A spamszűrőket nem csak felhasználók alkalmazzák. A szolgáltatók is tiltólistára tehetik marketingüzeneteinket. Sorozatunk előző részében kitértünk arra, hogy milyen formai-tartalmi követelményeknek kell megfelelnie a hírlevelünknek, a Direkt és Interaktív Marketing Szövetség E-mail-marketing tagozata által összeállított, hazánkban eddig egyedülálló spam-kisokosának segítségével most bemutatunk néhány technikai szempontot is, hogy elkerülhessük, hogy hírleveinket már a szolgáltató a kukába küldje. Fontos azonban látni, hogy ezt soha nem fogjuk pontosan tudni: a szolgáltatók szabályrendszere nem nyilvános, csak iránymutatások és „best practice”-szek vannak erre vonatkozóan. Ezek egyike sem garantálja, hogy a levelünk nem kerül majd spammappába, de mindegyik elősegíti azt. Minél többet alkalmazunk tehát ezekből, annál nagyobb a valószínűsége, hogy a levelünk ténylegesen az inboxba kerül.
A feladó e-mail cím reputációja
A spamszűrők azt is figyelik, hogy egy adott e-mail címről érkező e-mailek milyen gyakran akadnak fenn a szűrésen, és ha ez a mutató romlik, akkor az erről a címről érkező e-mailek eleve hátrányból indulnak. Ez a kérdés szorosan összefügg több későbbi ponttal is, pl. a címzettek véleményével és a címlista karbantartásával.
A küldő szerver reputációja
A spamszűrők első szempontként azt vizsgálják, hogy a küldő szerver IP címe szerepel-e valamelyik nemzetközi feketelistán, ahol a spamet küldő szervereket gyűjtik. Ha egy címzett bejelentése miatt adott szerver felkerül egy ilyen listára, akkor attól a pillanattól kezdve a levelei automatikusan spamként végzik, függetlenül attól, hogy az összes többi szempontnak megfelelnek-e.
Ha valamelyiken fent lennénk, akkor az adott lista nevére kattintva információkat találunk a listáról, annak fenntartójáról, illetve a levétel menetéről. Ez utóbbi általában automatizált folyamat, a bejelentés után 1-2 órával lekerülhetünk a legtöbbről. Ennek az az oka, hogy a spam-küldők jellemzően ún. zombi-hálózatokat használnak, amiknek a legtöbb esetben nincs is állandó IP címük, ezért a levételükkel sem foglalkoznak.
Ez a probléma exponenciálisan nő a lista méretének növekedésével, ezért több tízezres címlisták esetén célszerű hírlevél-szolgáltatót igénybe venni, aki ezt a problémát megoldja. Ha jó szolgáltatót választunk, akkor a cégnek van külön erőforrása és megfelelő, előre kidolgozott folyamatai a probléma megoldására.
Minél nagyobb a címlistánk és minél több hírlevelet küldünk ki havonta, annál fontosabb, hogy egy nagy szerverparkkal rendelkező, hosszú ideje a piacon levő, megbízható hírlevél-szolgáltatót válasszunk.
A vásárolt illegális listák veszélyei
A küldő szerver reputációjára nézve az egyik legnagyobb veszélyt az ún. spam-trap címek jelentik. Ezeket a szolgáltatók hozzák létre, és teszik ki az internetre, esetleg egy-két nyilvános fórumba is bemásolva azokat. Az illegális címlistákat összeállítók ugyanis jellemzően ilyen helyeket néznek át engedély nélkül begyűjthető címek után kutatva. Ha valaki egy ilyen csapdacímre levelet küld, az gyakorlatilag azonnal feketelistára kerül.
A küldő szerver beállításai
A nagyméretű kampányokat elfogadható hatékonysággal csak erre optimalizált és megfelelően beállított szerverparkkal lehet kiszolgálni. Havi pár ezer e-mailt bármilyen eszközzel kiküldhetünk, néhány tízezret valamilyen saját szerverre telepíthető dobozos megoldással, de ha több mint 100 ezer e-mailt küldünk havonta, akkor már célszerű igénybe venni egy erre szakosodott e-mail marketing technológiát szolgáltató céget (e-mail service provider).
Szürkelista – greylist
A szolgáltatók másik védekezési módja az ún. szürkelista. Ennek lényege, hogy ha hirtelen nagy mennyiségű levél érkezik egy olyan szerver irányából, ahonnan korábban nem volt ekkora forgalom, akkor ideiglenesen korlátozzák az onnan átvett levelek számát – akár másodpercenként egyre csökkentve. A többi levél ilyenkor „átmeneti hiba” üzenetet kap.
Ez azért is fontos, mert ezeket a leveleket bizonyos idő elteltével újra kell küldeni. Mivel a spammerek a válaszüzenetekkel nem foglalkoznak, csak „öntik” a leveleket, ez ellenük hatékony védekezési mód, a rendes küldőket pedig csak átmenetileg akadályozza. A szürkelista ideje szolgáltatónként eltérő, forgalomtól függően 1 órától akár 3-4 napig is terjedhet.
A szervereinket készítsük fel megfelelő háttértárral. Ha a leveleinket napokon keresztül parkolópályára teszik, akkor egy nagyobb lista és e-mail méret esetén gyorsan a szokásos méret sokszorosára növekedhet az ún. levél queue, ami a szerveren a küldésre átvett, de még nem kézbesített leveleket tárolja.
Ez csak egy példa a sok apró buktatóból, amik akár nagymértékben csökkenthetik a hírlevelünk hatékonyságát, különösen akkor, ha nagyobb méretű adatbázissal rendelkezünk. Ezért sorozatunk következő részében az adatbázisok kezeléséhez, karbantartásához adunk gyakorlati tanácsokat!
