A folyók hordalékukat a Bengáli-öbölbe mossák, holott a szárazföldi folyószakasznál nagyobb szükség lenne rájuk - megvédené az országot az egyre emelkedő tengerszint ellen. Ha emberi kéz avatkozik be a dolgok természetes folyásába, a hordalékot védelmi eszköznek is lehet használni. A műholdas felvételek azt mutatják, hogy Banglades földterülete az elmúlt 35 évben tulajdonképpen gyarapodott valamicskét. Ez pontosan a folyóhordaléknak köszönhető.
Hollandia is jó példával szolgálhat árvízvédelemből.
Most már "csak" a folyók által szállított hordaléktömeg "megállítását", kihelyezését kellene szabályozni. A teória kritikusai azt hangoztatják, a hordalék-gyarapodás lassú folyamat, évtizedek, sőt évszázadok eredménye, ezért hiú ábránd ettől remélni az ország megmenekülését, főleg, hogy az apály és a dagály mozgása miatt a tengeri sós víz egyre messzebbre hatol be a folyókon a szárazföld felé.
Egy '90-es évek végén történt áradás viszont tanulságos leckével szolgált Beel Bhaina lakóinak: a víz elöntötte a házakat, ám egy nap a meggyengült gáton lyukat vágtak a helyi lakosok. A víz eltávozott rajta, mivel a tengeren éppen apály volt. Amikor jött a dagály, az ár hordalékot hozott magával! Vagyis elkezdett feltöltődni az elázott terület. Négy év alatt a gát környéki földek Beel Bhainában egy méterrel emelkedtek, távolabb egy kicsit kevesebb mértékben.
A módszerre amerikai vízügyi szakértők is felfigyeltek és javasolták a Mississippi-deltájánál a hordalékban gazdag víz befolyatását a földekre a gátak megnyitásával, melyek a Katrina-hurrikán tombolásánál hatástalannak bizonyultak 2005 augusztusában.
Az ENSZ égisze alatt működő Kormányközi Klímabizottság (IPCC) szerint egy mindössze egyméternyi tengerszint-növekedés Banglades területének 20 százalékát temetné maga alá.