Donald Trump, miután június 1-jén bejelentette, hogy kilép a párizsi klímaegyezményből, rögtön megígérte, hogy újranyitnak bányákat Nyugat-Virginiában és Pennsylvaniában. Nem mulasztotta el megemlíteni, mennyire szereti a szénbányászokat. Gondolhatnánk, hogy a bányatulajdonosok sorra bontották fel a pezsgőket, ám ez távolról sem volt így. Most azt is kifejtjük, miért.
Trump azzal érvényesült az elnökválasztáson, hogy ígéretet tett: a munkásosztály, a kétkezi munkából élő polgár érdekeit fogja képviselni. Köztük a nyomorgó, munkanélkülivé vált szénbányászokét.
Trump ugyebár üzletember, elvileg ért a gazdasági észérvekhez, az üzleti racionalitáshoz. Tudnia kell, hogy Amerikában irdatlanul nagy földgázmezőkre leltek 2008 óta (főleg palagázra, angolul ez shale gas), s a túlkínálat miatt lement a földgáz ára, ezért gazdaságtalanná vált a szénbányászat. A kőolaj világpiaci árának csökkenése sem segített a szén piaci pozícióján.
Az USA szénbányászatban erős tagállamaiban (Wyoming, Nyugat-Virginia, Kentucky) sorra mentek csődbe a bányaipari vállalatok (pl. Peabody Energy Corp., Arch Coal). Ő mégis a fosszilis energiáknak akar szabad utat adni – elmozdítva az emissziócsökkentés terhét az amerikai gazdaságról, amit a párizsi klímaegyezményhez csatlakozással vállalt az Obama-adminisztráció.
Trump és a fosszilisok favorizálása üzleti rációt nélkülöző húzás
Az üzleti rációt nélkülöző húzás azért, mert ma a megújuló energiáknál a leggyorsabb az új munkahelyek teremtése az USA-ban. Nagy tempóban bővülő piaci szegmensről van szó. A szoláreszközök árai az elmúlt években rohamosan csökkentek, a megújulók már jobb alternatívát jelentenek, mint egyes fosszilis energiahordozók, annak dacára, hogy a megújulók nem egészen megbízható-kiszámítható erőforrások (időnként nem fúj a szél és nem süt a nap, felhős az ég).
A dolog pikantériája, hogy a Wall Street és az olajlobbi is ellentmond Trumpnak. Az olajipari vállalatok azért karolták fel a karbonadó bevezetésének gondolatát, mert évekkel ezelőtt belátták, hogy a részvényesek számára kalkulálható, tervezhető üzleti környezetet kell prezentálni. A karbonadó vagy az emissziós kvóták kereskedelme tervezhető költségnem.
Rex Tillerson, aki a külügyminiszteri posztért hagyta ott az ExxonMobil olajmulti vezérigazgatói székét január 1-jén, szintén támogatta az emissszió beárazását egy új adónemmel. Trump mégis ott tart, hogy megnyitja a szövetségi kormányzati felügyelet alatt lévő területeket – a tengereket is – az olajkitermelés előtt, s a szénbányászatot akarja felpörgetni. Véget akar vetni „a szén elleni háborúnak”.
De a közműipari cégek nem egy csónakban eveznek az elnökkel
Az áramszolgáltatók nagy része addigra már bő egy évtizede folytatott szénellenes üzletpolitikát. Ez annyit tesz, hogy fokozatosan korszerűsítették e létesítményeket (pl. szűrőberendezésekkel látták el a kéményeiket), vagy bezárták őket, arra számítva, hogy a Fehér Ház kevesebb emissziót enged majd a jövőben, s a régi erőművek korszerűsítése túl költséges, ezért indokolatlan beruházás.
A Reuters 32 energiacéget kérdezett meg az USA-ban, melyek beperelték az Obama-adminisztrációt, amiért a Tiszta Energia Tervvel (lásd keretes írásunkat) szigorította az emissziójukat: a Legfelsőbb Bíróságon akarják elérni, hogy a törvényt semmisnek mondják ki.
E 32 cég nagy többsége azt mondta a Reutersnek, hogy továbbra sem tervezik, hogy óriási pénzeket költsenek a széntüzeléses energiatermelés felturbózására, mivel már milliárdokat invesztáltak a más energiákra való átállásra:
- 20 azt állította, hogy Trump miatt nem változtatnak hosszú távú üzleti terveiken;
- 5 azt közölte, hogy átgondolják, Trump erőfeszítései milyen hatással lehetnek az energiaszektorra;
- 6 nem válaszolt;
- csak egy cég (az észak-dakotai Basin Electric Power Cooperative) mondta, hogy Trump jogi módosításai miatt hosszabb életűek lehetnek egyes idősebb széntüzeléses erőművei.
Az okok sokrétűek:
- a földgáz olcsó, és bőségesen rendelkezésre áll;
- a szél- és napenergiából történő energiatermelés sok helyütt versenyképes árban a fosszilis energiákkal, habár ez főként az állami támogatásoknak köszönhető;
- a tagállamok környezetvédelmi törvényei továbbra is érvényben maradnak, ráadásul szerintük a Trump-adminisztráció ökológiai jogi deregulációja nem biztos, hogy túl fogja élni az illetékes fórumokon a pereket (ezúttal a zöld aktivista szervezetek perlik majd agyba-főbe a kormányt).
„Trump talán csak egymandátumú elnök lesz, ezért a könnyítés is rövid idejű” – mondta szkeptikusan a Basin Electric szóvivője, Dale Niezwaag. Egyébként is az energiaszektor üzleti tervezése jóval hosszabb távú, mint az elnöki ciklusok, s nem várható el, hogy 3,5-4 évre teljesen új irányvonalakat kövessenek (főleg ha a világ és a piacok nem abba az irányba haladnak). Ezt hangsúlyozta Tom Gauntt, a Warren Buffett Berkshire Hathaway konszernjének érdekeltségébe tartozó Pacificorp szóvivője is.
A Nemzeti Bányászati Szövetség (NMA) szóvivője, Luke Popovich is elismerte, hogy a szénbányaipar „dicsőséges napjait” már Trump sem tudja visszahozni. „Talán nincsenek azonnali tervek több szén beszerzésére, de a jövő ezen a piacon mindig is bizonytalan volt.”
Ez eufemizmus arra, hogy a szénkitermelés volumene olyan alacsony szinten van, hogy utoljára 1978-ban bányásztak ilyen keveset Amerikában. Következésképp a szén aránya az amerikai gazdaság energiamixében is egyharmaddal esett vissza a 2008 utáni években (amikor rábukkantak a nagy palagázmezőkre, főleg Nyugat-Virginiában).
S mint már utaltunk rá: szél- és napenergiából, valamint a földgázból az országban sok helyen ugyanolyan árszinten termelhető villamos energia, mint a széntüzeléses erőműből.
Bolond beszéd, de nincs benne rendszer
A széntüzelésű erőművek leállítása az egész ágazatot átfogó folyamat, 2016-ban 13 ezer MW-nyi kapacitást vontak ki a forgalomból, 2017-ben pedig 8000 MW-nyi kapacitást állítanak le a tervek szerint, derült ki a US. Energy Information Administration és a Reuters adataiból.
Miért ragaszkodik hát Trump egy lényegében halódó iparág támogatásához a megújuló energiák rovására? Mert eszement politikus.
Kontár és felelőtlen. Neki ez nem üzleti ráció kérdése, hanem ideológiai irányvonal. Kilépni a párizsi klímaegyezményből mondhatni becsületbeli ügy számára. Az ígérte, hogy minden döntésénél Amerika érdekeit helyezi előre. És az ő fejében Amerikai – rosszul felfogott – érdeke az, hogy ne kelljen fékeznie a légszennyezést, illetve ne kelljen sem a piaci szereplőkkel, sem a fogyasztókkal karbonadót fizettetnie.
Forrás: Reuters
