10 pontba foglalta az alacsony karbon kibocsátású gazdaság makró környezettel kapcsolatos állapotot, trendeket és nehézségeket, amelynek keretén belül az üzleti megoldásokat ki kell dolgozni  Dr. Bartus Gábor, a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács titkára az  Action 2020 Szakmai Fórumán.

1. Már az úton vagyunk

Az alacsony karbon-kibocsátású pálya már adott, nem nekünk kell felfedezni az utat, csak haladnunk kell rajta – mondta a szakember, aki szerint az erős elköteleződésre azért továbbra is szükség lesz. Hogy jó úton járunk, az is bizonyítja, hogy tavaly a történelemben először több jutott alacsony karbon kibocsátású, mint fosszilis energia beruházásokra. (Ugyanakkor az energiaforrások legnagyobb részét még mindig a fosszilis források, jelesül elsősorban az olaj adta.)

2. A környezeti válság nem csak klímaválság

Hangsúlyozta továbbá, hogy a környezeti válság koránt sem csak klímaválságot jelent, sőt, nem is az a legsúlyosabb fenyegetés. A biodiverzitás csökkenése, vagy éppen a természeti erőforrások túlhasználata (2000-ig a természeti tőke 25%-át használtuk fel, 2030-ra viszont már 33% lesz ez az arány, ami drasztikus növekedés!) sokkal nagyobb problémát jelent.

Fontos tehát, hogy ne csak a klímaváltozás problémájára koncentráljunk, hanem az egész probléma halmazra, annak minden elemére. Ne legyünk „egy ügyűek” – fogalmazott Bartus.

Kép: SXC

3. Kockázat vs. bizonytalanság

Minden változás, változtatás kockázatot jelent – természetesen igaz ez a fenntartható fejlődési pálya felé való elmozdulásra is. A kockázatokat az üzlet és a közgazdaságtan is képes kezelni és beárazni, a bizonytalanság azonban, amely a klímapolitikában sajnos elkerülhetetlen (nem tudhatjuk, pontosan hogy is alakalunak majd az adatok és körülmények), jelentősen nehezíti a szabályok megfelelő kialakítását és a tervezést.

4. Erős impulzusok vs. elmaradó politika

Örvendetes tény, hogy a környezeti válság témája egyre inkább a világ figyelmének középpontjába kerül. Olyan, sokakra ható emberek szólalnak fel az ügyben, mint a katolikus egyház feje, vagy éppen olyan hollywoodi sztárok, mint Leonardo Dicaprio.

A tudomány is jelentős léptekkel halad előre, szinte naponta jelennek meg az újabb fejlesztések és technológiák, amelyek előrelépést jelenthetnek. Mindennek ellenére – mondta Bartus – a politika jelentősen lemaradva követi ezeket a trendeket. Az ok pedig a fenntarthatósági átmenet problémája.

5. Kolonc helyett iránytű a fenntarthatóság

   A felelős üzleti működés lassacskán a helyére kerül: a céges stratégiák középpontjába. A vállalatok kezdik belátni: a túlélés feltétele, hogy reagáljanak a világ problémáira, és a maguk módján részt vegyenek azok megoldásában. Korántsem öncélú jótékonyságról van tehát szó.
   A fenntarthatósági átmenet problémája

Mint minden átmenetnek, a fenntartható működés felé vezető útnak is van egy szakasza, amelyre a „kreatív rombolás” jellemző. Az átmenetnek vannak költségei és természetesen vesztesei is – magyarázta Bartus. Ez az átmeneti időszak pedig hosszabb, mint a jellemzően 4-5 éves politikai ciklusok, ezért a politikusok egy részének azt kellene felvállalnia, hogy csak a negatív szakaszt viszi a hátán – erre pedig nem meglepő módon nem nyüzsögnek a jelentkezők.

Emiatt is van, hogy a politika lassan és nehézkesen követi csak a tudomány által lehetővé tett változásokat.

6. Szabályozás van ösztönzés helyett

Az átmenetet lassítja az is, hogy Bartus szerint nem a megfelelő eszközökkel próbálunk hatni a döntéshozókra. Mint mondta, míg a munkaerő folyamatosan drágul (köszönhetően a járulékok magas szintjének is), addig az alacsony energia intenzitás költsége nem nő. Vagyis a cégek sokkal inkább érdekeltek a munkaerőn való spórolásban ahelyett, hogy a hatékony anyag és energia felhasználására koncentrálnának.

Pedig – hangsúlyozta a közgazdász – egyértelmű, hogy a gazdasági ösztönzők (adók), hatékonyabbak a határértékek kijelölésénél. Mivel azonban a fenntartható gazdaságra való átmenet iránt főként az adók kiszabására nem felhatalmazott Európai Unió elkötelezett a nemzetállamokkal szemben, mégis előírásokkal próbálnak küzdeni.

7. Nemzetállamok vs. globális gondok

Nem könnyíti meg tehát a cselekvést, hogy míg a környezeti problémák globális gondokat okoznak, melyekre globális válaszokat kellene adni, a döntési jog a legtöbb esetben nemzetállami szinten van.  Az ambiciózus terveket megfogalmazó Párizsi klímaegyezmény számtalan kiskaput tartalmaz a nemzetállamok vezetői számára, de a nemzetközi jogi egyezmények alapvetően gyengék ahhoz, hogy a változás hajtóerejévé váljanak. Ezért a civil szféra és az üzleti szektor lehet az igazi mozgató erő.

Kép: archív

8. A rossz hír néha jó hír

A klímaváltozás hatásai eddig a legnagyobb kibocsátású országoktól messze jelentkeztek. Ha valahol távol ellep a tenger egy szigetet, az nem üti szíven a fejlett államok döntéshozóit. Mostanra viszont eljutottunk addig, hogy az Egyesült Államoknak és Kínának a saját határain belül, saját, klímamenekültté váló állampolgáraival kell szembe nézniük, ami drasztikusabb cselekvésre sarkallhatja a döntéshozókat. (Az Európát érintő menekültválság mögött is jól látható a klímaváltozás kiváltó okként.)

9. Kifogyhatatlan üzleti lehetőség

A kihívások az üzleti szféra számára végtelen lehetőségeket jelentenek, hangsúlyozta Bartus, akár fogyasztóként, akár gyártóként vesznek részt a folyamatban, akár a káros hatások csökkentésével foglalkoznak, akár az új helyzethez való alkalmazkodással.

10. Lépésről lépésre

Már most jelentős részsikereket könyvelhetünk el, egyre több a megvalósult fejlesztés, amelyek egyre inkább üzletileg is nyereségessé válnak, így várhatóan még dinamikusabb lesz a fejlődés. Ezzel együtt is fontos rögzíteni, hogy nem lesz egy varázsütés, amikor a világ fenntartható működésre áll át – hangsúlyozta a szakember. A következő nagy lépés sok kis lépés összességéből áll majd össze.