Harc az özönfajok ellen
Az Európai Bizottság múlt szeptemberben nyújtotta be a törvényjavaslatát az Európai Parlament és az Európai Tanács számára, mely meghatározza az idegenhonos özönfajok (alien invasive species) elleni küzdelem okait és alapvető feladatait. Az EB véleménye szerint ezen a fajok jelentős hatással vannak a biológiai sokféleségre, amely csökkenésének és a fajok kihalásának egyik fő, egyre jelentősebbé váló okát képviselik. A társadalmi és gazdasági hatásokat illetően az idegenhonos özönfajok betegségek közvetítői vagy egészségügyi problémák (például asztma, bőrgyulladás és allergiák) közvetlen okozói lehetnek.
Ezen felül a biológiai sokféleségre vonatkozó, 2020-ig tartó időszakra szóló stratégiájában az Unió vállalta, hogy a biológiai sokféleségről szóló egyezmény részes felei által 2010-ben Nagojában (Japán) elfogadott nemzetközi kötelezettségvállalásokkal összhangban 2020-ig megállítja a biológiai sokféleség csökkenését. A fajok listáján előkelő helyen szerepel az akácfa, mivel az akác rontja az őshonos növényzetet, távozásra késztet sok erdőlakó állatot – az akácerdőkből jórészt eltűnik a gyöngyvirág, a szarvasbogár, a kakukk, a harkály –, csökkenti a biológiai sokszínűséget.
Csakhogy Magyarországon az akác nem hogy nem okoz annyi gondot, mint más európai országokban, hanem egyenesen megélhetést biztosít. A legfőbb előnye természetesen a méz: mivel az őshonos amerikai vidékhez képest Magyarországon kétszer-háromszor is tudnak mézet gyűjteni a méhek, a magyar akácméz egyeduralkodó. Az évi 22-25 tonna akácméz nagy része Nyugat-Európában landol, és mintegy 20.000 családnak biztosít megélhetést. Ezen kívül beválhat mindenféle ipari célra, szőlőtámként, parkettának, természetbarát játszóterek építőanyagának, bár leggyakrabban csak jó minőségű tűzifának használják.
Egyedülálló az akácosunk
„A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara, a MAGOSZ, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület, a Magán Erdőtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetsége, az Országos Erdészeti Egyesület, az Erdészeti Tudományos Intézet, a Fagazdasági Országos Szakmai Szövetség, a Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kara, a Nemzeti Megújuló Energia Platform, a Nemzeti Biomassza Egyesület, valamint gyakorló erdészek és méhészek is teljes mellszélességgel támogatják az akác védelmében végzett tevékenységemet” - emelte ki az EP-képviselő. „Továbbra is tiltakozom az idegenhonos özönfajokról szóló bizottsági tervezet és a hozzá kapcsolódó EP jelentéstervezet ellen, mert elfogadásuk esetén az EU szabadon dönthetne akár az akác uniós pénzen történő kiirtásáról” - tette hozzá. Ezen felül Glattfelder Béla azért is küzd, hogy a gazdák az ökológiai jelentőségű szántóterületeken energetikai célból korlátozás nélkül telepíthessenek rövid vágásfordulójú fás szárú fafajokat, így akácot is.
A szakmai szervezetek emlékeztetnek, hogy az Európai Unió akácállományának a fele Magyarországon található, ez a mennyiség a hazai erdőállomány egynegyedét teszi ki. A szakma szerint tudományos szempontból kiemelendő, hogy az Európai Unió egy olyan fafaj visszaszorítására és kiirtására törekszik, mely számos gazdasági, környezeti és klimatikus előnyt kínál. Kiválóan alkalmas a futóhomok megkötésére, s így a talajerózió megállítására. Őseink ezért tudatosan telepítették még a XVIII. században. Az akác méztermése nemzetgazdasági jelentőséggel bír, a magyar méz döntő része akácméz.
„A szakmai szervezetek és számos erdész, méhész és gazda elmúlt napokban kinyilvánított támogatása arra kötelez, hogy tovább küzdjek a magyar akác védelme, sőt elismerése érdekében” - tette hozzá Glattfelder Béla EP-képviselő.