Eddig viszonylag jól megúszták a klímaváltozást a tengeri élőlények a szárazföldi fajokhoz képest. De az óceánok savasodása és a túlhalászás további csapásokat mér rájuk. A tisztánlátást a kérdésben nehezíti, hogy egy víz alatt élő faj jóléte nehezebben megfigyelhető, mint szárazföldi társaiké, főleg azon állatoké, melyek több ezer kilométerre élnek a partoktól.
Vélhetően azért állt elő az a helyzet, hogy a rangos Science szaklapban közzétett dolgozatnak több száz tudományos forrást, tanulmányt, kutatást kellett összevetnie, vagyis korábbi eredményekre hagyatkoztak a kutatók. Mégis áttörésről van szó, hiszen eddigi elemzések nem tudták ilyen részletességgel és pontossággal felvázolni a közeljövőben esedékes fajpusztulást. Az óceáni élővilág helyzetét bonyolítja a változatosság is: ami az egyik tengerben igaz, egy másik tengerben nem feltétlenül az.
A tanulmány legfontosabb megállapításai:
- A fajok kihalása gyorsulóban van. De nem megállíthatatlan.
- Való igaz, hogy némely fajok a túlhalászat miatt jutottak a kihalás szélére, de sokkal alattomosabb és erősebb veszélyt jelent az élőhelyről való kiszorulás, pontosabban az élőhelypusztulás, ami szinte mindig az emberi kéz (és technológia) műve.
- Eddig a korallszigetek 40%-át vesztettük el világszerte. Ezek a tengerek savasodása miatt nem tudnak újratermelődni, illetve erodálódnak és kihalnak. A savasodást pedig a tengerre nehezedő, növekvő ÜHG-elnyelési kényszer okozza.
- A tengerek melegednek. Számos halfaj már megkezdte a hidegebb öblökbe és tengerekbe vándorlást. Virginiában honos fajok például már New Jersey partjainál fickándoznak.
- Az sem elképzelhetetlen, hogy egyes fajok kihalása bizonyos régiókban életteret nyújt másutt már veszélybe került, más fajoktól veszélyeztetett fajok számára.
- A mangrove-ligeteket egyre több helyen vágják le, hogy halfarmoknak adjanak helyet. 2035-re ezekből származnak az emberi fogyasztás céljából piacra kerülő halak többsége.
- A bálnák egyre gyakrabban ütköznek hajókkal, ami első látásra arra utalna, hogy sok van belőlük. Pedig számuk megcsappant. A karambolok oka: egyre több a konténereket szállító teherhajó, mely Ázsiából a nyugati világba és visszafelé cirkál.
- -Már a tengerfenéket is bányásszuk. A jelenlegi szerződések 1,19 millió négyzetkilométernyi területet fednek le. 2000-ben még semmilyen ilyen jellegű tevékenységet nem végeztek a világban. A mélytengeri bányászattal eddig érintetlen ökoszisztémákat tehetünk tönkre, tovább terjesztve az ember okozta környezetszennyezést.
A fosszilis maradványok azt mutatják, hogy a fajpusztulás eddig sem kerülte el a tengereket, de az élővilág ilyetén történő eltűnése csak az ipari forradalom eljövetelével lett számottevő mértékű. Ehhez minden bizonnyal köze van a megnövekedett üvegház-kibocsátáshoz. Az utak, vasúti pályák, gyárak, városok terjeszkedése jelentős kiterjedésű élőhelytől fosztotta meg az állatvilág tagjait.
Az elmúlt 500 évben 514 állatfaj halt ki a szárazföldön azok közül, amelyeket egyáltalán ismerünk. (Még manapság is fedeznek fel "új" fajokat az esőerdők mélyén.) Vagyis átlagosan évente egy faj pusztult ki. Ez persze csalóka átlagolás, hiszen a folyamat az elmúlt évtizedekben gyorsult igazán.
Az új tanulmány 15 faj eltűnését azonosította a tengerekben (köztük van a karibi barátfóka és a Steller tengeritehén), javarészben olyan fajok, melyek élelmiszer és élőhely tekintetében részben a szárazföldi állapotoktól függtek. Az eltűnt fajok valós száma persze a 15-nél minden bizonnyal jóval nagyobb.
Forrás: Science, The New York Times