Kép: Pixabay

A vállalatértékelésnek számos módszere van, amelyeket már korábban mi is bemutattunk.  Amikor társaságokat értékelünk, alapvetően az operatív nyereséget (EBITDA), vagyis az alaptevékenységből eredő tevékenységet elemezzük. A két nagy módszertan, vagyis az összehasonlító (multiple-based) és DCF (discounted cash flow) megközelítés alapján, a társaság által a legutóbbi lezárt év EBITDA eredménye számít mérvadónak. Ettől el lehet és el is szoktak térni, például számos esetben az eladók a korábbi évek átlagos EBITDA számára hivatkoznak, vagy kérik az aktuális, de még nem lezárt üzleti év várható EBITDA eredményének figyelembevételét is – figyelmeztet Kalocsai Zsolt, az RSM-DTM elnök-vezérigazgatója legfrissebb blogbejegyzésében.

Vannak olyan esetek, amikor nem annyira trendszerűen alakul a társaság árbevétele és emiatt EBITDA-ja sem. Projekt alapú társaságok esetében évről évre meg kell küzdeni a projektek megszerzéséért és elvégzéséért, és nem minden esetben vannak folyamatosan jelentkező, visszatérő (recurring) bevételi források. Ez esetben látható a számok elemzésekor, hogy mind az árbevétel és ezzel összhangban az EBITDA is ugrándozik évről évre.(Hogy mikor van szükség cégértékelésre, arról itt olvashat!)

A kihívás ilyenkor hogy megállapítsuk a társaság tényleges árbevételét, nyereségtermelő képességét. Az ingadozó árbevételek ellenére, minden szektornak vannak trendvonalai, és 3 vagy 5 éves horizonton keresztül látható illetve kirajzolható egy olyan trend, ami pontos képet ad a társaság illetve a szektor működéséről az évenkénti hullámzások ellenére. A trendvonal szükségessége ilyen esetekben elengedhetetlen, mivel egy adott év kiugró és egyszeri nagy projektjei hamis képet adnának a társaság valós működéséről. Csak 1 év elemzése pedig valótlan képre engedne következtetni.

Ahogy az árbevétel ingadozás, az EBITDA is általában annak megfelelően ugrándozik az egyes évek között. Sőt, EBITDA-nak nagyobbak lehetnek a kilengései, mivel nemcsak a szélsőségesen váltakozó évi bevételek vannak hatással arra, hanem az adott évek többségi munkáinak a nyereségtartalma is: egy általános fővállalkozói munkának nagy lehet az árbevétele, de nagy hozzáadott értékű munkavégzés hiányában annak nyereségtartalma minimális is lehet (1-5%). Ezzel szemben, egy viszonylagos kis árbevételű munkának nagy lehet a fedezete, ha párosul nagy hozzáadott pl. mérnöki kivitelezési, tervezési munkával.

A megszokott eljárás ilyen esetekben az, hogy átlagoljuk az éveket, és 3 vagy 5 éves időszakot elemzünk. Még pontosabb az elemzés, ha a múlt számai mellett a menedzsment / társaság átgondolt jövőbeli üzleti tervvel rendelkezik, amely árnyaltabb képet ad a társaság jövőbeli tevékenységének fókuszáról, beleértve az árbevétel és az EBITDA alakulását is.

Egyéb tételek \korrekciók

Az EBITDA meghatározásakor nem elégséges az értékelés alapját képező EBITDA meghatározása, (akár az átlagos, akár a legutolsó lezárt pénzügyi év EBITDA), hanem szükséges a nem az alaptevékenység részét képező árbevételek és költségek kiszűrése is, ilyenek például:

Tulajdonosi kvázi-kivétek költség oldalon (osztalék helyett költségként számol el bizonyos költségeket);

Tulajdonoshoz kapcsolódó, de nem társasághoz köthető költségek (nem társaságnál dolgozó családtag telefon vagy gépkocsi költsége);

Nem a Társaság működéséhez kapcsolódó ingatlan bevételek és / vagy költségek;

Egyéb, nem a társasághoz kapcsolható költségek.

Mindezek kiszűrésével már meghatározható a tényleges árbevétel és EBITDA szám, amely elégséges alapot szolgáltat egy fair értékeléshez.