Tesco, Aldi, Iceland, Co-op. Ezek a kiskereskedelmi láncok érintettek a halélelmiszeripar bűnös praktikáiban - állítja a The Guardian. "Sosem tapasztaltam ahhoz foghatót, ami Thaiföldön láttam", mondta a brit napilap által rendezett panelbeszélgetésen Steve Trent, az Environmental Justice Foundation társalapítója. Elmondása szerint rengeteg szörnyű históriával találkozott: a halászok, a halászhajók alkalmazottjainak, valamint a halfeldolgozó üzemek munkásainak emberi jogokat semmibe vevő kihasználása és terrorizálása "nem elszigetelt esetek". A bűnös üzelmeket "ipari méretűvé tették az egész tengeri étel-szektorban.
A munkavállalók jogainak és védelmének betartatása azért is nehéz, mert a munkaerő 90 százaléka embercsempészéssel, illegálisan került az országba, tehát a hatóságok számára nem léteznek. Így védeni sem tudják őket. Főleg akkor nem, ha kint vannak a nyílt tengeren egy hajón. Ahol a kapitányok azt csinálnak velük, amit akarnak. 2006-ban például egy olyan hajóra bukkantak Guinea partjaitól 130 kilométerre, amin a legénységet magára hagyták feletteseik. A használhatatlanná vált, rozsdás hajóroncson rádiókapcsolat és mentőövek nélkül ücsörögtek - abban bízva, hogy egy hajó előbb-utóbb megtalálja őket.
Az ENSZ 2009-es jelentése szerint a thai halászhajókon dolgozók kétharmada bevándorló. Egy burmai hajón 2016-ban zárható ketrecekben kellett aludniuk a halászoknak, mert feletteseik attól tartottak, hogy enélkül megszöknének.
Kezdetleges átvilágítás
Ma már több szervezet is próbálkozik azzal, hogy az emberi jogok szempontjából auditálja a nagy áruházláncok és az élelmiszergyártó óriáscégek ellátási és beszállítói láncát, hogy kiszűrhessék a sorozatos bűntényeket a szektorból. Ilyen szervezet például a Seafish vagy az Environmental Justice Network.
A Seafish elindította a Responsible Fishing Scheme-t (RFS), amelyhez csatlakozott például a Marks & Spencer (ami Angliában most már inkább élelmiszerbolt-hálózat, ruhakereskedelmi entitás), de ennek az auditálásnak a metodikája sem valami jó. A The Guardian panelbeszélgetésén például nehezményezte egy felszólaló, hogy az RFS keretében csak a hajókapitányt interjúvolják meg, a legénységet nem, pedig ők tudnának igazán beszélni a visszaélésekről. Ráadásul az RFS nem foglalkozik Anglián kívüli hajókkal. Pedig pont ez lenne a lényeg.
Az EU bojkottal fenyeget
Thaiföld akkor kapott észbe, hogy most már tényleg kell tennie valamit az ágazat megtisztítása érdekében, amikor az EU ultimátumot adott: bojkottálnia fogja az országból eredő tengeri ételeket az uniós piacon, ha az ország nem tesz hathatós lépéseket a jogsértő praktikák felszámolására. Ha a thaiföldi halak és egyéb tengeri herkentyűk kiszorulnak az uniós piacról, azzal évi egymilliárd dollárnyi bevételtől esne el az ország.
A világ legnagyobb tonhalkereskedőjét, Thai Uniont -mely egyúttal a John West márka birtokosa is- szintén évek óta kritizálják, amiért termékeik előállításában rabszolgamunka is részes. A cég azt állítja, hogy 2015 eleje óta 17 beszállítójával szakította meg a kapcsolatot, melyek embercsempészetben vagy kényszermunkában voltak implikálhatóak.
És bár a figyelem elsősorban Thaiföldre irányul, mert annak vizeiből kerülnek a legnagyobb számban halak az európai és amerikai piacra, azért az EU sem feddhetetlen. Angliában, Franciaországban és Spanyolországban is derült már fény visszás esetekre a hajókon.
Nem érdekük beszélni
A teljes beszállítói hálózat megtisztítása aligha sikerült eddig. Darian McBain, a cég fenntarthatósági igazgatója azt mondja, ha egy vállalat úgy dönt, hogy átmegy egy másik országba, és ott halássza ki a tengeri élőlényeket, ott sem fog nagyon más viszonyokra lelni. "Kíváncsi lennék melyik ország lenne az", mondta McBain. A probléma iparági szintű és globális. A rabszolgamunka mindenütt része a halászatnak és a halfeldolgozásnak. Miután a The Guardian 2014-ben leplezte le az iparágra jellemző megdöbbentő viszonyokat, a Nestlé és a Thai Union nyíltan beismerte, hogy nem minden tökéletes a háza táján.
Csakhogy ahelyett, hogy a transzparencia felé közelednének e téren, egyes törvények, például az amerikai Trade Facilitation and Trade Enforcement Act afelé tereli őket, hogy nagyon óvatosan nyilatkozzanak az ellátási láncukban felbukkanó jogsértésekről. Parosha Chandran, aki az ENSZ-nek is bedolgozik tanácsadóként e témában, úgy látja, hogy az hozhatna fordulatot, ha az egykor rabszolga módjára alkalmazott halászok beperelnék a cégeket.
Angliában azonban a Modern Day Slavery Act nem teszi lehetővé, hogy magánszemélyek jogorvoslatot kapjanak. A nemzetközi jog égisze alatt viszont ez lehetséges. Az amerikai jogrendben eddig megbuktak a Nestlé és a Costco bolthálózat ellen benyújtott keresetek. De Thaiföldön kényszermunkára fogott kambodzsai halászok 4 céget is bepereltek, köztük a Walmart amerikai áruházláncot, s ha sikerül megnyerniük a pert, az precedensértékű lehet, megnyitva az utat más hasonló perek előtt. S ha az áruházakat és az élelmiszergyártókat elárasztják az ilyen perek, akkor végre érdekeltek lesznek abban, hogy rövid időn belül kiiktassák a jogsértő alvállalkozókat az üzleti partnereik hálózatából.
Többé nem lesz olcsó
Az embercsempészek díját rendszerint a cég fizeti ki, a halász pedig ezt, mint adósságot ledolgozza. Ezért is lehet megtenni vele szinte bármit. A Thai Union megtette az első lépéseket, hogy munkaközvetítő cégeken keresztül szerződtessen halászokat a hajókra és munkásokat a feldolgozó üzemekbe, hogy így elkerülhetők legyenek az illegális bevándorlók elleni visszaélések. Ez ugyanakkor az olcsó tengeri étel végét jelentené. Mert akkor végre tisztességes jövedelmet kellene adni nekik, járulékokat fizetni az államnak, és a munkaközvetítő cég díját is ki kellene termelni - nyilvánvalóan a halak magasabb értékesítési áraiból.
