Ingatlanok nélkül számítva, a jelenlegi rekordot tartó 2016-os évből összesen 33 nagy, Magyarországot is érintő céges felvásárlást tart nyilván a legnagyobb tekintélyű akvizíciókkal foglalkozó szervezet, a Mergermarket. Ebből 27 volt olyan, amiben a felvásárlás célpontja kifejezetten magyar székhelyű vállalat volt, 6 felvásárolt cég pedig ugyan nem magyarországi központú, de a magyarországi célpont is része volt az üzletnek. 2017-ben ugyan eggyel kevesebb, 32 céges tranzakciót zártak le, de ebből is hasonló arányban, 25 esetben volt kifejezetten magyarországi központú vállalat a célpont.
Rekord év lehet 2018
„Két remek év után egy harmadik következhet, mert a piaci feltételek továbbra is kedvezően alakulnak, ráadásul küszöbön áll egy olyan tranzakció is, mint a Telenor eladása. Amennyiben ez idén lezárul, akkor akár meg is dőlhet a magyar cégfelvásárlási rekord 2018-ban” – mondja Simonyi Tamás. A cégfelvásárási piac a gazdaság egyik tükre, hiszen az aktivitás és az árak nemcsak a nemzetközi tőkepiaci helyzetről adnak képet, hanem a magyar gazdaságról is.
A Mergermarket szerint a közepes méretű tranzakciók piacán tanácsadóként piacvezető KPMG magyarországi igazgatója szerint a válság utáni monetáris lazítás, a mérlegalkalmazkodás, majd a meglóduló növekedés eredményeként 2010-es évek közepére magasra emelkedett a cégek befektetésre váró készpénz állománya.
Mivel a tőzsdei árfolyamok is stabilan emelkedtek, az eladói oldalon is nőtt a hajlandóság a vállalatok értékesítésére, vagyis célpontokban sem mutatkozott hiány a piacon. A cégfelvásárlási árak kevésbé rugaszkodnak el a méltányos értékektől, mint a tőzsdei árfolyamok, hiszen a vevők zömmel az ágazaton belüli stratégai befektetők, akik azt nézik, hogy a célpontokat hogyan tudják beilleszteni működő vállalatukba, és attól hogyan emelkedik a profitjuk. Ennek ellenére a felvásárlási árak jócskán a történelmi átlag felett járnak.
Erősödik a hazai belső piac
Az egyirányú, befele irányuló tőkemozgások kora már a 2000-es évek elején befejeződött, és 2010 után ki is egyenlítődött az irány. Ez nem azt jelenti, hogy a külföldi tőkebeáramlás megállt volna, de azt igen, hogy a célpontjai ma már nem annyira működő vállalkozások, mint inkább zöldmezős beruházások, illetve kereskedelmi ingatlanok. Ez 2010 után néhány nagy gyár építésében nyilvánult meg, az utóbbi időben pedig az logisztikai és irodapiaci beruházásokban érhető tetten.
Az elmúlt években már egyértelműen azok a cégfelvásárlások uralták a piacot, amelynek mindkét oldalán magyar résztvevők álltak. Ennek egyik oka, hogy mára kialakult egy nemzeti tőkés réteg, amely akár hitelek nélkül is képes megmozgatni 1-3 milliárd forintot, ha olyan célpontot talál, amely jól illeszkedik a meglevő portfoliójába. Emellett visszatértek a hitelezési piacra a bankok is: bár még nem minden szereplő, de többen is nagy kedvvel hiteleznek ingatlan- esetleg cégfelvásárlási projekteket, ami növeli a befektetők mozgásterét. Az eladói oldalon a magas árak teremtik meg a kínálatot a tranzakciókhoz, és ez feltehetőleg így marad 2018-ban is.
Vannak már jelei annak, hogy a megerősödő magyar vállalkozói réteg idővel hajlandó lesz megfizetni azokat a szakembereket, akik modernizálják vállalkozásaikat, és képesek lesznek arra is, hogy az így megerősödő cégekbe külföldön vásárolt leánycégeket is integráljanak. Ez azonban lassú, generációváltást igénylő folyamat, így a magyar tőkeexport a következő években is a legnagyobb, főleg néhány tőzsdei cég műveleti területe marad.
