Olaszországban átlagosan 170 napot is várhatnak pénzükre a beszállítók – áll az Atradius Hitelbiztosító legfrissebb jelentésében. Míg korábban az európai vállalkozások többsége lelkes volt az akkori tervezet elképzeléseivel kapcsolatban, mostanra csak töredékük vélekedik úgy, hogy az európai kormányok mindent megtesznek a fizetési késedelmek csökkentése érdekében.
Évente mintegy 450 ezer munkahely szűnik meg az Európai Unióban fizetésképtelenségi eljárások miatt, a hitelezők körülbelül évi 24 milliárd eurót írnak le veszteségként és az európai vállalkozások 57 százaléka számolt már be arról, hogy számláit késve egyenlítették ki. Az unió éppen ezen az állapoton kívánt javítani a 2013. március 16-án életbe léptetett 2011/7/EU irányelvvel, amely elvileg maximalizálta a fizetési határidőket. Ennek alapján az állami megrendelőknek, vagy a hatóságoknak 30 napon belül, illetve rendkívüli körülmények esetén 60 napon belül kell fizetniük az általuk megvásárolt árukért és szolgáltatásokért. (Ugyanakkor a vállalkozások nagyobb szabadságot élvezhetnek: nekik 60 napon belül kell kiegyenlíteniük a számláikat, kivéve, ha ettől eltérően állapodnak meg, és ha ez nem súlyosan tisztességtelen a hitelezővel szemben.) (A fizetési késedelmek még mindig a magyar vállalkozások mumusai.)
Az Atradius tapasztalatai szerint fél évvel a hatályba lépés után még nagyon messze van a cél: jelenleg az európai vállalkozások átlagosan 61 napot kénytelenek várni pénzükre állami megrendelés esetén. A csúcsot Olaszország tartja 170 napos átlagos fizetési időtartammal, míg Görögország a második helyen áll 159 nappal, de velük együtt összesen négy olyan tagország is van, ahol az átlag meghaladja a 130 napot. A 27 EU-tagország közül pedig mindössze Észtország és Finnország tudja tartani a 30 napos fizetési határidőt.
„Bár sokszor hallani, hogy vége a válságnak, az adatok tükrében mégis érdemes megválogatni vevőinket, hiszen még a korábban kimondottan pontos fizetőnek számító állami megrendelők is késve egyenlítik ki a számlákat. Különösen igaz ez azokban az országokban, ahol a gazdasági válság elhúzódott, érdemi növekedés pedig még nem indult meg” – mutatott rá Vanek Balázs, a Hitelbiztosító országigazgatója.
Érdemes megjegyezni, hogy a 27 tagállam közül mindössze 9 ország ültette át joggyakorlatába 2013. március 16-ig az irányelvet, a többiek fokozatosan (Magyarország 2013. július 1-én), de Belgium és Németország még mindig nem.
Magyarország 2013. július 1-én adoptálta a 2011/7/EU irányelvet, azonban az új szabályokat már minden 2013. március 16-a után kötött szerződésre alkalmazni kell 2013. július 1-től kezdődően. Az első lényeges módosítás, hogy ha a felek a szerződésben nem rendelkeznek a teljesítési határidőről, akkor a pénztartozást főszabály szerint a számla, illetve a fizetési felszólítás kézhezvételétől számított 30 napon belül kell teljesíteni. Ettől abban az esetben lehet eltérni és maximálisan 60 napban megállapítani, ha azt a szerződés jellege indokolja.
Változott a késedelmi kamat számításának módja is, ugyanis július 1-től kezdődően a kamat számításakor a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat irányadó az adott naptári félév teljes idejére; eddig a késedelmet megelőző naptári félév utolsó napján érvényes jegybanki alapkamat volt az irányadó. A gazdálkodó szervezetek egymás közötti szerződéseinél felszámítható késedelmi kamat a jegybanki alapkamat nyolc százalékponttal növelt értéke, az eddigi héttel szemben.
A késedelmi kamatot kizáró szerződési feltétel semmis, kivéve, ha a kötelezett késedelme esetére kötbér fizetésére köteles. Emellett a módosítás a késve fizetés esetén alkalmazható szankciókat is szigorította: késedelem esetén a jogosult megkaphatja a követelése behajtásával kapcsolatos költségei megtérítését legalább 40 eurónak megfelelő összegben. (A polgári törvénykönyv 2013. július 1-jel hatályos pénzfizetésre vonatkozó szabályozása szigorítja a fizetési határidőket és a késve fizetés esetén alkalmazható szankciókat.)
Vanek Balázs szerint a Ptk. módosítási ugyan jó irányba mutatnak, azonban a gazdálkodó szervezetek részéről nem árt az óvatosság. „Az európai példák jól mutatják, hogy a fizetési határidők törvényben történő rögzítése nem garantálja automatikusan, hogy a partnerek be is tartják ezeket. Valójában még mindig a helyes követeléskezelési gyakorlat biztosítja, hogy az üzletfelek tartsák magukat a megállapodásokhoz” – hívta fel a figyelmet az Atradius Hitelbiztosító országigazgatója
Az óvatosságra minden ok megvan, hiszen az Atradius Fizetési Szokások Barométerének 2013-as kiadása szerint a visegrádi országok közül továbbra is a magyar vállalkozások alkalmazzák leginkább a halasztott fizetés módszerét: a teljes külkereskedelmi és hazai céges értékesítés átlagosan 80,8%-a, illetve 73,6 százaléka utólagos fizetéssel bonyolódik. Mindkét átlag jelentősen a régiós (56,3% belföld és 57,3 százalék export) és nyugat-európai átlag (48,1% belföldi és 41,9% külföldi értékesítés) felett van.
Ugyancsak a felmérés szerint Magyarországon az átlagos fizetési határidő 30,8 napot tett ki, de a magyar válaszadók által kibocsátott belföldi és külföldi számláik teljes értékének átlagban 24,9 százalékát és 17,8 százalékát nem fizették ki az esedékességi határidő lejártakor. A késések átlagos időtartama elérte a 23 napot – mutat rá az Atradius jelentése.
