Sokat lehet arról olvasni, hogy teret nyertek a befektetők körében a passzív befektetések. Ez mit jelent pontosan?
H. M.: Valóban, az utóbbi években teret nyertek. A forgó vagyon több mint 50 százalékát ilyen módon kezelik az Egyesült Államokban, de valószínűleg globálisan is. Ezzel párhuzamosan a tőkemozgások mögött egyre kisebb arányban vannak az olyan aktív befektetők, akik valóban a cégek értékeltségéből próbálnak kiindulni.
A passzív arány növekedésével egy részvény akár hosszabb ideig is olyan értékeltségen foroghat, ami valójában nincs összhangban a cég belső értékével.
És a passzív befektetések előretörése mivel magyarázható?
I. Á.: Elterjedtek az ETF-ek, vagyis a részvényindexek teljesítményét követő, olcsó befektetési alapok, amelyekhez a legtöbb nagy brókercégnél bármilyen lakossági befektető hozzá tud jutni. És amelyek egy teljes piacot, mondjuk az S&P 500-at vagy a NASDAQ-ot veszik meg.
Az utóbbi egy-másfél évtizedben a legnagyobb amerikai megatech cégek olyan jó megtérülést produkáltak, hogy beindult egy önerősítő folyamat: egyre több pénz áramlott az amerikai részvénypiacra, sokszor más régiók, például Európa vagy Japán kárára.
Röviden: ha egy cég tovább nő, akkor a piaci kapitalizációval súlyozott indexekben is nagyobb súlyt kap. Vagyis a teljes piacot megvásárló passzív alapok még több pénzt irányítanak felé. Ez a spirál fokozhatja a piaci koncentrációt, amit az S&P 500 esetében is látunk: a hét legnagyobb cég részesedése történelmi összevetésben is nagyon magas, 30 százalék körüli.
