Kinnlevőségek behajtása érdekében általában első helyen a vállalat pénzügyi osztálya szólítja fel a tartozót a tartozás rendezésére, azonban ez a legtöbb esetben sajnos eredménytelen.

Hogyan tovább?

Két lehetőség adódik a jogi utak közül. Az egyik a fizetési meghagyásos (FMH) eljárás, ami közjegyzői hatáskörbe tartozó pénzkövetelések behajtására szolgáló egyszerűsített polgári nemperes eljárás, illetéke a követelés 3 százaléka (minimum 5000 maximum 250 000 forint). Indítható természetes és jogi személy ellen. Vállalkozások az eljárást kizárólag elektronikus formában kezdeményezhetik a Magyar Országos Közjegyzői Kamara (MOKK) rendszerén keresztül. Egymillió forintos pénzkövetelés alatt csak FMH indítható. Ha az adós ellentmond, az eljárás polgári perré alakul, bíróságra kerül, ami hosszadalmas, évekig tartó procedúra.

A másik sokkal izgalmasabb – és ha a feltételei fennállnak, célravezetőbb – út: a felszámolási eljárás. A gazdasági szereplők előszeretettel alkalmazzák ezt az utat, mert arra nézve, aki tartozik, rendkívül nagy fenyegetettséget jelent. A bíróság ugyanis ennek az eljárásnak a keretében nem vizsgálja sem a háttérkörülményeket, sem az adott cég pénzügyi helyzetét, még csak igazságot sem tesz a felek között. Ha a törvényi feltételei fennállnak, elrendeli az adós cég felszámolását, amely döntés ellen felülvizsgálatnak sincs helye. Ezért a legtöbb esetben, ha kicsit is fennáll a felszámolás elrendelésének a kockázata, az adós inkább az azonnali fizetés mellett határoz. Ráadásul az eljárás illetéke fix, nem függ a tartozás összegétől, minden esetben 80 ezer forint.

Hogyan néz ki a gyakorlatban a felszámolási eljárás?

Ebben az esetben a hitelező, akinek tartoznak, kérelmezi a bíróságtól, hogy állapítsa meg a neki tartozó adós cég fizetésképtelenségét, és rendelje el felszámolását.

A fizetésképtelenség megállapításának szigorú törvényi feltételei vannak. Ha ezeknek megfelel a helyzetünk, akkor van értelme ilyen eljárásba kezdeni. Ezek a feltételek, hogy a felek között szerződéses viszony legyen, a tartozás 20 napon túli legyen, és az adós a tartozását ne vitassa, vagy ismerje el. Szintén feltétel, hogy a 20 napon túl az adóst a hitelező igazolható módon írásban – például tértivevényes postai levélben – szólítsa fel a teljesítésre. A felszólítás tartalma is meghatározott: meg kell jelölni a tartozás összegét, alapját, a teljesítés végső határidejét, amelyen túl a hitelező kezdeményezi az adós felszámolását vagy egyéb jogi útra tereli az eseményeket.

Ha tehát tartoznak nekünk, mindenképpen érdemes figyelni ezekre a határidőkre, felszólításokra, azok tartalmára, mert ezek adják később egy sikeres felszámolási eljárás alapját. Az eljárás során kötelező a jogi képviselet. És még egy kitétel: a tartozás összege meg kell hogy haladja a 200 ezer forintot.

És ha mi vagyunk az adós?

Ha ellenünk kezdeményeznek hasonló eljárást, az bizony határozottan „Damoklész kardja” a fejünk felett. Előfordulhat, hogy vitatható a tartozásunk, esetleg joggal nem fizettünk ki egy adott számlát, de elmulasztottuk azt érdemben vitatni, bármit is reagálni rá. Sajnos, a bíróság ebben az esetben nem vizsgálja ezeket a körülményeket, csupán a jogszabálynak való megfelelést. Még az elkésett vitatást sem engedi a jogszabály figyelembe venni, tehát igen szigorú a szabályozás e tekintetben. Ami vigasztaló, hogy még ha a végén fizetünk is, elkerülendő a felszámoltatást, az igazunkat polgári perben érvényesíthetjük, a kifizetett összeget visszaperelhetjük.

Hogy megelőzzük az ilyen meglehetősen fenyegetett helyzetet, minden olyan hozzánk beérkező számlát, amellyel valamilyen oknál fogva nem értünk egyet – akár annak összegével, akár jogalapjával –, minél rövidebb időn belül írásban vitassunk. Semmiképp se sikkadjon el, ne legyintsünk rá, hogy majd megbeszéljük, majd utánanézünk, mert könnyen egy felszámolási eljárás kellős közepén találhatjuk magunkat.

Dr. Gáll Bernadett ügyvéd