„Munkavégzés a Kaptár közösségi házból, Szatyorboltból vásárlás, egy csavarhúzó bérlése a Miutcánk oldaláról, pihenés egy olasz házaspár kert végi házikójában. Rövid idő leforgása alatt teljesen más szokások váltak rutinszerűvé a néhány évvel ezelőtti állapotokhoz képest. Minden bizonnyal az elmúlt és a következő évek egyik legfontosabb globális üzleti trendjéről és sikertörténetéről beszélhetünk a megosztáson alapuló gazdaság esetében, amely – bár vitákkal övezett – kétségkívül jelentős hatással lesz az életünkre és az üzleti környezetre is” – mondta Osztovits Ádám, a PwC Magyarország üzleti tanácsadási csoportjának vezetője.
A sharing economy lényege, hogy a felhasználók megosztják egymással: kihasználatlan kapacitásaikat, erőforrásaikat (pl. tárgyi eszköz, szolgáltatás, pénz), on-demand jelleggel (a fogyasztási igény felmerülésekor azonnal), rendszerint egy IT-platformon keresztül, bizalmi alapon, kiemelt jelentőséget tulajdonítva a személyes interakciónak, közösségi élménynek, miközben törekednek a fenntarthatóságra. A működési modellről és sikeres hazai és külföldi példákról olvashat itt.
2013-ban azon öt iparágban, amelyben ez az új üzleti modell leginkább jelen van, 15 milliárd dollár árbevételt értek el a sharing economy vállalatok. 2025-re bevételük várhatóan már a 335 milliárd dollárt is eléri, és ezzel a vizsgált piacok bevételének felét a megosztáson alapuló modellt követő cégek fogják uralni. 2015 júliusában a Wall Street Journal elemzése szerint az Uber értéke meghaladta az 50 milliárd dollárt, amivel értékesebbnek számít, mint az S&P 500-as cégek 80%-a, míg az Airbnb elérte a 24 milliárd dolláros cégértéket.
It-robbanás és globalizáció a hajtóerő
A sharing economy terjedése több társadalmi, gazdasági változásra is visszavezethető. Ilyen például a fejlett digitális platformok, valamint eszközök okozta „IT-robbanás”, amely minimalizálta a terjesztési költségeket. Szintén hatással volt a sharing economy térnyerésére a globalizáció és az urbanizáció, hiszen ez utóbbi már földrajzilag is közelebb hozta egymáshoz a keresletet és a kínálatot, elősegítve ezzel a megosztás lehetőségét. További fontos trend a gazdasági racionalitás; a hozzáférés alapú gazdaságban elég csak az eszköz-használat után fizetni, így nem kell a fenntartás költségeit is magunkra vállalni. Végül pedig a fogyasztói igények is megváltoztak: más lett a tulajdonhoz való viszony; ma már nem olyan fontos, hogy birtokoljunk egy autót, az viszont annál inkább, hogy gyors megoldást találjunk egy adott problémára. A fogyasztói döntésekben továbbá a környezettudatos szemlélet is egyre nagyobb szerepet játszik.
A szürke milliónyi árnyalata
„Bár az innováció a piaci verseny természetes velejárója, sőt hajtóereje, a sharing economy cégek működése számos problémát és szabályozási igényt vet fel. Adózás és foglalkoztatás tekintetében szürkezónának tekinthető a szektor, így költségvetési szempontból egyértelműen a kifehérítése, az adóbevételek és a foglalkoztatottak számának növelése lehet a cél. A megosztás gazdaságában szereplők ugyanis – akik akár professzionálisan, teljes munkaidőben is végezhetik az adott szolgáltatást – alacsonyabb költségekkel és kisebb adminisztratív terhekkel szembesülhetnek a hagyományos szereplőkhöz képest, így versenyelőnyhöz juthatnak. További nehézséget jelent, hogy ugyan a sharing economy platformok által működtetett értékelési rendszerek jelentős önszabályozó hatással bírnak, nem minden esetben biztosított a felhasználók megfelelő védelme előre nem kalkulálható esemény vagy hiba esetén” – hangsúlyozza Osztovits Ádám.
A hatékony válaszok iparáganként és cégenként különbözhetnek. A kevésbé veszélyeztetett iparágak esetén, ahol a sharing economy szereplők csak a piac egy kis szegmensét tudják megszerezni, inkább a reaktív válaszok, mint az ügyfélkör védelme lehet helyes megközelítés rövid távon. Közép és hosszú távon azonban, illetve a sharing economy által jobban fenyegetett iparágakban radikális lépések szükségesek, akár a teljes üzletmenetet is át kell állítani a megosztás gazdaságának megfelelő modellre.
