Azon ágazatokban, ahol a munkavállalók egy része munkáját szokásosan a munkáltató székhelyén, vagy telephelyén kívül végzi, jelentős költségnövekedést is eredményezhetett a személyi jövedelemadóról szóló törvény kiküldetés definíciójának idén augusztus 1-jei módosítása. A napokban beterjesztett törvénymódosítás ezt a problémát kívánja rendezni, kérdés, hogy hatékonyan teszi-e ezt? Vizer József, az RSM Hungary szakértőjének segítségével keressük a választ erre a kérdésre!
A korábbi Munka Törvénykönyvével ellentétben a jelenlegi Munka Törvénykönyve már nem nevesíti a kiküldetés fogalmát. Azt a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás keretei között szabályozza, annak ellenére, hogy más jogszabályok továbbra is jogokat és kötelezettségeket írnak elő a kiküldetés kapcsán. Ilyen kötelezettség például, hogy a hat órát elérő belföldi hivatalos kiküldetésben lévő munkavállalónak többletköltségei fedezetére a kiküldetés tartamára napidíjnak nevezett költségtérítés jár, feltéve, hogy a munkavállaló élelmezését a kiküldetés helyszínén a munkáltató nem biztosítja. A napidíj számlával, egyszerűsített számlával igazolt összegként, vagy költségátalányként - legalább napi ötszáz forint, de hat órát meghaladó kiküldetés esetén a belföldi közúti árufuvarozásban és személyszállításban gépkocsivezetőként és árukísérőként foglalkoztatott magánszemélyek esetében napi háromezer forint - teljesíthető. Lévén hogy a Munka Törvényköve azt nem definiálja, a napidíj szempontjából a személyi jövedelemadóról szóló törvény kiküldetés fogalmát kell alapul venni.
Több ágazatban is jellemző, hogy a munkavállalók kisebb-nagyobb hányadánál a munkaszerződés szerinti munkavégzés helyeként nem a munkáltató székhelye, vagy valamelyik telephelye, hanem egy meghatározott földrajzi terület, megye, régió, esetleg Magyarország területe kerül megjelölésre. Ilyen jellemzően az ügynökök, területi képviselők, területi vezetők, a kiszálló szervizelők és szerelők, vagy a sofőrök esetében szokott előfordulni. A személyi jövedelemadó törvény 2016. augusztus 1-je előtti előírásai alapján ezen munkavállalók szokásos tevékenysége nem minősült kiküldetésnek, hiszen ahhoz arra volt szükség, hogy a munkáltató a munkaszerződésben rögzített munkahelytől eltérő helyen történő munkavégzést rendeljen el.
A személyi jövedelemadó törvény szempontjából a belföldi kiküldetés minősítésénél 2016. augusztus 1-jétől már nincs jelentősége a hivatali, üzleti utazást teljesítő munkavállaló munkaszerződésben megjelölt munkahelyének és annak sem, ha azt a szerződésben nem rögzítették. Egyedüli feltétel, hogy a magánszemély jövedelmének megszerzése és a munkáltató tevékenységével összefüggő feladat ellátása érdekében szükséges utazást rendeljen el a munkáltató. A módosítás alapján így tehát, az olyan munkakörökben, amelyekben a munkavállalók rendszeresen a lakóhelyükről indulva keresik fel munkavégzés céljából az üzleti partnereket, az első partnerhez történő utazás is – mint hivatali, üzleti utazás – kiküldetésnek minősül, mely értelmezést az állami adóhatóság ki is mondta a honlapján közzétett hivatalos állásfoglalásában.
Fontos kiemelni azonban, hogy továbbra sem minősíthető a személyi jövedelemadó szempontjából kiküldetésnek önmagában a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló kormányrendelet szerinti munkába járás, valamint a lakóhelyről, tartózkodási helyről a munkáltató székhelyére, telephelyére történő bejárás, illetve oda- és visszautazás. Ezen kívül az olyan utazás sem minősül kiküldetésnek, amelyre vonatkozó dokumentumok és körülmények (szervezés, reklám, hirdetés, útvonal, úti cél, tartózkodási idő, a tényleges szakmai és szabadidőprogram aránya stb.) valós tartalma alapján akár közvetve is megállapítható, hogy az utazás csak látszólagosan hivatali, üzleti.
A mindennap üzleti ügyben utazó munkavállalók kezelése problémás
A fenti jogértelmezés okán így viszont előfordulhat, hogy az a munkavállaló, akinek az a munkája, hogy napi 8 órában üzleti partnereket keressen fel és a munkaszerződésében munkavégzés helyeként Magyarország területe szerepel, az minden munkanapján kiküldetésben van. Ebbe a körbe tartoznak például a nagykereskedelemmel foglalkozó munkáltató meglévő és lehetséges vevőinek kiskereskedelmi üzleteihez, a munkáltató megrendelőinek javításra, karbantartásra szoruló berendezéseikkel érintett ingatlanjaihoz utazó dolgozók, akiknek a munkavégzés ezen speciális módjára tekintettel, a megállapított munkabéren felül napidíj is jár.
Rengeteg kérdést vetett fel ezen új rendelkezés, hiszen így a fenti jellegű munkakörökben munkavállalókat foglalkoztató társaságok számára ez akár jelentős többletadminisztrációs kötelezettséget (kiküldetési rendelvény kiállítása) és költséget (akár havi 10-11 ezer forint összegű napidíj) jelenthet.
Mindezen ellentmondásokat és problémákat a Nemzetgazdasági Miniszter által benyújtott törvénymódosítási javaslat kívánja orvosolni, a személyi jövedelemadóról szóló törvény hivatali, üzleti utazás és kiküldetés fogalmának felülvizsgált szövegével. A módosítás értelmében a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás keretében a munkaszerződéstől eltérő helyen történő munkavégzés nevesítetten kiküldetésnek fog minősülni a törvénymódosítás hatálybalépésének napjától.
Megítélésem szerint a törvénymódosítás nem rendezi megnyugtatóan az augusztus 1-jétől fennálló problémát annak ellenére, hogy az új definíciókat 2016. augusztus 1-jére visszamenőleges hatállyal kell alkalmazni. Az új fogalom-meghatározások azonban nem kizárják a hivatali, üzleti utazás és a kiküldetés alól a munkaszerződésben rögzített munkavégzési helyen történő feladat ellátása érdekében szükséges utazásokat, hanem annak ellentétét (a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás keretében a munkaszerződéstől eltérő helyen történő munkavégzést) különösen a hivatali, üzleti utazást a kiküldetés körébe tartozó esetként nevesítik. Remélhetően a törvénymódosítási javaslat zárószavazása előtt még pontosításra kerülnek ezen definíciók, hogy megoldásra kerüljön számos ágazat dilemmája arról, hogy munkavállalói feladatuk jellegéből kifolyólag folyamatosan kiküldetésben állnak-e 2016. augusztus 1-jétől és így esetükben folyamatosan kiküldetési rendelvényt kell-e vezetni és napidíjat kell-e fizetni, vagy sem.
