A nyár közeledtével a szabadságolások mellett megkezdődik a munkavállalóknak szervezett továbbképzések, szakmai napok időszaka is. Általánosan elfogadott tény, hogy a társaságok életében a sikeres működés egyik alapvető fontosságú feltétele a megfelelő munkatársak kiválasztása, a jó munkahelyi közérzet és környezet biztosítása és fenntartása. Mindemellett szükséges a munkatársak szakmai ismereteinek a szinten tartása – lehetőség szerinti bővítése –, illetőleg felkészítésük a jövőbeni kihívásokra, az elvárásoknak történő megfelelésre.
Szintén általánosan elfogadott, hogy a társaságok időközönként tartanak olyan üzleti, hivatali rendezvényeket, amelyek a munkavégzéssel kapcsolatos meghatározott célokra szerveződnek, és az előbb említett célokat hivatottak biztosítani. Érdemes ugyanakkor azt is megemlíteni, hogy a rendezvényen a szakmai programok mellett minden bizonnyal megvalósulnak nem szakmai, hanem szabadidős programok is (pl. sportprogram, játékos vetélkedők stb.) Ezek a programok ugyanis javítják a munkahelyi hangulatot, és így fokozzák a munkatársak termelékenységét. A jobb hangulathoz hat tippet adunk.
Az ilyen munkahelyi rendezvényeken történő általában ingyenes (vagy kedvezményes) részvétel révén a munkatársak egy sajátos, nem pénzbeli jövedelmet szereznek, juttatásban részesülnek (pl. a rendezvényen történő étel-, italfogyasztás, szórakozási lehetőség, oktatási-képzési szolgáltatás, szállás és utazás stb.). (Bár a legtöbb céges bulin viszonylag szolidan mulatnak a magyarok.) Az egyes juttatások adózásával kapcsolatosan az szja-törvény a rendezvény jellegétől függően különböző rendelkezéseket tartalmaz. A felmerülő költségeknek lehetnek olyan összetevői, amelyek mindenképpen a magánszemély bevételének minősülnek, és fizetendő közterhek társulnak hozzájuk, illetve olyan elemei is, amelyek a magánszemély szempontjából nem számítanak bevételnek, így adózni sem kell utánuk.
bevételnek nem minősülő egyes elemek
biztosan bevételnek minősülő egyes elemek
a rendezvény jellege alapján besorolható egyes elemek
Az olyan költségelemek, amelyek egyértelműen a szervezett szakmai rendezvényhez kötődnek, és a szabadidős programok szempontjából nem bírnak jelentőséggel, nem minősülnek a magánszemély szempontjából bevételnek, így közterhek sem kapcsolódnak hozzájuk. Ilyen elemek lehetnek – a teljesség igénye nélkül – a szakmai programra bérelt termek díja, a használt eszközök (projektor, kivetítő, hangosítás stb.) bérleti díja, az igénybe vett technikus költsége stb.
A munkáltatói rendezvényeken, képzéseken azok jellege, időtartama alapján általában sor kerül a résztvevők megvendégelésére, étel-, ital-, frissítő- és kávéfogyasztás biztosítására. Függetlenül attól, hogy a biztosított étel-, italfogyasztás a szakmai részhez vagy a szabadidős programokhoz kapcsolódik-e, azt mindenképpen a magánszemély bevételének kell tekinteni, és az vagy mint a hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódó étkezés vagy mint a döntő részben vendéglátásra, szabadidőprogramra irányuló rendezvényhez kapcsolódó étkezés egyes meghatározott juttatásnak minősül. A juttatás bruttó összegének 1,19-szerese után a társaságot mint kifizetőt 16 százalékos mértékű személyi jövedelemadó-fizetési kötelezettség, valamint 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás-fizetési kötelezettség terheli. Az étel-italfogyasztás mellett ugyancsak a magánszemély adóköteles bevételének fognak minősülni azok a költségelemek, amelyek egyértelműen nem a szakmai rendezvényhez kötődnek, kizárólag a szabadidős programok miatt merültek fel. Ilyennek minősülnek többek között a szabadidős, szórakozási programok, a különböző sportprogramok, terem- és pályahasználatok stb. A juttatás bruttó összegének 1,19-szerese után a társaságot mint kifizetőt szintén 16 százalékos mértékű személyi jövedelemadó és 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség terheli.
A költségek legnagyobb részét kitevő utazási, illetve szállásköltségek esetében egyértelmű besorolás nem adható. A juttatás minden körülményét gondosan mérlegelve lehet besorolni magát a rendezvényt
vagy hivatali, üzleti utazásnak,
vagy döntő részben vendéglátásra, szabadidőprogramra irányuló rendezvénynek.
Ezzel szemben, amennyiben a rendezvény összes körülményét mérlegelve arra a következtetésre lehet jutni, hogy az inkább szabadidős és nem szakmai programok eltöltésére irányult, akkor a társaságot mint kifizetőt a juttatás bruttó összegének 1,19-szerese után a korábban ismertetett adókötelezettségek terhelik.
A NAV a vizsgálatai során kiemelten kezeli az ilyen rendezvények ellenőrzését, és nyilvánvalóan az a célja, hogy minél több juttatást behúzzon az adókötelezettséggel terhelt körbe, és megállapítsa, hogy a rendezvény csak látszólagosan hivatali, üzleti utazás, valójában döntően szabadidős programok eltöltésére irányult. A legtöbb esetben egzakt igazolást, bizonyítást a jegyzőkönyv nem tartalmaz, csak egy hosszú felsorolást az utazás részleteiről, körülményeiről, majd egy általános megállapítást arra nézve, hogy – a fentieket gondosan mérlegelve – megállapították, hogy az utazás csak látszólagosan hivatali, üzleti utazás. A NAV a következő tényezők mérlegelése alapján minősítheti a utazást látszólagosan hivatali, üzleti utazásnak:
szervezés, reklám, hirdetés,
útvonal, úti cél,
tartózkodási idő,
tényleges szakmai és szabadidőprogram aránya.
A rendezvény besorolása kétségtelenül meghatározza a kapcsolódó előzetesen felszámított általános forgalmi adó levonhatóságát is. Az egyes költségelemek besorolását és adózási következményeit, a rendezvények jellegét célszerű szakmailag jártas adótanácsadóval átnézetni, elkerülendő egy nem várt adóhatósági megállapítást.
