Az Otthon Centrum második alkalommal volt arra kíváncsi, miért vonzóbb egy régió a másiknál, azaz hol jó ma élni Magyarországon, és ez mennyiben tükröződik a lakásárakon. Tavalyhoz hasonlóan a vizsgálatban a 20 ezer főnél népesebb városokat tekintették át és életminőség szempontjából lényeges mutatókat, így az egészségügyi ellátást, az oktatási és munkahelyi lehetőségeket vizsgálták. Az ezek alapján kapott életminőség-indikátort, valamint az ingatlanárakat megnézve rangsorolták idén is a Budapest kerületeit és a 20 ezer főnél népesebb városokat. A kutatásból az derült ki, hogy kedvezőbb értékek jellemzik a fővárosi belső kerületeit, míg kedvezőtlenebbek a kisebb vidéki városokat és egyes külső pesti kerületeket. Az agglomeráció és a vidéki megyeszékhelyek a középmezőnyben helyezkednek el. A foglalkoztatottság, az egészségügyi ellátás és az oktatás mutatói a város méretének növekedésével arányosan kedvezőbbek, míg a kisebb települések és a főváros belvárosi kerületei a munkába járás időtartamában végeztek az élen.
A főváros legjobb helyei
Soóki-Tóth Gábor, az Otthon Centrum elemzési vezetője szerint tavalyhoz képest nincs lényegi változás; az első hét helyen a főváros kerületei szerepelnek az I. és az V.-el az élen, 84 százalékos értékkel. A két kerület a legtöbb mutatóban kiemelkedő, egyedül az odavándorlók népességre vetített számában marad el kismértékben az országos átlagtól. Az élmezőnyben a pesti belváros többi kerülete található még (VI., VII., VIII., IX., és XIII.), valamint a budai kerületek közül a II. és a XII. kerület 67-73 százalékos eredménnyel. A felsorolt kerületek közül azonban érdemes különbséget tenni. A II. és a XII. kerület értékei az egyetemi végzettséggel rendelkezők és foglalkoztatottak arányában kiemelkedő, a belváros elsősorban a vándorlás (az I. és V. kerület kivételével) és a munkába járás időtartama alapján került az élmezőnybe, az I. és V. kerület a gimnáziumi tanulók számában is kiemelkedő.
A számított rangsor végén néhány külső pesti kerület áll 37-44 százalékos eredménnyel. Elsősorban azért, mert a XVII., XVIII., XXI. és XXIII. kerületből a munkahelyükre igen sokat utaznak az ott lakók, valamint a belvárostól való távolság miatt kevésbé vonzó migrációs célpontok. A többi mutatóban átlagosnak bizonyultak.
Vidéken 66-64 százalékos eredménnyel Veszprém, Szekszárd és Eger értékei bizonyultak a legjobbnak, melynek elsődleges oka, hogy a felsorolt városokban jutnak be leghamarabb a munkahelyükre az emberek (a maximumhoz viszonyítva e tekintetben 96-99 százalékos eredményt értek el).
Tavalyi rangsorunkban kiemelt Pécs, Szeged és Debrecen helyzete azért változott meg, mert a népszámlásokban mért ingázási időre cseréltük a helyben dolgozók arányát, ami a nagyobb városokban hátrányt jelent, ugyanakkor nem elhanyagolható szempont az életminőség szempontjából. Eredményüktől azonban nem sokkal marad el a megyei jogú városok többsége sem (55-60 százalék). Egyedül Érd 48 és Hódmezővásárhely 51 százalékos értékei gyengébbek valamelyest. Mindkét város életében az egészségügyi, oktatási lehetőségek bizonyultak rosszabbnak más megyei jogú városok értékénél, valamint Hódmezővásárhelyen a városba áramló népesség aránya is kisebb.
Az agglomerációban Budaörs és Dunakeszi értékei a legjobbak 57 százalékkal, melyek a felsőfokú végzettségűek arányában és a településre vándorlók számában végeztek az élmezőnyben. Mindez nem meglepő, hiszen a Pest megyei települések között az említett két mutató a legfőbb differenciáló tényező az agglomeráció népesebb városai között. A két mutató értéke jellemzően északnyugatról délkelet felé haladva csökken.
Árulkodó ingatlanárak?
Soóki-Tóth Gábor szerint a jobb életminőséget kínáló környezetért az emberek többet hajlandóak fizetni, aminek következtében az ingatlanárak a jobb körülményeket biztosító városokban magasabbak, és e városokban a vándorlási mérleg is pozitív. Közepesen erős kapcsolat tárható fel a választott életminőségi mutatók összesített értéke és az ingatlanárak között, míg mérsékelt kapcsolat van a vándorlás és a minőségi mutatók eredményei között is. Ez utóbbi oka, hogy a felmérésben a városokat hasonlította össze az Otthon Centrum, míg a vándorlási statisztikában megjelenik a falvakból a városok felé irányuló vándorlás is, ami miatt ez az összevetés kevésbé releváns (a mutató szerint kevésbé vonzó városok is vonzóak az adott régió falvaiban élő, aktív korosztály számára).
Ha a kapott eredményeket összevettjük a KSH által publikált, illetve az Otthon Centrum által mért lakásárakkal – a használt társasházi téglalakások fajlagos árának átlagértékeivel –, nagyon hasonló rangsort kapunk, mint az életminőség mutatónál. Ez arról árulkodik, hogy az ingatlanárakra komoly hatással vannak az életminőségi mutatók. A főváros belső kerületeinek a lakásárai a legmagasabbak. Az I., az V., és a VI. kerület nemcsak a kiválasztott életminőség-mutatók szempontjából kiváló, hanem ezzel összefüggésben a legmagasabb ingatlanárakkal jellemezhető is.
Kedvező pozícióban találhatunk néhány kisebb várost is, melyek ingatlanárai nem tükrözik az életminőségükről mért értéket. Dunaújváros, Gyöngyös vagy Tata nem feltétlenül tartozik a legkedveltebb városok közé, azonban pozícióikat tekintve, különös tekintettel a hasonló méretű városokra, kedvezőbb életminőséget biztosítanak, mégis olcsóbbak, ahhoz képest, amit nyújtanak lakóik számára. Mindhárom város közös jellemzője, hogy autópályák közelében helyezkedik el, és a főváros egy órán belül elérhető onnan.
Ennek ellentéte figyelhető meg a főváros külső kerületeinek egy részében, így a XVI., a XVII., és a XXII. kerületekben, ahol az átlagosan 300 ezer forintos négyzetméterár a legdrágább vidéki városok árszintjén van, az életminőség rangsorban viszont csak az utolsó harmadban találjuk őket. Ennek hátterében az állhat, hogy az ott lakók jelentős része a belső kerületekben dolgozik, a gyerekek is nagyobb részt az ott található gimnáziumokban tanulnak, vagyis a külső kerületek sok szempontból az agglomeráció településeihez hasonlítanak.
Ebben a versenyben sajátos helyzet jellemzi az agglomeráció településeit. E városok mutatói jellemzően gyengébbek, mivel az itt élők szolgáltatások iránti igénye nagyrészt a fővárosban csapódik le, ahol a legtöbben amúgy is dolgoznak. Másrészről az agglomerációba költözők motivációit, a zöld környezet, a csendes környék, a jó közbiztonság iránti igényt a választott statisztikai mutatók kevésbé mérik, ám ezek értéke vitathatatlan, ahogyan ez a lakásárakban is tükröződik – olvasható az Otthon Centrum közleményében.
