A munkaerő kölcsönzés tekintetében 2015. július 19-től megváltoztak a rehabilitációs hozzájárulás szabályai. Az új előírások értelmében munkaerő-kölcsönzés esetén ezen időponttól a kölcsönzött munkavállalót a kikölcsönzés tartama alatt a kölcsönvevőnél, – a kölcsönbeadónak a kölcsönvevő felé tett erre irányuló nyilatkozata esetén a kölcsönbeadónál – kell a rehabilitációs hozzájárulás alapjául szolgáló statisztikai létszám számítása során figyelembe venni. Vagyis ezek után főszabályként a kölcsönbevevő lesz a kölcsönzött munkavállalók után a rehabilitációs hozzájárulás megfizetésére kötelezett.
„Rehabilitációs hozzájárulás szabályok radikális változása ellenére a jogszabály kevésbé kirészletezett szövegezése az eljárási szabályok tekintetében számos kérdést vetett fel az érintettek és a szakértők részéről. Bennünk is számos kérdés felmerült, amikre a NAV a napokban az alábbi válaszokat adta” – írta Vizer József, az RSM-DTM adómenedzsere legfrissebb blogbejegyzésében.
Kinél számít a munkavállaló?
Mivel a rehabilitációs hozzájárulás alapja az átlagos statisztikai állományi létszám, aminek számítása során a kölcsönzött munkavállalót továbbra is a kölcsönbe adónál kell figyelembe venni, ezért nagy jelentőséggel bír, milyen számítási módot, illetve a metódust kövessenek az érintettek rehabilitációs hozzájárulás kötelezettségük tekintetében. A NAV válasza alapján, ha a kölcsönbeadó nem tesz olyan nyilatkozatot a kölcsönbevevő felé, hogy a rehabilitációs hozzájárulás tekintetében ő veszi figyelembe a kölcsönbe adott munkavállalókat, akkor mindkét félnek egy másodlagos, kizárólag a rehabilitációs hozzájárulás számítása során alkalmazandó átlagos statisztikai állományi létszámot is ki kell számolniuk úgy, hogy 2015. július 18-ig az érintett munkavállalókat a kölcsönbe adóknál, míg 2015. július 19-től a kölcsönbe vevőnél kell a naponkénti állományi létszám meghatározásakor figyelembe venni.
Leegyszerűsítve ez azt jelenti, hogy a számítások során a kölcsönbevevő úgy jár el, mintha az adott munkavállalókkal 2015. július 19-től munkaviszonyt létesítene, a kölcsönbeadó pedig úgy, mintha ekkor megszűnt volna az adott munkavállalók munkaviszonya.
Dátum, idő, formátum
A törvény a nyilatkozat pontos tartalmi elemeit sem határozza meg, tehát az szabadon alakítható, azonban fontos, hogy a nyilatkozatból egyértelműen kitűnjön kire, melyik jogviszonyra és milyen időbeli korláttal, vagy anélkül érvényes. Az említett elemeken túl fontos még, hogy pontosan rögzítve legyen a nyilatkozattétel időpontja, valamint szerepelnie kell még annak is, hogy a rehabilitációs kötelezettség alapjául szolgáló statisztikai létszám számítása szempontjából is a kölcsönbeadó veszi figyelembe a felsorolt munkavállalókat.
A NAV válasza arra enged következtetni, hogy a nyilatkozatot nem szükséges valamennyi, az adott kölcsönbevevővel érintett munkavállalóra megtenni, lehetőség van arra is, hogy például amennyiben egy gyár üzemeltetéséhez történik munkaerő kölcsönzés, akkor a nyilatkozatot csak a gyártásban részt vevő munkavállalókra tegye meg a kölcsönbeadó, az adminisztratív feladatokat végző kölcsönzött munkavállalók rehabilitációs hozzájárulás szempontból átkerüljenek a kölcsönbe vevőhöz.
A bizonyítási kötelezettség tekintetében elmondható, hogy egy esetleges adóhatósági ellenőrzés során a feleknek be kell tudniuk mutatni azt a nyilatkozatot, ami arról szól, hogy a kölcsönbeadó akarja beszámítani az érintett munkavállalókat a rehabilitációs hozzájárulás alapjául szolgáló létszámba. Így az adókockázatok elkerülése érdekében kiemelt figyelmet kell fordítani a nyilatkozatok megfelelő adattartalommal való megfogalmazására és határidőben történő átadására.
