovább erősödnek az egészséget és mentális jóllétet támogató megoldások is: az egészség- és wellbeing programokat kínáló cégek aránya 55 százalékról 61 százalékra, míg a coaching- és mentorprogramokat alkalmazóké 50 százalékról 56 százalékra emelkedett.
Ebben a környezetben a tréningek, a magánegészségügyi megoldások és a mentális támogatást nyújtó programok célzott, költséghatékony eszközként jelennek meg: egyszerre támogatják a teljesítményt, csökkentik a kieséseket és növelik a megtartást anélkül, hogy tovább növelnék a fix bérterheket.
Home office: nincs nagy mozgás
A home office kapcsán nem várható jelentős változás idén sem, úgy tűnik, a 2020-as „HO boom” óta ez a munkavégzési forma megtalálta a helyét a hazai vállalati kultúrában. A cégek 91 százaléka nem tervez módosítást 2026-ban, míg a legelterjedtebb modell továbbra is a heti két nap otthoni munkavégzés, míg a teljesen rugalmas vagy teljesen remote megoldások továbbra is ritkák.
Egyre nagyobb bizalom az AI iránt
A mesterséges intelligencia munkahelyi alkalmazhatóságának megítélése tovább javult: 37 százalék már aktívan támogatja és bővíti az AI használatát, míg további 35 százalék nyitott az alkalmazására bizonyos területeken. Jelentősen csökkent azok aránya, akik nem rendelkeznek világos elképzeléssel az AI szerepéről.
A vállalatok elsősorban adminisztratív, HR-, marketing- és menedzsment területeken tervezik alkalmazni a technológiát. A többség úgy véli, hogy az AI nem csökkenti a munkahelyek számát, inkább átalakítja a munkavégzés módját.
ddddddddddd
A dinamikus bővülést az is jelzi, hogy a cégek fele vezetett már be AI képzéseket a dolgozói számára és 39 százalék tervezi ezt (2024-ben ez az érték még csak 25 százalék és 29 százalék volt).