Amennyiben a személygépkocsik bérbevételére (nem zárt végű pénzügyi lízingnek minősülő lízingdíjára) 50 százaléknál magasabb arányú üzleti célú használatot tud igazolni az adózó, akkor a korábban hatályos szabályoknak megfelelően, lehetséges ennél magasabb, akár 100 százalékos áfalevonást is elérni. Ehhez azonban megfelelő nyilvántartással kell rendelkezni - hívta fel a figyelmet Vizer József az RSM Hungary adóigazgatója legfrissebb blogbejegyzésében.
Nézzük, milyen alapvető esetek fordulhatnak elő a cégautók használata során.
1. A személygépkocsit egyáltalán nem használják üzleti utakhoz, hanem csak magánhasználat valósul meg.
Ebben az esetben az Áfa-törvény általános, levonási jogra vonatkozó szabályainak megfelelően egyáltalán nem illeti meg adólevonási jog az adóalanyt (az 50 százalékos diktált levonási hányad sem).
2. A személygépkocsit csak a gazdasági tevékenységéhez használja az adóalany, és erről nyilvántartást is vezet.
Amennyiben a bérelt személygépkocsi futásához kapcsolódóan az adóalany rendelkezik megfelelő nyilvántartással, pl. tételes útnyilvántartás vagy gps-es nyomkövető rendszer alkalmazásával, a bérleti- vagy lízingdíj áfája teljes egészében levonható.
3. Az adóalany mind magán-, mind üzleti utakhoz használja a gépkocsit.
A bérelt személygépkocsira vonatkozóan az adózó döntése szerint kétféleképpen járhat el. Alkalmazhatja:
- a) az 50 százalékos diktált levonási hányadot, és ebben az esetben csak azt kell igazolni, hogy legalább minimális mértékű üzleti használat megtörtént, vagy
- b) a tényleges levonási hányadot, amelyet a 2. pontban írtak szerinti útnyilvántartással alá kell támasztania.
4. Bérelt személygépkocsi magáncélú használatának megtérítése.
Speciális esetként felmerül annak a kérdése is, hogy hogyan kell eljárni akkor, ha van magáncélú
Fontos megjegyezni, hogy mivel a személygépkocsi bérlője és az a személy, akinek a magáncélú használatot engedik, általában nem független felek, és a használónak jellemzően nincs áfalevonási joga, ezért a kiszámlázandó áfa alapja a szolgáltatás szokásos piaci ára kell, hogy legyen, nem pedig a megtérített ellenérték, ami általában alacsonyabb a piaci árnál.
A 2018-ig érvényes szabályok szerint a magáncélú használat megtéríttetése esetén a gépkocsi bérbevevője teljes áfalevonási jogot gyakorolhatott a bérleti díjra, azonban a magáncélú használat után a szolgáltatás szokásos piaci árát fizetendő áfaként kellett kiszámláznia, és fizetendő áfaként beállítania a bevallásába. Tekintet nélkül arra, hogy ténylegesen mekkora ellenértéket fizetett meg részére a személygépkocsi használója.
2019-től azonban egy olyan új szabály is bekerült az Áfa-törvénybe, amely szerint nem
A már említett NAV-tájékoztató értelmében, ha nincs útnyilvántartás, akkor a megtérített vagy megtérítendő ellenértéknek kell elérnie a bérleti díj 50 százalékát, nem pedig az adóalany által kiszámlázott összegnek.
Egy konkrét példával szemléltetve: 2018 végéig csak a magáncélú használat valamilyen mértékű megtéríttetése volt az áfalevonási jog feltétele, ha nem volt tételes útnyilvántartás. Például ha a cég által nyújtott szolgáltatás értéke 100 000 forint volt, de csak 30 000 forintot téríttetett meg a munkavállalóval, akkor áfaalapként a 100 000 forintot kellett figyelembe venni, és az után kellett az áfát megfizetni. 2019 január 1-től viszont, ha nincs tételes útnyilvántartás, akkor csak úgy lehet teljes az áfalevonási jog, ha a munkáltató ténylegesen meg is kapja az igénybe vett szolgáltatás ellenértékének legalább a felét, azaz az 50 000 forintot.
Éppen ezért a korábbiakhoz képest nehezebb helyzetbe kerülhetnek az adóalanyok az áfalevonás terén, ha nincs útnyilvántartás, de a magáncélú használat megtéríttetésével kívánják az adólevonási jogot biztosítani. Látható, hogy adott helyzetekre szabott, gondos tervezést igényel a cégautók bérleti vagy lízingdíjához kapcsolódó áfalevonása, illetve érdemes figyelni, hogy a NAV pontosítja-e a jövőben a korábban kiadott tájékoztatót.
