2013-ban a sharing economy-szektor 13 milliárd dollárt termelt a hagyományos bérbeadási szektor 240 milliárd dollárjával szemben, a számítások szerint azonban 2025-re ez az arány kiegyenlítődik és mindkét szektor közel azonos, nagyságrendileg 335 milliárd dollárt fog tudni termelni, vagyis a feltörekvőben lévő sharing economy-szektor teljes értékű versenytársa lesz a „régi”-nek - ez derül ki egy friss angol tanumányból.
A tanulmány öt meghatározó szektort különböztet meg a sharing economy-n belül, így a crowdfunding-ot (közösségi finanszírozás), az online staffing-et (közösségi munkaerő-közvetítés és egyéb HR-szolgáltatás), az Airbnb-t és az ahhoz hasonló egyéb közösségi szálláshely-szolgáltatásokat (sharing accomodation), az UBER-t és az ahhoz hasonló személyszállítási közösségi szolgáltatásokat (car-sharing), valamint a zene-, video- és egyéb file-megosztást (TV/music/video streaming). Ez a felsorolás a jövőben nagy valószínűséggel bővülni fog. „Egyszer eljöhet az idő, hogy lassan minden, ami fizikailag, illetve szellemi formában megosztható, az beépül ebbe a tevékenységformába” – vélekedett Dr. Fekete Zoltán Titusz az RSM-DTM adómenedzsere legfrissebb blogbejegyzésében.
A fenti számok és arányok természetesen becslések, és nem jelentik, hogy így fognak megvalósulni az előrejelzések, de az már most is biztosnak látszik, hogy a sharing economy olyannyira meghatározó eleme lesz az életünknek, hogy talán minden háztartás valamilyen szolgáltatás vagy nyújtója, vagy igénybe vevője lesz, sőt akár egyidejűleg mindkettő.
Nem lehet félrenézni
Mivel napjainkban már a kormányzati döntéshozók sem tehetik meg, hogy „elmennek” a megosztás gazdaságának hatásai mellett, ezért elkerülhetetlenné vált annak szabályozása, hogy a mára már feszültséggel telített ütközések ne okozzanak mélyebb társadalmi károkat. Ahhoz, hogy elfogadottabbá váljon ez a piac, fontos, hogy a vonatkozó iparági előírások megfelelő átalakítása mellett minden – a sharing economy-ban részt vevő – szereplő ki vegye a részét a közös teherviselésből, vagyis ezen új szektorok is letegyék az asztalra a maguk részét.
Csak látszólag jó a magyar adórendszer
A magyar jogrendszeren belül az adózási rendszer látszólag eleget tesz azon elvárásnak, hogy plusz akadályokat ne görgessen a sharing economy-ban résztvevők elé. Igaz, nem is ad nagyobb támogatást sem e vállalkozási formát választóknak a többiekhez képest. Ilyen szempontból semlegességet biztosít. Az igazi probléma az egyéb jogi kötöttséggel van. Nevezetesen a vállalkozási formakényszerrel, hogy a magánszemélyek a magánvagyonukkal nem tudnak rugalmasan vállalkozást kezdeni úgy, hogy közben nem is akarnak lemondani a vállalkozásba bevont vagyon magánjellegéről.
Ez is jelzi, hogy a jelenleg mind a jogalkotás, mind pedig az adóhatósági jogalkalmazás úgy véli, hogy a magyar adórendszer megfelel a sharing economy tevékenységet végzők adózásával, adóztatásával szemben támasztott követelményeknek, így nincs (és nem is lehet) fehér – adózatlan – folt a sharing economy, mint gazdasági szegmens tekintetében.
A felszín alatt azonban látjuk, hogy ez csak látszatnyugalom, mert a sharing economy alapjaiban fogja felrázni – elsősorban – a nyugati, fejlett régiók különböző gazdasági szektorait, mely kihatással lesz a hagyományos értelemben vett gazdasági formákon kívül a munkavállalásra is, ugyanis számos mai munkahely eredeti funkciója változhat meg, és ezzel egyidejűleg új munkahelyek is létesülhetnek.
