A régióban viszont sokkal több információval rendelkezünk, így valós előnyt tudunk kialakítani. Közép- és Kelet-Európa egyébként az elmúlt három évben kiemelkedően jól teljesített. Különösen Lengyelország és Görögország, de bizonyos értelemben Magyarország is.   

A régiós indexek már közel kerültek ahhoz az értékeltségi szinthez, ahol el kell gondolkodni azon, hogy esetleg túl drága a belépés? 

H. M.: Kifejezetten drágának azért  nem lehet nevezni, találunk lehetőségeket. Lengyelországban például van egy olyan iparág, amelyet már régóta mélyen követünk: az élelmiszer-kiskereskedelem. 

Itt hasonló trendek láthatók, mint az európai luxusszektorban: az utóbbi években volt egy nagy megugrás a fogyasztásban, amiből szintén jött egy kijózanodás. Emiatt egyfajta deflációs spirál alakult ki, az egymással versenyző kiskereskedők folyamatosan csökkentették az áraikat, tönkretéve egymás profitmarzsait. 

Nagyon nyomott helyzet alakult ki, de a legerősebb szereplők ezt az árversenyt képesek túlélni, és szerintünk idővel a marzsaikat is tudják javítani. Most már talán a javulás jeleit is látjuk. 

I. Á.: Európában is vannak nagy sikersztorik, de ezeket a befektetői közönség sokszor hajlamos figyelmen kívül hagyni, hiszen az Egyesült Államok elviszi a rivaldafényt. Az utóbbi négy-öt évben például az egyik legjobban teljesítő globális iparág az európai bankszektor volt.