Robotizációt szeretünk emlegetni, de valójában automatizációról van szó, ami magában foglalja a robotikán túl a mesterséges intelligenciát és a gépi tanulást is. A robot az izmot, míg a kognitív funkciókat is ellátó szoftver az emberi agyat váltja ki.
Már elkezdődött
A munkakörök különféle feladatokból állnak, és bár nehezünkre esik felismerni, már a mai munkavégzésünk is jócskán automatizált a tíz, húsz vagy harminc évvel ezelőtti módszerekhez képest. Természetesnek vesszük, hogy a szöveges fájljainkban szavakra tudunk rákeresni, hogy nem a banki ügyintézőknél, hanem ATM-automatákból vesszük fel a pénzt, a nagy utasszállító gépek „robotpilóta” üzemmódban repülnek, és a 4-es metrót sem ember vezeti.
Az Oxfordi Egyetem 2013-as tanulmánya a könyvelőket és a könyvvizsgálókat is az automatizáció által érintett állások közé sorolta. Munkájuk 86 százaléka megoldható a jelenlegi technológiákkal – állította a McKinsey 2016-ban megjelent elemzése. A japán Fukoku Life Insurance Co. a dokumentumok feldolgozását is az IBM technológiájára bízta, ha pedig egy ügyvédi irodában az új kereset miatt régi szerződéseket kell átbogarászni, a gépi intelligencia tökéletesen abszolválja a feladatot. A JPMorgan például olyan szoftvert használ, ami másodpercek alatt végez el annyi munkát, mint ami az embereknek 360 ezer órába telne. A Wall Street-i tőzsdén egykor alkuszok nyüzsögtek, ma gépek kereskednek algoritmusok által vezérelve. Becslések szerint 2000 óta a pénzügyi szektor állásainak egyharmadát építették le New Yorkban.
A Tesla is nagyjából egy automatizált jövőre épít, ahol az embernek vajmi kevés dolga van az általa használt gépekkel. Az Entrepreneur magazin már arról osztogat gyakorlati tanácsokat startup cégek alapítóinak, hogyan automatizáljanak a korai fázisban.
Munkaerő-felszabadítás?
A gépi tanulás startupja, az amerikai Kensho olyan algoritmust fejlesztett, amely kiszemezgeti a lényeget bármilyen szövegből, sőt fogalmazni is tud. Az amerikai Munkaerő Statisztikai Hivatal havi jelentésén, ami ritkán rövidebb 140–200 oldalnál, két perc alatt rágja át magát, és veti össze 13 másik forrással. Kontextusba helyezi az adatokat, majd elemzést ír, önállóan. A statisztikákat reggel 8.30-kor szokta közzétenni a statisztikai hivatal, a Kensho 8.35-kor már küldi ügyfeleinek az összefoglalót. A Wall Street-i brókerek pedig hüledeznek, és gratulálnak.
Néhány év múlva már senki sem fog hosszú anyagokat olvasni (már ma is kevesen teszik), inkább algoritmusok segítségével kiveszik a lényeget. Akár a vezérigazgatók is gépekre bízhatják kötelező tevékenységeik 20 százalékát – állítja a McKinsey jelentése. Az algoritmusokat felfoghatjuk úgy is, hogy azok felszabadítanak bennünket az unalmas rutinfeladatok terhe alól, így a munkánk szofisztikált, magas hozzáadott értéket termelő szegmenseire – elemzésekre, következtetések levonására, stratégiára, döntéshozatalra – koncentrálhatunk. Már akinek van ilyen!
Elbocsátási hullámok
A nehézségekkel küszködő Commerzbank, Németország második legnagyobb pénzintézete 2016 szeptemberében bejelentette, hogy öt év alatt 9600 alkalmazottjától, állománya közel 20 százalékától válik meg. A leépítéseket a digitalizációval és az automatizációval indokolta. A következő években még számos hasonló bejelentésre számíthatunk. A davosi Világgazdasági Fórum tavaly azt jósolta, hogy 2020-ra 15 fejlett országban ötmillió állás szűnik meg az automatizáció miatt. Klaus Schwab, a fórum alapító-elnöke vezérigazgatókkal folytatott beszélgetései alapján megállapította: az innováció sebességét és a jelenlegi status quót felborító hatásának dinamizmusát nehéz előre látni. Ezek az erők állandó meglepetések forrásai még a legjobb kapcsolatokkal rendelkező és legjobban informált vezetők számára is – mutatott rá Schwab. Jóslatokban nincs hiány.
- 1850–1910 gőzgép 0,3%
- 1995–2005 IT 0,6%
- 1993–2007 korai robotika 0,4%
- 2015–2065 robotika, mesterséges intelligencia 0,8–1,4%
A PricewaterhouseCoopers 2017 márciusi elemzése szerint a következő 15 évben az amerikai állások 38 százaléka szűnhet meg az automatizálás miatt, míg Németországban 35 százalékot, Angliában 30 százalékot, Japánban 21 százalékot válhat ki a mesterséges intelligencia és a robotika. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) kalkulációja szerint a robotok üzembe helyezése miatt Kambodzsa, Indonézia, a Fülöp-szigetek, Thaiföld és Vietnám gyáraiban 137 millió munkás vesztheti el a munkáját, vagyis ezen országok teljes munkaerejének 56 százaléka válik állástalanná. Leginkább a textiliparban és a ruhagyártásban dolgozók a veszélyeztetettek. A telemarketing, az ügyfélszolgálat, a gyorséttermi szolgáltatások, a drónokkal való kézbesítés terén az emberek már nem tudják felvenni a versenyt a robotokkal. Itt a gépek emberfeletti képességekkel bírnak.
Az automatizáció védelmezői azt hangoztatják, hogy a javuló termelékenység miatt a cégeknek több anyagi forrása lesz az expanzióra, tehát új embereket fognak felvenni. Ez azonban közel sem biztos. 1976 és 2015 között az USA-ban hatmillió állás szűnt meg a gépesítés miatt, de létezik olyan becslés is, amely ötmillió gyáripari állás megszűntét emlegeti 2000 óta. A Ball University elemzése azt állítja, hogy az elbocsátások 88 százaléka mögött a termelékenység javulása áll, ami a robotoknak köszönhető. Az amerikai National Bureau of Economic Research elemzése kimondta: az 1990 és 2007 között üzembe helyezett robotok mindegyike átlagosan 6,2 ember elbocsátását okozta Amerikában.
2011 februárjában, fél évvel a halála előtt egy vacsorán Steve Jobs az Apple ázsiai outsourcingjával kapcsolatban azt mondta Barack Obama akkori amerikai elnöknek: „Azok az állások már nem jönnek vissza, bármilyen foglalkoztatás-bővítési tervvel álljon is elő a Fehér Ház.” Donald Trump kampányának fő eleme a munkahelyteremtés ígérete volt. A „Buy American, Hire American” szlogenje is ezt sulykolta. Az amerikai vállalatokat arra ösztönzi, hozzák vissza a harmadik világba kihelyezett gyártásukat. A légkondicionáló készülékeket gyártó Carrier vezérigazgatója a gyártás Mexikóba helyezése kapcsán azt mondta: ha maradnak is Indiana államban, az összeszerelést robotkarok fogják végezni. A többi nagyvállalat is legfeljebb ilyen módon hozná vissza a gyártást Amerikába. Ez pedig egyáltalán nem az a foglalkoztatásnövelő üzlet, amire a Fehér Ház gondolt. A Trump-adminisztráció teljes tudatlanságát demonstrálta, amikor Steven Mnuchin pénzügyminiszter az Axios portál egyik rendezvényén azt mondta: az automatizáció még a radarunkon sincs rajta, az legalább 50–100, esetleg még több évnyire van.
Vajon megállítható ez a folyamat? A McKinsey kalkulációja szerint az automatizáció költségeinél legalább háromszor, de legfeljebb tízszer nagyobbak a learatható anyagi előnyök. Márpedig ha egy technológia vagy egy üzleti modell növeli a profitot, azt aligha lehet kiszorítani a piacról. Vannak, akik máshogy gondolják. A Sydney Morning Herald gazdasági rovatának a vezetője azzal érvelt, hogy ha túl sok ember állásába kerül az automatizáció, a kormányok közbelépnek, és előírják a globális vállalatoknak a humán erő foglalkoztatását. Ahogy ma előírás a munkavállalókkal való tisztességes bánásmód, a minimálbér, a fizetett szabadság. Bill Gates szerint meg kellene adóztatni azokat a cégeket, amelyek robotokat alkalmaznak, s ezért embereket bocsátanak el. Ulrich Spiesshofer, a német robotgyártó ABB Group első embere erre így reagált: a robotika megadóztatása olyan lenne, mintha a szoftver után kéne adót fizetni. Nem az eszközt kell adóztatni, hanem az eredményt, mondta. Vagyis azt, ha kimutatható, hogy az automatizáció miatt bocsátottak el valakit.
Csakhogy a bizonyítás is problematikus. Steve Cousins, az autonóm robotokat gyártó Savioke vezérigazgatója szerint „innovációs bírság” lenne a robotadó. Szerinte lehetetlen bizonyítani az összefüggést egy szoftver vagy robot üzembe helyezése és egy-egy ember elbocsátása között, mert a cégek állandóan kirúgnak valakit, és felvesznek másokat. Arról nem beszélve, hogy a vállalkozások mindent megtennének, hogy ne legyen bizonyítható az automatizáció és az elbocsátás összefüggése, ha az adófizetést von maga után. A robotok felügyeletéhez és a szervizeléshez viszont új munkatársra lesz szükség.
Német javaslatra a robotadó napirendre került az Európai Parlamentben, de a képviselők 2016 februárjában, 396:123 arányban (85 tartózkodással) leszavazták a javaslatot. Az Európai Bizottság megteheti, hogy nem ért egyet a parlament véleményével, ebben az esetben indokolnia kell a döntését. A parlament egyúttal az automatizált eszközöket üzemeltetők büntetőjogi felelősségének szabályozására tett javaslatot is elutasította. Pedig ez előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz, ahogyan egyre több önvezető autó gurul majd az utakon.
