A családi vállalkozások tulajdonosainak jelentős része tisztában van tulajdonának értékével, és többen fontolóra vették már azt is, hogy a jövőben értékesítik cégüket.

A magyarországi akvizíciós piac becsült mérete 2017-ben elérte a 4,0 milliárd dolláros értéket. Ez mintegy 150 százalékos emelkedés az azt megelőző évhez képest – derült ki az EY által összeállított M&A Barométer felmérésből. Az ügyletek száma 21 százalékkal 133-ra nőtt a 2016-os évhez képest, a legsikeresebb évet zárva 2010 óta. A legnagyobb aktivitást az ingatlanszektor mutatta 27 lezárt tranzakcióval.

A nemzetközi vállalati felvásárlásokat regisztráló Mergermarket adatai szerint tavaly Magyarországon 32 darab 5 millió dollárt meghaladó értékű cégfelvásárlási tranzakció zajlott le. Ez mindössze eggyel kevesebb, mint az utóbbi 10 évben rekordnak számító 2016-os adat. A piaci körülmények jók maradnak, ezért idén is sok tranzakcióra számítunk – mondja Simonyi Tamás, a KPMG szenior igazgatója.

2017-ben is élénk aktivitás jellemezte a vállalatfelvásárlási (M&A) piacot világszerte, bár ennek szintje némi gyengülést mutatott az egy évvel korábbi szinthez képest. A befektetők körében a gyártó- és feldolgozóipar, a telekommunikáció, a technológia és média, valamint a kiskereskedelem területén működő vállalatok voltak a legnépszerűbb befektetési célpontok.

Jelenleg is érzékelhető a növekvő akvizíciós aktivitás a hazai piacon, s a nyomdaiparban is jelentős mozgást láthatunk. A vevők proaktívan keresik és vizsgálják a célpontokat, a sikeres tranzakciózárásig azonban hosszú hónapok, félévek telnek el.

A körülmények és az idő jelenleg a befektetőknek és a vevőknek dolgozik, mivel eladó céltársaságot most relatíve könnyen lehet találni. S ezek a trendek nyomás alatt tartják a vételárakat, így viszonylag olcsón juthatunk prosperáló cégekhez - hívta fel a figyelmet Kalocsai Zsolt az RSM-DTM elnök-vezérigazgatója.

Sokféle ok vezethet ahhoz, hogy befektetőt keresünk: a további növekedés, terjeszkedés, vagy a tulajdonos egyszerűen nem akarja már tovább irányítani a céget. Sokan azonban csak a folyamat során szembesülnek olyan alapvető tényezőkkel, amelyekre jobb lett volna időben és körültekintően felkészülni

Mely esetekben térhetünk el egy cégértékelésben a mérvadó EBITDA számtól, mikor alkalmazhatjuk az összehasonlító, módszertant az eljárás során? Az RSM-DTM elnök vezérigazgatója ennek a kérdésnek eredt a nyomába.

Amikor a cég vagy egy része eladásra kerül, ugyanannyira fontos a pontos vételár meghatározása, mint egy lakás- vagy használtautó-eladásnál. Minél pontosabban sikerül meghatározni a vállalat értékét, annál kisebb rá az esély, hogy valamelyik fél a későbbiekben rosszul jár.

Ha jobban odafigyelünk a készletértékelésre, és arra, hogy attól függően, hogy milyen készletértékelést valósítunk meg, valamint, hogy milyen korrekciós tételekkel korrigálunk, ami hatással van a nyereségre és áttételesen a cég értékére, akkor egy kicsi lépéssel előbbre vagyunk abban, hogy megértsük a cégértékelési összefüggéseket.

Ha jól működő és nyereséges cégek esetében beszélünk cégértékelésről, akkor az értékelés fókuszpontja a társaság által elért operatív nyereség, vagyis az EBITDA kell legyen. Más kérdés, hogy az itt megtalálható számok mennyire fedik a valóságos értéket.

Bizony előfordulhat, hogy cégértékesítés során a vevő és az eladó elképzelései a cégértékesítés során nem találkoznak. Tipikus eset, amikor az eladó kevesli a vételárat vagy éppen a vevő sokallja azt.

A cégértékelések során számtalanszor előfordul, hogy nem egy teljes társaságot kell értékelni, hanem csak egy-egy adott eszközt: amikor az egyik társaságban levő eszközt (általában immateriális eszköz, vagy technológia, vagy védjegy stb.) egy másik társaságba szeretnénk átvinni vagy apportálni. Ez esetben szükséges lehet az adott eszköz felértékelése.