Az okoseszközök évtizedét éljük, nem csak az it-szektorban, hanem a marketingben is. Ma már a magyar lakosság több mint fele százaléka rendelkezik valamilyen okoseszközzel, és a médiafogyasztás több mint 11 százaléka ezeken a platformokon keresztül zajlik. A reklámköltéseknek mégis csak alig egy százalékát fordítják a cégek erre a szegmensre. (Több is azt igazolja, hogy robbanásszerűen nő a tabletek és okostelefonok piaca.)
Ráadásul Sunil Gupta, a Harvard Business School professzora szerint azt az egy százalékot sem hatékonyan. „A felmérések szerint a mobilreklámok nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket. Egy körömnyi banner, vagy egy fél mondatos szöveges hirdetés, ami még éppen elfér egy okostelefonon megnyitott oldal valamelyik sarkában, csak arra jó, hogy zavarja a felhasználókat” – írta a professzor a Harvard Business Manager internetes kiadásában.
A „virsliujj effektus”
A mobilfelületeken a reklámok jobban zavarják a felhasználókat, mint bármely más felületen, a mobileszközeiket ugyanis a „magánszférájuk” részeként kezelik – derül ki a Gallup 2012-es felméréséből. Ötből négy felhasználó szerint a reklámok egyenesen „elfogadhatatlanok”. Ráadásul váratlanul ugranak elő: mivel az interneten a reklámok a képernyő jobb szélén találhatóak, a felhasználók az okos platfromokon is ott várják őket. Csakhogy a mobileszközök jelentős részén nincs elegendő képernyőfelület egy teljes jobboldali reklámsávhoz, így a hirdetéseket
Inkább applikációk
A szakember szerint az okostelefonok és táblagépek esetén ugyanaz a kísérletezési fázis zajlik, mint a hatvanas években a televízió, vagy a kilencvenes években az internetes felületek megjelenésével. „A korai tévéreklámokban egy bemondó olvasta fel a reklámszöveget, éppúgy, mint a rádiós hirdetéseknél, míg az első internetes reklámok csak statikus állóképek voltak, hasonlóan a printlapok hirdetési oldalaihoz. Egyikből sem sült ki semmi érdemleges” – hangsúlyozta a professzor, aki szerint az új platformok új marketing formát követelnek meg: az applikációkat.
„A legtöbb felhasználó nem is tekinti ezeket a miniprogramokat reklámnak, hanem a hasznosságuk, vagy a szórakoztató értékük alapján becsüli meg őket, így nem si találják őket zavarónak” – vélte a szakember.