„Dobjuk be a mély vízbe! Találja fel magát! Nekünk nincs időnk betanítani” – hangzik el oly sokszor. Természetesen lehetnek ilyen elvárások, és sok esetben a munkatársak képesek megfelelni ennek. Ugyanakkor furcsán hangzik, amikor utólag kiderül, a közvetlen főnöknek a 3-4 hónap alatt egyszer sem maradt ideje leülni új beosztottjával.
Mit tegyünk, hogy ne veszítsünk el egy jó munkaerőt, ha már egyszer megnyertük? Minél előbb érzi magát otthon nálunk az új kolléga, annál hamarabb tud biztonsággal eredményt is letenni az asztalra. Ezért különösen fontos, hogy segítsük ezt a folyamatot a számára. Vannak vállalkozások, ahol a HR területén létezik erre külön kidolgozott beilleszkedési program, de nagyon sok helyen nincs kialakítva erre semmilyen tudatos tevékenység. Nem kell bonyolult ötleteken törnünk a fejünket ahhoz, hogy célt érjünk – figyelmeztet együttműködő partnerünk, a HR Portál szakértői cikke.
A beilleszkedés során fontos, hogy a munkavállaló birtokba vegye a munkaterületét és az összes munkaeszközét, melyben mindent biztonsággal tud használni. Másrészt nagyon fontos, hogy minden olyan kollégával mielőbb lehetősége legyen kapcsolatba kerülni, akivel csak a munkája kapcsán együtt kell működnie. Ezeken a beszélgetéseken fontos, hogy tisztázzák a kollégák egymás között, mit várnak el egymástól; az új munkatárs hozhat új ötleteket, de előbb érdemes a már bevált, a cégben sikeresen működő tevékenységekről tájékoztatni őt, mielőtt mindent nulláról talál ki, vagy megváltoztat dolgokat. Mindez nem csupán a kollégák közötti jó viszony kialakulását segíti elő, de hamarabb lesz az illetőnek sikerélménye, így egyre többször kap megerősítést arra, hogy jó helyen van.
Szintén fontos terület a beilleszkedés során a vállalati kultúra megismertetése az új kollégával. Ezt semmiképp nem hosszadalmas előadásokban kell elképzelni. Az értekezletek, munkamegbeszélések, vagy a jól időzített csapatépítő programok, csapatkovácsoló események, közös vacsorák mind lehetőséget adnak erre. Célszerű választani úgynevezett „mentort” az új kolléga mellé, aki segít elmagyarázni, mi miért történik, mikor mi a szokás, így nem érzi magát kívülállónak a hétköznapokban.
Ha hozzászoktatjuk a munkatársainkat arra, hogy tartsanak a hibázás lehetőségétől, előbb-utóbb minden apró feladat az ügyvezető asztalán landol. Az önálló döntéshozatal, a felelősségteljes munkavégzés, az új ötletek, fejlesztési javaslatok olyan munkahangulatban bontakoznak ki, ahol a hibákat nem végzetes bűnként tartják nyilván. Mindenki hibázhat. Ami nem mindegy, hogy milyen gyorsan és mennyire jó hozzáállással kezeli az illető a hibát. Természetesen nem arról van szó, hogy elnézőnek kell lennünk a hibák kapcsán. De különösen az első időszakban inkább adjunk nagyobb teret ahhoz, hogy az új kolléga kijavítsa a hibákat és rátaláljon saját megoldásaira. Egy sikerrel záruló hibakezelés nagy mértékben erősíti a kötődést a munkavállaló és a vállalat között.
A béren kívüli juttatások mellett – kimondva/kimondatlanul – nagy vonzerő egy elkötelezett munkatárs számára, ha értékes tudásra tehet szert a szakmáját érintően. A tudás halmozása egy olyan tőke, amire mindig építhet az ember, így semmiképp ne becsüljük le ennek értékét. Ha a kolléga szívesen képzi magát, az egy biztosíték arra, hogy motivált lesz abban, hogy maradjon.
Mindezt a folyamatos karriertervezés alapozza meg. Célok egyeztetése nélkül gyakorlatilag képtelenség összehangolni egy vállalat munkatársi gárdáját. Ez a szervezés alapja! Ha ismerjük az illető személy céljait, akár közép- vagy hosszútávon is, egy neki tetsző jövőképet vázolhatunk fel számára, időről időre. Ha egy számára vonzó karrierutat és jövőt lát maga előtt, nem fog azon gondolkodni, hogy máshol valósítsa meg álmait.
A fentieket természetesen nem csupán az első időszakban érdemes alkalmazni. Ugyanígy nagy figyelmet igényelnek azok a kollégák, akik évek óta eredményeket tesznek le az asztalra, és továbbra is számítunk rájuk.
