Immáron negyedszázada, hogy Magyarországon hivatalosan is megkezdődött az online forradalom, ekkor jegyezték be az első .hu végződésű domaint, de sok vállalkozás mintha még mindig a nyolcvanas években ragadt volna. Pedig, aki kimarad, az lemarad! – hívta föl a vidéki mikro-, kis- és középvállalkozások figyelmét a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Modern Vállalkozások Programja – Vállalkozz digitálisan! projektje.
Hat évvel a világháló első bejegyzett domainneve után, 1991. október 15-én hajnali 2 órakor „megszületett” Magyarország első .hu-ra végződő internetes címe, az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézet weboldala, a sztaki.hu. Ezek után nem sokkal jött el a hazai internet elindulásának pillanata a SZTAKI és a bécsi műegyetem között az azóta történelmivé vált 192.84.225.1 IP-címről. Bár az első bejegyzett cím a sztaki.hu, azonban az első igazi, megtekinthető magyar honlap a bme.hu volt 1993-ban. 1996-ig kellett várni, hogy meginduljon a hatalmas fejlődés, ekkor az év elején 400, áprilisban pedig már több mint 500 domainnév üzemelt hazánkban. Ma itthon 700 000 .hu webcím van bejegyezve, és naponta átlagosan 350 új .hu azonosítót vesznek nyilvántartásba.
Az első internetes cím, amely nem egy állami intézmény nevéhez köthető, hanem befektetési célból jött létre, a zene.hu volt. Sokan emlékezhetnek még az első magyar keresőre is, a Heuréka.hu-ra, amely 1997-ben jelent meg. A törvényi szabályozás csak lassan érte be a fejlődést: a magyar törvénykezés 2002 óta ismeri el az internetes levéltitkot és vált bűncselekménnyé a számítógépes rendszerekbe való illetéktelen behatolás. Az adatvédelmi törvények módosítására pedig éppen most került sor az új uniós irányelvek átvétele miatt.
S hogy igazából mekkorára nőtt mára a világháló? 1994-ben kevesebb mint 3000 website működött a világon, manapság viszont ez a szám meghaladja a bűvös 1 milliárdot. Egy 2013-as Nielsen-felmérés szerint az átlagos felhasználó havonta 96 különböző honlapot látogat meg a világhálón, így ha az összesbe bele szeretnénk olvasni, akkor bizony több mint nyolcvanezer évig kellene görnyednünk számítógépünk előtt. Ráadásul a website-ok fluktuációja rendkívül magas: mire ezt a cikket elolvassa, 12 000 honlap született, vagy szűnt meg végleg a világon.
Hol tartanak ma a kkv-k? Valahol a nyolcvanas években
Ha az adatokat tekintjük, le vagyunk maradva: Magyarországon a szélessávú internet elérésének aránya 33 százalék, az európai uniós átlag pedig 42 százalék. Sokkal rosszabb azonban a helyzet a hazai kis- és középvállalkozások körében, melyek mintha nem vették volna észre, hogy átalakult a világ. A magyar kkv-knak csak az egyharmada rendelkezik közösségimédia-oldallal, negyedük üzemeltet webshopot, és egytizedüknek sincs saját mobilapplikációja. Valamivel jobb a helyzet a BYOD-dal, hiszen a cégek körülbelül 40 százalékánál engedik a dolgozóknak, hogy saját eszközöket használjanak munka közben, azonban az esetek felében nincs érvényben erre kialakított szabályozás. A professzionális infokommunikációs szolgáltatások helyett a cégek az informatikai problémákat házi megoldásokkal, a témában valamennyire jártas ismerőseik bevonásával próbálják meg kezelni – derült ki nemrégiben a Telekom megbízásából készült BellResearch-kutatásból.
Az IT-üzemeltetést a vállalkozások nagy többsége házon belül oldja meg, kisebb vállalkozások esetében a cégvezető végzi, míg nagyobb kkv-cégek esetében már van dedikált informatikai vezető vagy munkatárs. Honlapot csak alig a számítógéppel rendelkező kisebb cégek 40 százaléka működtet, a nagyobb kkv-k-nál pedig 68 százalék az arány. Ám még ha van, abban sincs sok köszönet: sok weblapot kolléga vagy családtag hozott létre. A számítógéppel rendelkező vállalkozások harmadának van saját közösségi oldala. Érdekesség, hogy a két halmaz nem feltétlenül fedi egymást: akinek honlapja van, az úgy érzi, közösségi oldali megjelenésre nincs szüksége, és viszont. Azoknak a kkv-knak az aránya, amelyek marketingeszközként tekintenek a közösségi oldalra, és tudatosan használják, hogy látogatókat vonzzanak a céges oldalukra, elenyésző.
Miért lenne fontos a digitális fejlődés?
Az adatok arról tanúskodnak, hogy a kereskedelem egyre nagyobb része, akár fogyasztók (B2C), akár más cégek (B2B) felé irányul, tevődik át a digitális világba. Magyarországon ez különösen a kiskereskedelmi forgalomban érhető tetten: amíg a válság éveiben a kiskereskedelmi egységek forgalma csökkent, addig az online értékesítések aránya tíz-húsz százalékos növekedéseket produkált. Tavaly a B2C digitális kereskedelem értéke már átlépte a 300 milliárd forintot. Aki most ennek olvastával PC-re kapna, hogy honlapot készítsen, annak van egy rossz hírünk: már ez a trend is a múlté. A számítógépekről indított vásárlások aránya egyre csökken, globálisan már többet költünk a mobil eszközeinkről, Magyarországon ez az arány még „csak” húsz százalék körüli.
Sokat beszélünk arról, hogy munkaerőhiánnyal küzdenek a vállalkozások, nehezen találnak megfelelően képzett dolgozókat. Nos, a digitális eszközök hiánya vagy elavultsága itt is hátrányt jelent. A mai munkaerő egyre inkább elvárja, hogy a cégek zökkenő nélkül és biztonságos módon integrálják a legújabb technológiákat a munkahelyi életbe. Az alkalmazottak személyes élményeiken keresztül már tudják, hogy az újítások hogyan segíthetik munkájukat. Sőt, szeretnék a legújabb fejlesztéseket használni, hogy produktívabbak legyenek. Ez sok munkáltatónak ijesztően nagy feladat, ám valójában a vállalatok számára egy elmulaszthatatlan üzleti lehetőség. A munkavállalók ugyanis sorra fel fognak mondani, ha nem alkalmazzuk a legújabb technológiákat. Németországban a fiatalok 79 százaléka állítja, hogy akár ki is lépne a munkahelyéről, ha a munkáltató által biztosított technológia nem érné el a szükséges színvonalat (a francia ezredfordulós generáció mintegy fele nyilatkozott így).
