Hazánk a negyedik a béreket terhelő legmagasabb adókat és járulékokat összehasonlító OECD listán, ami a szakértők szerint komoly akadálya a magyar gazdaság versenyképesség javulásának, ami többek között a napról napra súlyosabb munkaerőhiányban is megjelenik.
A magas járulékok okozta problémát érzékelik a döntéshozók is, ezért helyezett kilátásba Varga Mihály, nemzetgazdasági miniszter gazdaságélénkítő intézkedéseket, például járulékcsökkentést. A nemzetgazdasági miniszter néhány napja úgy nyilatkozott, az őszi adótörvény-csomagban lesznek munkaerőpiacot, foglalkoztatást kedvezően érintő javaslatok – egészen konkrétan járulékcsökkentés.
Az ötlet első pillanatban akár jónak is tűnhet, hiszen valóban magasak a munkáltatókat sújtó befizetések, ami akadályozhatja a foglalkoztatás bővülését, sőt, a gazdaság kifehérítését is, hiszen sok cég – különösen a kis- és középvállalatok – emiatt a mai napig minimálbéren, vagy ahhoz közeli fizetésen tartják alkalmazottaikat.
A kormány 2015-ben tizenkétezer-milliárd forintot szedett be a járulékokból, kérdés, ennek hány százalékáról mondana le, és kérdés az is, hogy ezzel mekkora hatást érne el a foglalkoztatásban, vagy emelkedne-e a hazai bérszínvonal. Bod Péter Ákos, a Budapesti Corvinus Egyetem professzora a vg.hu-n azt írja: „Első ránézésre jó a gondolat, hiszen az élőmunka adó- és járulékfizetési terhe igen nagy, főleg a fejlettségi szintünkhöz képest. Második ránézésre is jó: a cég számára a havi nettó bér húszezer forintos megemelése negyvenezerbe, egy évben félmillióba kerül. Ezt a cégek zöme megsínylené.
Önmagában kevés
A munkaerőhiány megoldásához viszont a járulékcsökkentés önmagában nem lesz elég: mindenképpen képzési, lakhatási, toborzási-szervezési megoldásokkal kellene kombinálni ahhoz, hogy működjön – véli Zara László, a Magyar Adótanácsadók és Könyvviteli Szolgáltatók Országos Egyesületének elnöke.
A szakember szerint, ha szó szerint értelmezzük a járulékcsökkentéssel kapcsolatos felröppent híreket, akkor a munkavállalót terhelő 10%-os nyugdíj- és az összesen 8,5%-os egészségbiztosítási járulékot érthetik alatta, hiszen ezek a klasszikus járulékok. Ha az egyszerűség kedvéért feltételezzük, hogy teljesen megszüntetik e terheket, akkor a mostaninál 18,5%-kal magasabb bért kapnának kézhez a munkavállalók. (Az RSM Hungary itt egy olyan feltételes számítást végzett, amely azt mutatja, mennyivel lenne több a fizetési borítékban, ha a szociális hozzájárulási adó mértékét csökkentenék 7 százalékponttal, és a munkáltatók nem változtatnának összterheiken, a járulékcsökkentést teljes mértékben átengednék a munkavállalóknak.)
A járulékcsökkentés a vállalkozók terheit egyáltalán nem csökkentené, és így nem eredményezné a cégek versenyképességének növekedését, ezzel több munkahely megteremtésének lehetőségét – véli Zara László.
Ugyanakkor valószínűleg nem is csábítaná haza azokat, akik a magasabb bérek reményében hagyták el az országot, mivel az átlag EU-s és magyar bérek között nagyobb a különbség, mint 18,5%. Tehát a munkaerőhiány csökkentését nem segítené e körből. Az sem valószínű, hogy a környező országokból vonzana hozzánk képzett munkaerőt – hacsak nem Ukrajnából –, mert már a román gazdaság is jobb helyzetben van, mint a magyar. A képzetlen munkaerőt igénylő mezőgazdaságban jelentkező munkaerőhiányt sem oldaná meg, mivel ezen a területen eddig is költség- és köztehermentesen, vagyis szürkén vagy feketén foglalkoztatták az embereket.
Kérdés, hogy a 18,5%-kal magasabb fizetés meggyőzné-e azokat a közfoglalkoztatottakat, akik eddig nem érezték elég motiválóknak az elérhető béreket, és csak ezért nem cserélték le közmunkás állásukat egy piaci munkahelyre, illetve hogy a vállalatok valóban fel akarják-e és tudják-e venni őket. Ugyanis csak ebben az esetben vezethet a járulékcsökkentés a munkaerőhiány csökkenéséhez. A fogyasztás további élénkülése és a dolgozói szegénység mérséklődése azonban valóban várható az intézkedéstől.
Zara László szerint azonban nem erre, hanem a foglalkoztatót terhelő „járulékok” csökkentésére, vagyis a szociális hozzájárulási adó és a szakképzési hozzájárulás mérséklésére lenne inkább szükség. A foglalkoztatók egy jelentős – legalább 10%-ot elérő – egy lépésben végrehajtott csökkentést már valóban megéreznének. A nagyobb cégeknél, ahol sokan dolgoznak, a megtakarításból technológiai beruházást lehetne végrehajtani, esetleg a már ott dolgozók bérét lehetne emelni, vagy akár új munkahelyeket is lehetne teremteni. A fejlesztés és a munkahelyteremtés a termelés növekedéséhez vezetne, a béremelés pedig a jó munkaerő megtartását támogatná. Így a vállalkozások maguk dönthetnének a helyzetükben a legjobb megoldásról.
A mikrovállalkozásoknál azonban még ennek a csökkentésnek sem lenne számottevő hatása, hiszen esetükben ez a kedvezménymérték nem volna elég egy-egy beruházás megvalósítására vagy új munkahelyek megteremtésére. Csak a mostani alkalmazottak (sokszor a tulajdonosok) bérének növekedéséhez, esetleg tisztulásához (az osztalékként kivett jövedelmek rendszeres bérré alakításához) és áttételesen ismét csak fogyasztásnövekedéshez vezetne.
Bár az ötlet jó, de a fő kérdés, hogy először a foglalkoztatottságot vagy a versenyképességet szeretnék-e növelni, még nem világos. Továbbá a csökkentés mértékéről sem hallottunk eddig semmit. Pedig egy kisebb mértékű, több lépcsős csökkentés elodázná a versenyképesség elérésének időpontját is, kevésbé tervezhetővé tenné a leendő beruházások forrásait. Valamint a csökkentésnek mindenképpen lesz árnyoldala is, lesznek területek, ahova eleinte bizonyosan kevesebb pénz jut. Ezért szükséges lenne mielőbb látni és szakmailag megvitatni az elképzelés stratégiai hátterét – mondja az Egyesület elnöke.
A sötét oldal
A szociálpolitikában jártasak azt is hozzáteszik a terv értelmezéséhez, hogy a munkavállaló által fizetett nyugdíj- és egészségügyi járulék, valamint a munkaadók (kormányzati taktikai okokból adónak nevezett) járulékfizetése tartja fent a nyugdíjrendszert és az állami egészségügyet – mondja idézett cikkében Bod Péter Ákos.
Máris más lehet a járulékcsökkentési terv visszhangja, ha feltételezzük, hogy ez negatívan érintené az amúgy is kétséges hazai nyugdíjrendszert, vagy az amúgy is alulfinanszírozott egészségügyet. „Ha a járulékfizetés egy részéről le tudna mondani a kormány, akkor a generális csökkentés helyett jobb lenne, ha a munkaadók a befizetéseikből jobban támogathatnák az öngondoskodást, egészségügyi és önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítást. Olyan országban élünk, ahol az eddigi és mai kiskeresetűekre nem vár elégséges állami nyugdíj, és az egészségügyi ellátás hozzáférhetőségével komoly gondok vannak” – javasolja Bod Péter Ákos.
