Az elemzés egyik fő tanulsága, hogy az elektromos autózás térnyerésével a „tankolás” fogalma megszűnt. Míg a belső égésű járművekkel járók inkább ritkán, nagyobb mennyiséget tankolnak, erre dedikált tevékenység és időkeret során, addig az e-autósok a hétköznapi rutin részeként, gyakrabban, kisebb adagokban töltenek – mindig ott és akkor, ahol éppen dolguk van. Ez a változás a magyar e-mobilitás kultúrájában már most érezhetően formálja a töltőinfrastruktúra használatát.

Hétköznap duplázunk, hétvégén úton vagyunk – két külön töltési világ

A Parkl adatai azt mutatják, hogy saját töltőiken – mivel ezek elsősorban irodaházakban és városi parkolóhelyeken működnek – hétköznap nagyjából kétszer annyi töltés történik, mint hétvégén. Hétköznapokon a publikus és munkahelyi infrastruktúrán a reggeli, 7–9 óra közötti idősávban rajzolódik ki az első csúcsidőszak: ekkor érkeznek be tömegesen a munkahelyekre, viszik a gyerekeket bölcsődébe, óvodába, iskolába, és gyakran ilyenkor ejtik meg a kisebb bevásárlást, ügyintézést is. A munkanapokon összességében sokkal több a kötött, ismétlődő megállás, amikor a jármű néhány perctől akár több órán át nyugalomban van – ez teremti meg a töltés lehetőségét.

A publikus országos hálózat, elsősorban az EDRI töltői esetében szintén jól kirajzolódnak a hétköznapi csúcsok: a reggeli 8–10 óra közötti sávban a munka előtti ügyintézés, a délutáni–kora esti 16–19 óra közötti idősávban pedig a munka utáni feladatok, bevásárlás és hazautazás köré szerveződnek a töltések. Ilyenkor az autó jellemzően rövidebb időre áll meg, ezért különösen felértékelődnek a nagyobb teljesítményű, gyorsabb töltési lehetőségek.