A bíróság döntése egy német pilóta és a Lufthansa pereskedésén alapul: Werner Fries a légitársaság alkalmazásában állt, mint repülőgép-parancsnok és oktató. 2013 októberének végétől a Lufthansa azon okból nem alkalmazta tovább, hogy elérte az uniós jog1 által a kereskedelmi célú légi fuvarozás területén a pilóták tekintetében eltérést nem engedően előírt 65 éves korhatárt. W. Fries azt kéri a Lufthansától, hogy fizesse meg számára a 2013 novemberére és decemberére járó díjazását. Munkaszerződése ugyanis csak 2013 decemberének végén szűnt meg. Ráadásul e két hónapban még rendelkezett közforgalmi pilóta szakszolgálati engedéllyel, valamint oktatói és vizsgáztatói minősítéssel. Fries úgy véli, hogy a vitatott korhatár életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetésnek minősül, és sérti a szakma megválasztásának szabadságát, ily módon ellentétes az Európai Unió Alapjogi Chartájával.
A Bíróság szerint nem vitatható, hogy a szóban forgó korhatár életkoron alapuló eltérő bánásmódot valósít meg. Mindazonáltal ezen eltérő bánásmódot az európai polgári légi közlekedés biztonsága garantálásának célkitűzése igazolja. Tagadhatatlan ugyanis, hogy a közforgalmi pilóta hivatás gyakorlásához szükséges fizikai képességek az életkor előrehaladtával romlanak. A szóban forgó korhatár anélkül teszi lehetővé annak kizárását, hogy e fizikai képességek romlása a 65. életévet követően balesetek oka legyen, hogy ugyanakkor sérülne az arányosság elve.
A Bíróság e tekintetben megállapítja, hogy a vitatott korhatárt kizárólag a kereskedelmi célú légi fuvarozás területén kell alkalmazni, amelyet a nem kereskedelmi célú légi fuvarozáshoz viszonyítottan az alkalmazott repülőgépek összetettebb műszaki jellege, illetve az érintett személyek nagyobb száma jellemez. Ráadásul, a 65 éves korhatár elegendően előrehaladottnak minősíthető ahhoz, hogy a kereskedelmi célú légi fuvarozás területén a pilótaként történő munkavégzés engedélyezésének végét jelentse.