Előző írásomban összefoglaltam, hogyan előzhető meg, hogy valaki az adósunk maradjon, és milyen lehetőségeink vannak, ha mégsem fizetne. A mai üzleti-gazdasági környezetben velünk is bármikor előfordulhat, hogy valamit nem tudunk határidőre kifizetni. Egy-két ilyen eset általában még nem veszélyezteti cégünk működését, ha azonban fizetési nehézségeink állandósulnak, azokkal mindenképpen foglalkoznunk kell. Nem mindegy, hogyan kezeljük a kialakult helyzetet.

Egy vállalkozás a leggyakrabban az adóhatóságnak, szállítójának, ha rendelkezik hitellel, a banknak tartozhat. Az első, és legfontosabb dolog, hogy tartozás keletkezése esetén ne dugjuk a fejünket a homokba, mondván, hogy a kialakult probléma majd úgyis magától rendeződik. Nem fog. Mind a három esetre áll, hogy jobban járunk, ha időben, előre jelezzük fizetési problémánkat, és nem várjuk meg, hogy felszólítsanak a fizetésre.

Kép:PP archív

1. Adótartozás

Ha adótartozásunk keletkezik, vagy látjuk, hogy adónkat nem fogjuk tudni határidőre befizetni, jelezzük a problémát és kérjünk részletfizetést az adóhatóságtól. Fizetési könnyítés ugyanis csak kérelemre adható, a NAV ilyet nem ajánlhat fel. A másik fontos ok, ha egy adóbevallást beküldtünk, és az abban szereplő összeget nem fizetjük meg határidőre, az egyrészt azonnal adótartozásnak fog minősülni, másrészt a hatóság bármikor leinkasszálhatja a tartozást a bankszámláról (külön díj ellenében…), ami a cég működésében további problémákat okozhat. Abban az esetben, ha az adóhatósággal megállapodtunk fizetési kötelezettségünk átütemezéséről (és amíg azt betartjuk), az nem fog lejárt adótartozásnak minősülni, így kaphatunk nullás adóigazolást.

Fontos tudnunk még, hogy a törvény értelmében nem engedélyezhető részletfizetés minden adónemre. Cégként, vállalkozóként adófizetési könnyítésre irányuló kérelmet kizárólag elektronikus úton, az erre szolgáló nyomtatványon adhatunk be. (Komoly feltételekkel, de időnként gyakorolhat méltányosságot az adóhivatal azokkal szemben, akik adótartozást halmoztak fel.)

2. Szállítói tartozás

Céges pénzügyeink körültekintő kezelése esetén is előfordulhat, hogy valamiért nem tudunk egy, vagy több partnerünknek, szállítónknak határidőre fizetni. (A késve fizetések magas aránya miatt a teljes magyar vállalatközi forgalom negyede szállítói hitel volt tavaly év végén.) Bármikor jöhet egy nem várt kiadás, vagy nekünk is fizethetnek késve. Néhány napos fizetési késedelem a mai gazdasági környezetben sajnos szinte természetesnek számít, ettől függetlenül ha lehet, próbáljuk tartani magunkat az eredeti fizetési határidőhöz.

Ha azt látjuk, hogy a „szokásos” néhány naposnál valószínűleg hosszabb fizetési késedelembe fogunk esni, erről minél előbb tájékoztassuk partnerünket. Minél előbb kérjünk egyeztetésre lehetőséget, ahol állapodjunk meg egy új fizetési ütemezésről. Ez nem minden esetben lesz könnyű (más a helyzet egy már régóta fennálló üzleti kapcsolat esetén, és más egy friss együttműködésnél, ahol nem tudott még megfelelő mélységű bizalom kialakulni a felek között), hiszen a két fél érdekei eltérnek: adósként szeretnénk egy kis levegőhöz jutni, hitelezőként nyilván minél előbb szeretnénk pénzünknek a birtokában lenni. Ilyenkor általában mindkét félnek kicsit engedni kell, tapasztalataink szerint ha az adós valóban jóhiszemű, és csak átmeneti pénzzavarról van szó, akkor szinte minden esetben meg lehet állapodni a tartozás békés rendezéséről. Lényeges, hogy egyrészt csak olyan megállapodásba menjünk bele, amit tényleg be is fogunk tudni tartani, és azt utána tartsuk is be. Értelemszerűen mindkét félnek, a hitelezőnek is jobb a helyzet bírósági, vagy egyéb eljárás nélküli megoldása, azonban az ő türelmével sem élhetünk vissza a végtelenségig. Ha nincs fizetési hajlandóság, főleg az átütemezett fizetés is elmarad, akkor ez a türelem –teljesen jogosan-elég hamar elfogyhat.

Ne feledjük: az elmúlt években megváltozott törvények (közjegyző által kiállítható fizetési meghagyás, nem kell hónapokat várni a bíróság döntésére ,stb.) miatt egy hitelezőnek jóval hamarabb van jogi lehetősége kintlévőségének behajtására, mint korábban, így most már sokkal inkább az ő jóindulatán, együttműködési hajlandóságán múlik, hogy meddig hajlandó várni, mikor teszi meg azokat a bizonyos jogi lépéseket.

3. Banki tartozás

A lakossághoz hasonlóan sok vállalkozás is devizában adósodott el, a forint árfolyamának romlásával ezen vállalkozások törlesztő részletei is megemelkedtek. Ezzel párhuzamosan a piac általános szűkülése, a kereslet visszaesése bevételeik csökkenéséhez vezetett, e két tényező együttes hatása miatt sok cég nem, vagy csak részben tudott/tud eleget tenni törlesztési kötelezettségének. Az első, és legfontosabb itt is az, ha látjuk, bajban leszünk hitelünk törlesztésével, időben jelezzük a bank felé. Minél előbb tudakoljuk meg,  milyen lehetőségeink vannak, és éljünk velük.

Ehhez szükségünk lesz némi határozottságra és talpraesettségre. Nem biztos, hogy az első banki dolgozó fog tudni (akarni) segíteni nekünk. Jó, ha tudjuk, ma már több pénzintézet is kínál –a fizetési problémákkal küzdő magánszemélyekhez hasonlóan- ilyen helyzetbe került cégek számára is megoldásokat. Nagyon lényeges dolog, hogy azt a tényt, hogy átmeneti fizetési nehézségeink támadtak, sohasem telefonon, hanem minden esetben írásban jelentsük be a bank felé. Ha levélben tesszük, minden esetben tértivevényes, ajánlott levelet küldjünk, ha személyesen, akkor az általunk írott bejelentés egyik –eredeti- példányát hivatalosan vetessük át, a másik, nálunk maradó példányra pedig írják rá, hogy a bank által eredetiben átvett példánnyal mindenben megegyező másolat.

Bár a sajtóban, az interneten időről-időre megjelennek hírek bank által azonnal felmondott hitelekről, egyből megindított végrehajtásról, ingatlanárverésről, ezen írások valóságtartalma néha, finoman fogalmazva is kétségbe vonható. Miért mondjuk ezt? Aki egy kicsit is tisztában van a bankok működésével, az tudja, a bank fő célja sosem az általa finanszírozott cég működésének az ellehetetlenítése, a cég által adott esetleges fedezet (ingatlan) megszerzése és kényszerértékesítése a cél. Ez minden esetben a legvégső eszköz a bank kezében. Idáig pedig akkor szoktak eljutni, ha az adós részéről nincs semmiféle együttműködési hajlandóság, illetve részben sem hajlandó, vagy tudja törleszteni tartozását.

A bank célja mindig az, hogy az általa nyújtott hitelt visszakapja. Adott esetben ennek érdekében engedményekre is hajlandó. Az a hozzáállás, hogy semmit nem vagyunk hajlandóak fizetni, természetesen nem opció (ilyennel is találkoztunk már). Hogyan egyezhetünk meg a bankkal ilyenkor?

Tapasztalataink szerint az a vállalkozás, amelyik csak késve, vagy részben tudja törleszteni hitelét, általában másnak is tartozik. Ilyenkor ha tetszik, ha nem, az adóhatóságot kénytelenek vagyunk előre venni, hiszen ha cégünk ellen végrehajtást indítanak, az a bank részéről ok lehet a hitelszerződés azonnali felmondására (és ez nem az ügyintéző jó, vagy rosszindulatának a kérdése). Ezt általában a bank részéről tolerálni szokták. Banki hitelünk esetében általában három megoldás jöhet szóba: ideiglenesen a törlesztés teljes szüneteltetése, átmenetileg a tőketörlesztés felfüggesztése, illetve egy ideig a szerződésben lefektetettnél alacsonyabb összegű törlesztés vállalása. Bármelyik megoldásban is állapodunk meg a bankkal, két dolgot tartsunk szem előtt: igyekezzünk olyat vállalni, amit be is fogunk tudni tartani a későbbiekben, és azt se feledjük, attól, hogy átmenetileg kevesebbet fizetünk, tartozásunk nem lesz kevesebb. Az átütemezett tartozást később ki kell fizessük, ha csak nincs lehetőség a hitel futamidejének a meghosszabbítására.

Bármilyen megállapodás is szülessen, szinte biztos, hogy ki kell egészíteni, vagy módosítani kell a hitelszerződést, aminek szintén van némi költsége. Ezzel együtt még így is jobban járunk, ha némi plusz kiadás árán is, de „rendezve sorainkat” hitelünket végül rendezzük.

Vuray György a Vállalkozás Okosan portál munkatársa