Az alábbi példák közül egyeseket sosem lenne szabad kiejteni a szánkon, más mondatok, szófordulatok, amik bizonyos szituációkban működnek, de az esetek többségében nem, tehát érdemes csínján bánni velük. Ha Önnek már így is van néhány dolog a rovásán, ajánlatos vigyázni a reputációjára és óvatosnak lenni azzal, mi csúszik ki a száján.
"Nem az én hibám volt, nem csináltam semmi rosszat"
Ha hibát követtünk el, legalább ismerjük be! Ne próbáljunk ócska kibúvókat találni. Az ál-indokok és alibik legtöbbször sántítanak, és hiába tagadjuk folyamatosan, ha elrontottunk valamit, előbb-utóbb utolérnek a tévedéseink. De a folyamatos tagadás és másokra mutogatás egyébként sem jó szokás - még akkor sem, ha azt hisszük, hogy olyan jól csináljuk, hogy nem ég majd a körmünkre a hiba. Egyrészt biztosan kinyírjuk magunkat vele a munkahelyi csapatból, és páriának lenni nehéz kenyér. Másrészt a főnökök is az elszámoltatható, kompetens és felelősségteljes embereket szeretik, akik inkább a megoldásra törekednek a hárítás helyett. Ezzel a mondattal egészen mást sugallunk magunkról.
A védekezés akkor sem jó megoldás, ha éppen letolják az embert egy hibáért. A főnök nem szereti, ha defenzív üzemmódba kapcsol az alkalmazott. Ez ugyanis amatőrnek láttatja az embert. Ha viszont hajlandók vagyunk hallgatni a pozitív kritikára, több esélyünk van arra, hogy javítsuk teljesítményünket.
"Rossz érzésem van emiatt"
Ha mindig a rossz dolgokra fókuszálunk, arra hívjuk fel a figyelmet, idővel kellemetlen tényezővé válunk, aki mindig kételkedik, gyanúperrel él, aggódik. Az ilyen munkaerő nem tud teljes bedobással tolni a projekteket. Az állandó panaszkodásunk és nyavalygásunk a kollégáknak is az agyára fog menni. Ha pedig leépítésre kerül a sor, a főnök nagy késztetést fog érezni rá, hogy éppen a nyavalygó alkalmazottat rúgja ki.
Persze ez nem azt jelenti, hogy ne szóljunk, ha valami gondunk van, vagy nem értünk egyet valamivel. De ez esetben is a pozitív megközelítés az, ami hasznosabb: álljunk elő építő jellegű javaslattal, lehetséges megoldással ahelyett, hogy csak a kétségeinket hangoztatnánk.
Még rosszabb, "hülye ötletnek" vagy "baromságnak" titulálni bármilyen megoldást. Szép dolog az őszinteség, de a nyers megfogalmazás már nem nyerő. Ha még csak igazunk sem lesz és az elfogadott ötlet később szép summákat a cégnek, akár hosszabb távon is gondot okozhatunk magunknak, ha így beszéltünk róla. De egyébként sem éri meg egy kolléga javaslatát ilyen szavakkal leütni, rossz vért szül.
"Majd megcsinálom később"
Mindenkinek a munkájában vannak "nemszeretem" feladatok, amiket a végtelenségig halogat. De ha így teszünk, valójában csak nagyobb stresszt okozunk magunknak, hiszen a fejünkből nem tudjuk kizárni, hogy ezt is meg kell csinálnunk. Ha közeledik a határidő, a stressz csak még nagyobb lesz. Ráadásul a halogatással a kollégáink munkáját is hátráltathatjuk (ha nem vagyunk kész valamivel, amit át kéne adnunk), ami kifejezetten amatőr hozzáállás. Ha beüt egy gikszer, minket vesznek majd elő, amiért nem csináltuk meg időben, amit elvártak tőlünk.
A főnököknek feláll a hátán a szőr ettől a mondattól, érthető módon. Hiszen azt modnjuk vele, hogy nem vagyunk készek mindent megtenni a cég sikeréért. Csak ledaráljuk a megszokott feladatainkat, aztán nem érdekel, hogy hogyan mennek a dolgok. Ha alkalmazottként dolgozunk, el kell fogadnunk, hogy a munkakör némiképp változó lehet. Különösen nem manapság, amikor a dinamikus vállalatok tudnak csak talpon maradni a gyorsan változó piaci környezetben. Az ilyen cégeknél együttműködnek a különféle teamek és előfordulhat, hogy egy kicsit más feladat is hozzánk kerül, mint amivel kezdtünk. Egy motivált dolgozó esetében ezzel nem is lesz semmi gond egy bizonyos határon belül. Tehát ha plusz félórányi feladat miatt is úgy érezzük, legjobb lesz elhárítani, ideje magunkba néznünk...
A sokoldalúság amúgy is életbiztosítás. Minél több képességre tesz szert az ember, annál nélkülözhetetlenebbé válik. Vagyis ha hajlandóak vagyunk még valamit megtanulni, csökken az esélye, hogy lapátra kerülünk.
"Nincs kérdésem"
Ez egy kifejezetten rossz végszó egy új projekt ismertetése vagy egy heti értekezlet végén. A főnök számára az mutatja, hogy vagy nem értettük meg amiről szó volt, vagy egyáltalán nem is érdekel az egész és oda sem figyeltünk.
"Unatkozom"
Ha unatkozunk a munkahelyen, az vagy azt jelenti, hogy nincs elég munkánk, tehát a semmittevésért fizetnek, vagy azt, hogy fikarcnyit sem érdekel az, amit csinálnunk kell. Akárhogy is legyen, ez a panasz az iroda falain kívülre való. Barátnak, családtagnak, partnernek gyónjuk meg, ne a főnök vagy a kollégák füle hallatára. És gondolkozzunk el azon, hogy ideje lenne más munka után nézni.
"Bocsánat, késtem. Ismét."
Ha a késésünk miatt mások várnak ránk - például egy meetingen - azzal azt az üzenetet küldjük nekik, hogy nem tartjuk sokra az idejüket, és ezzel őket. Ezek szerint ugyanis mindig van valami ami fontosabb annál, mint, hogy a megbeszélt időben velük találkozzunk, vagy elvégezzük a munkát, amire szükségük lenne vagy várnak rá.Ha egyszerűen csak "lespórolunk" egy kis időt minden nap a kötelező munkaidőből, akkor pedig, bármi is áll mögötte, a lógós címkét fogjuk megkapni. A folyamatos késés hamarosan bizalmatlanságot szül, a kollégák és a főnök megbízhatatlan emberként fog tekintetni ránk.
"Az lehetetlen"
Tudjuk mit tart erről a szólás: nincs lehetetlen, csak tehetetlen. A főnök is ezt fogja gondolni, amikor meghallja. Ha kételyeink vannak, ha úgy érezzük, valami kivitelezhetetlen, akkor fogalmazzuk meg pontosan, mi és miért tűnik lehetetlennek. Az sem árt, ha akár hangosan elgondolkodunk, mit lehetne tenni, változtatni, hogy a kitűzött feladat, cél elérhető legyen. Mint ahogy a tudósok játszanak úgynevezett "gondolatkísérleteket". Az ilyen általános legyintés amúgy sem segít senkinek. A pozitív, eredmény-centrikus elgondolkodás viszont igen, amibe beleférhet a kételyek taglalása.
