Állás vagy vállalkozás – melyik kinek való?

Az „állás vagy vállalkozás” dilemma napjainkban sem kevésbé aktuális, sőt talán még nagyobb jelentőséggel bír, mint a rendszerváltás óta valaha. Olyan kérdés ez, amivel karrierünk során legalább egyszer mindannyian szembesülünk, akár önszántunkból, akár a külső, kényszerítő körülmények miatt. Az alábbiakban néhány alapvető gondolatot veszünk szemügyre, amely segíthet ebben a döntésben. Fontos ugyanis, hogy egy ilyen horderejű döntést a megfelelő okok miatt hozzunk meg – mondja szakértőnk, Herman Judit.

2013. május 26.

Piac&Profit

Ön akár alkalmazottként, akár vállalkozóként él, az elmúlt 15–20 évben szinte biztosan legalább egyszer került már olyan helyzetbe, amikor át kell gondolnia, vajon jól döntött-e, és nem a másik „térfélen” lenne-e a helye. A rendszerváltás előtt az volt az általános életút, hogy mindenkinek bejelentett munkahelyen kellett dolgoznia, így ennek megfelelően csaknem mindenki állásban, alkalmazottként dolgozott, a „vállalkozó” gyanús kategória volt. (Sokak fülében ez a szó mind a mai napig a „simlis ügyeskedő” szinonimája maradt.) A rendszerváltás óta eltelt évtizedekben azonban divat lett vállalkozni, és a vállalkozói szféra nyújtotta lehetőségek is kibővültek.

Biztosan az olvasó is ismeri Robert Kiyosaki sokat idézett könyvét, amely a Cashflow négyszög címet viseli. Kiyosaki ebben a könyvben írja le, hogy a középosztály és gazdagok alapvetően négy csatornán jutnak jövedelemhez. Ez a négy csatorna a következő:

1. alkalmazott 2. egyéni vállalkozó (= nincsenek alkalmazottai) 3. cégtulajdonos (= vannak alkalmazottai) 4. befektető (= passzív vagy félpasszív jövedelmet termelő befektetései vannak)

Bár ez a négy csoport teljesen más világ, ebben a cikkben mégis két csoportként kezelem ezeket. Amikor „vállalkozókról” vagy „vállalkozói életvitelről” beszélek, nem egy jogi és adminisztratív kategóriára gondolok, hanem az alkalmazotti léten kívüli mindhárom másik kategóriára. Ennek oka, hogy az egyéni vállalkozó, a cégtulajdonos és a befektető is fokozottan és csaknem egy személyben felelős a bevételei kitermeléséért. Ha nem jól teljesít, nincs bevétele – ellentétben egy alkalmazottal, aki akkor is megkapja a fizetését, ha nem végez kiemelkedően jó munkát.

Éppen ez a magasabb felelősségszint az, amiért fontos lenne, hogy informáltan hozzuk meg a döntést, hogy vállalkozók leszünk. A valóság azonban mutatja, hogy ez nem mindig így zajlik. Sokszor „az élet” dönti el helyettünk, hogy vállalkozók vagy alkalmazottak leszünk-e. Nézzük, hogy ezt a karrierdöntést tipikusan mely tényezők befolyásolják:

Az emberek hite ugyan erősen lecsökkent az állami nyugdíjrendszerben, de a megszokás még mindig nagy úr. Sok munkavállaló ugyan sejti, hogy nem fog annyi nyugdíjat kapni, amiből meg tud majd élni, de struccpolitikát folytat, és „a nyugdíj kedvéért” marad továbbra is alkalmazott.

Az alkalmazottak egy kisebbsége úgy érzi, a nyugdíjrendszer fenntarthatatlansága miatt nem éri meg alkalmazottként végigdolgoznia az életét. Ezek az emberek inkább választják a fent felsorolt vállalkozási formák valamelyikét.
A válsággal járó leépítések miatt egyre nő a munkanélküliek száma abban a rétegben, amelynek tagjai egész eddigi életükben alkalmazottak voltak, és akik ezt az életmódot szeretnék folytatni. Az ő számukra tragikus fordulat, hogy a megszorítások között beszűkülő munkaerőpiacon akár éveken keresztül is regisztrált és funkcionális munkanélküliek, mert nem találnak állást maguknak.
Mivel a folyamatosan növekvő adóterhek miatt a munkáltatók minél inkább csökkenteni akarják a költségeiket, sokan csak azzal a feltétellel vesznek fel új embereket, ha nem státuszban, hanem beszámlázó vállalkozóként végzik a munkát. Ezek a munkavállalók az úgynevezett kényszervállalkozók, akik jobban szeretnének ugyan alkalmazottak lenni, de nincsenek olyan alkupozícióban, hogy ezt érvényesíteni tudják.
Az Y generáció (vagyis az 1995 után születettek) egyik jellemzője, hogy az előző generációkhoz képest kevésbé akarnak munkahelyen, teljes állásban dolgozni. A tekintélyt és a munkahelyekkel járó hatalmi struktúrákat nem kedvelik, a szabadabb életvitelt részesítik előnyben, ezért belőlük is nagyobb eséllyel lesz inkább vállalkozó.
A fiatalokat (beleértve a diplomás réteget is) már nem tudja felvenni a munkaerőpiac. A karrier megkezdése az előző generációkhoz viszonyítva jelentősen kitolódott, akár 10–15 évvel is. Ez a „Pán Péter” (örök gyermek) jelenség nem kedvez a tudatos karrierdöntéseknek. Sokan egyik területen sem dolgoznak.

Fontos tudomásul vennünk, hogy a két alapvető karrierdöntés közül (mit csinálok és milyen formátumban) a formátum kérdése messze nem csak munkajogi vagy adózási kategória. Hogy Ön alkalmazott vagy vállalkozó-e, az elsősorban önismereti és életviteli döntés, amit erősen befolyásol az, hogy Önnek milyen a személyisége, milyen pénzkereseti módokat ismer, és ezzel párhuzamosan milyen fokú a pénzügyi intelligenciája. E három tényező együttesen dönti el, hogy melyik utat választja – és hogy vajon jól választott-e.

Cikkünk következő részében arról van szó, honnan tudhatjuk, hogy jól választottunk-e?Itt olvashatja.

Egy kihagyhatatlan eszköz: a SWOT elemzés

Ideális esetben az alkalmazott és vállalkozói lét közötti döntést alapos és tudatos tervezésnek kell megelőznie. A tudatos döntéshez egy kihagyhatatlan eszköz a SWOT elemzés, amely az elképzelésünk legfontosabb részleteit emeli ki, és az új karrier okozta hurráoptimizmus mellett rávilágít a hátrányokra és a lehetséges veszélyekre is. A SWOT elemzés sokak szemében már lerágott csontnak tűnik, hiszen a csapból is ez folyik, de ez csak azért van, mert nem használják ezt az eszközt. Ez a módszer minden terv kielemzésének kihagyhatatlan eszköze. Az elemzés lényege, hogy a pozitív és negatív vonatkozásokat egyszerre, ugyanakkor egymástól elkülönülten gondoljuk át.

Az alábbi táblázat a SWOT elemzés első felét, az alkalmazotti és a vállalkozói életvitel előnyeit és hátrányait összegzi nagy vonalakban. Az erősségeknek persze örülünk, de az is fontos, hogy már az első perctől építsük be a terveinkbe, hogyan fogunk védekezni a hátrányok ellen. Így biztosabb talajon állhatunk majd.

	Erősség (előny)	Gyengeség (hátrány)
Állás	• A napi munka kivitelezése egyszerűbb, mert többnyire mások mondják meg, hogy mit kell tennem • A jelenben stabil havi bevételt jelent. • Ha legalább közepes szintű a bevételem, tudok félretenni öregkoromra is.	• Elviszi az összes időmet, estére már túl fáradt vagyok, hogy bármi értelmeshez fogjak. • A munkáltató kötelezhet, hogy kompenzálás nélkül rendszeresen túlórázzak. • Valószínű,hogy felcserélhető és nélkülözhető vagyok. • Egyetlen bevételi forrást jelent: ha kirúgnak, nem lesz semmi bevételem. • Nem fogok érte annyi állami nyugdíjat kapni, amiből öregkoromban megélek.
Vállalkozás	• Aránylag rugalmasan tudom beosztani a munkaidőmet és a feladataimat. • Több bevételi forrást tesz lehetővé. (A legtöbb vállalkozásnak több ügyfele van; a befektetések diverzifikálhatók.) • Nem tudnak „kirúgni”, mivel a munkám jellemzően a személyiségem része. • Ha legalább közepes szintű a bevételem, tudok félretenni öregkoromra is.	• A napi munka bonyolultabb, mert egy személyben vagyok felelős a munkám tartalmának kitalálásáért és megvalósításáért. • A jelenben bizonytalan és rendszertelen bevételt biztosít, főleg középosztálybeli üzletvezetés és befektetési szokások esetén (lásd erről bővebben a következő cikkemet).

Ha mostanában Önnek is aktuális az „állás vagy vállalkozás?” dilemma az életében, érdemes a fenti gondolatok mentén végiggondolnia a helyzetét. Még akkor is jobban jár, ha csak utólag gondolja át mindezt. Ha tudatosan alakítja a karrierjét, hosszú távon mindenképpen előnyösebb helyzetben lesz, mint az eseményekkel csak passzívan sodródó társai. Ne feledje: a saját életét mindenki maga alakítja és éli meg – feltéve, hogy az embernek van bátorsága és kitartása szembenézni az elkerülhetetlen buktatókkal is.

Herman Judit pénzügyi intelligencia szakértő www.agazdagsagutjan.hu

Véleményvezér