A történetmesélés kapcsolatot és elkötelezettséget teremt, bevon és lefegyverez. Megszüntetni a védekező, tagadó és támadó mechanizmusokat és segíti a fontos érzések és gondoltatok előtérbe kerülését. Hogyan építsük fel a felejthetetlen előadást? Győrffy Kinga kommunikációs tréner segít, és bemutat néhány világhírű példát.
A jó történetet azonban jól is kell elmondani ahhoz, hogy a kívánt hatást elérjük. Győrffy Kinga szerint a jól elmesélt történethez három dimenziót kell figyelembe vennünk.
1. Stílus
Egyszerű - a hatásos történetmeséléshez fontos, hogy a stílus maradjon egyszerű – hogy ne érezzük úgy, hogy mellébeszélésről van szó, ami elviszi a figyelmet a lényegről. A túl sok és túl bonyolult történet elidegenítő hatású. Legalább olyan fontos az, amit kihagyunk a történetből, mint amit benne hagyunk.
Élénk – érdemes dinamikus szavakat használni az elmeséléskor, de számítanak a hanglejtés váltások is. Jó trükk a párbeszédesítés a történetben, amivel a formális beszédhelyzetbe (előadás) az élő beszéd könnyedségét tudjuk belecsempészni. Bevált trükk a rövid és hosszú mondatok váltogatása is. A legfontosabb üzeneteket mindig a lehető legrövidebb mondat formájában fogalmazzuk meg. Váltakozhat így a kérdő, felszólító és kijelentő mondatok sora is, ami szintén dinamikát ad a beszédnek.
Emlékezetes – kapaszkodókat kell adnunk az agynak, ami segíti a felidézést. A pontos hely és idő megjelölés a történetben például ilyen eszköz. Nem az a lényeg, hogy a dátumra emlékezzen a közönség, de felkelti a figyelmet, jelzi, hogy valami fontos következik és hitelesíti a történetet. De segíti a megjegyezhetőséget az érzelmileg erős szavak használata is.
A jól elmesélt történet stílusát tehát három pontban foglalja össze a szakértő - nem véletlenül! Az un. hármas lista szintén egy retorikai eszköz. A munkamemória kapacitása épp ennyi, ennyit tud a hosszú távú memóriában tárolni az agy. Másrészt az egység, teljesség és befejezettség érzetét kelti a hallgatóságban..
Fontos eszköz a retorikai késleltetés. Ez esetben a történetben megfordítjuk a sorrendet és valamit, amit az elején mondhatnánk el, a végére hagyunk – például, hogy kiről szól az adott történet. Nem könnyű jól elmondani így egy történetet, de megéri, mert nagyobb hatást fejt ki. Segít fenntartani a figyelmet a történet végéig. Ez tulajdonképpen rejtvényfejtés – információkat adagolunk, segítjük, hogy közelebb jusson lépésről lépésre a hallgatóság a megfejtéshez – ez pedig elégedettséget szül. Nagyon fontos az idő és arányérzék a jó használatához. Nem hat sem akkor ha túl rövid, sem akkor, ha túl hosszú.
A stílushoz kapcsolódóan fontos emlékeztetni magunkat, hogy nem baj, ha valakinek nem tetszik a történetünk! A retorika nem esztétikai műfaj! Nem az a lényeg, hogy tetsszen, hanem az, hogy hasson.
Egy előadásban elmondott történetnek nem feltétlenül kell igaznak lennie, nagyon fontos viszont, hogy hihető legyen. A lényeg, hogy minden elem összhangban legyen egymással, akkor a történet hitelesnek fog hangzani. Fontos figyelni az apró részletekre, amik disszonánssá teszik a képet. Egy kövér ember nem lesz hiteles, ha arról beszél, hogy minden reggel fut. Akkor sem, ha egyébként ez igaz. Fontos, hogy valamivel ezt hitelessé tegye – akár csak azzal, hogy „hiszik vagy nem”.
3. Felkészülés
Fel kell készülni a hallgatóságból. A legszemélyesebb történet is róla, neki és érte kell, hogy az előadásba kerüljön. Figyelni kell rájuk, hogy figyeljenek ránk. Figyelnünk kell rá, hogy a közönség hogy érzi magát.
