A hawaii Nemzetközi Korallzátony Szimpóziumon ismertetett új tanulmány készítői a karibi térség 327 korallkolóniájától származó minták alapján vizsgálták meg a térség egyik legnépesebb korallfajtája, a súlyosan veszélyeztetett Acropora palmata reprodukciós képességét - írta a The Guardian. A szakemberek az Egyesült Államok délkeleti részén fekvő Florida Keys két területén is spermium és petesejt nélküli korallokra bukkantak, ami azt jelenti, hogy az állatoknak semmi esélye a szaporodásra. A kutatók szerint az Acropora palmata ezen egyedei gyakorlatilag élő halottak, vagyis "zombikorallok" és végül biztosan el fognak pusztulni, tehát nem tudnak segíteni a korallfehéredés áldozatává vált zátonyok újra-benépesítésében.
A jóval messzebb fekvő Santa Cruz térségéből származó két mintában azonban 100 százalékban reprodukcióra képes korallokat azonosítottak a szakemberek. A Közép-Floridai Egyetem munkatársaként dolgozó John Fauth szerint ez azt bizonyítja, hogy a legkedveltebb turistacélpontoknál a legsúlyosabb a helyzet. Egy másik vizsgálat a világszerte több ezer fényvédőmárkában megtalálható oxibenzont mutatott ki a Hawaiit, Floridát és az Amerikai Virgin-szigeteket övező vizekben. Ez a kemikália megöli a korallokat, módosítja a felnőtt példányok DNS-ét, jóval hajlamosabbá téve őket az akár halálos kimenetelű kifehéredésre is, és olyan torzulásokat eredményez lárvaállapotban, ami szinte lehetetlenné teszi a normális fejlődést.
Egy korábbi tanulmány kimutatta, hogy a turistaparadicsomok térségében lévő korallzátonyoknál a legmagasabb az oxibenzon-koncentráció, dagály idején ugyanis a víz begyűjti az emberekről lefolyt napvédőket a strandokról. A korallfehéredést a tengervíz hőmérsékletének emelkedése okozza, aminek hátterében a klímaváltozás és a Csendes-óceán trópusi vízfelszínének felmelegedését okozó El Nino légköri jelenség áll. (Van ahol olyan mértékű a pusztulás, hogy a turizmus miatt aggódó kormányok cenzúrázzák a híreket.)
Amikor a tengervíz túlságosan felmelegszik, a korallokban élő, azok színét adó algák kilökődnek és csak a fehéres színű mészváz marad utánuk. Ha a folyamat hosszan tart, a korallok elpusztulnak, ami súlyos csapást jelent az élőhelyként és táplálékként a korallokra támaszkodó halakra és rajtuk keresztül az emberekre is.